Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Divje Jezero
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2017
Játékidő: 50:44
Értékelés: 4.5/5
A Divje jezero olyan zenekar, amilyenből kevés van Szlovéniában. Mármint manapság. A tolmini Feedback mellett az idrijai fiúk a mára archaikus műfaj ritka képviselői, amely a hetvenes években élte virágkorát, amikor a Return to Forever, a Wheather Report és a Mahavishnu Orchestra a kereskedelmi siker hullámain lovagolt, a stúdiómunkáival pedig Billy Cobham, Jeff Beck és Herbie Hancock uralkodott. A messzi hetvenes években nekünk, szlovéneknek is volt egy komoly zenészbázisunk, akiket vonzott ez a műfaj. Ott volt a Predmestje, ott volt az Izvir. Elmondhatjuk, hogy a Divje jezero a Feedbackkel együtt e két szlovén zenekar törvényes örököse. Feltételesen persze ide sorolható még a ljubljanai Moonlight Sky is, náluk viszont erős az etno/world music elem, ami a Divje jezeróra (egyelőre) ritkán, vagy egyáltalán nem jellemző.
A „Pobeg iz blodnjaka” alig két év alatt már a zenekar második stúdióalbuma, és a két lemez között nem változott a felállás. Ez nagyon jó. A „Pobeg iz blodnjaka” lemezen is a Divje jezero a bevált recepttel játszik, amely a kiváló stúdiódebütön teljes vértezetben lángolt. A különbség annyi, hogy a „Pobeg iz blodnjaka” nem barangol annyit a műfajok között, mint az első lemez, hanem sokkal fókuszáltabb, stílusában és hangzásában is körülhatároltabb (a zenekar előrehaladó zenei víziójának értelmében). Elmondhatjuk, hogy a Divje jezero a „Pobeg iz blodnjaka” albumon még világosabban megfogalmazta művészi zenei nyelvezetét, az eredmény pedig a jazzrock fúzió szigorú újjáélesztésének lemeze.
A zenekar kilenc, teli vérrel pezsgő szám új, kiemelkedő szövedékét adja át nekünk. Bármilyen sűrű is a zenei táj, amelyet megrajzolnak, a Divje jezero főleg lágy, pasztell hangszínekkel fejezi ki magát. Ezt különösen a fúvósok (klarinét, szaxofon), a billentyűk (elektromos zongora) és az elektromos gitár kellemes, szerényen fűszerezett párbeszédének köszönhetjük. Utóbbi finoman féligakusztikus, szerves hangzást tart, de gyakran nem riad vissza a túlvezérelt, torz hangzástól sem, ami a lemez rockos oldalához járul hozzá, bár a torz futamokat a produkció inkább a billentyűk és a fúvós-hangszerelések mögé rejtette, ahelyett, hogy átvennék a kezdeményezést és a hangzáskép előterébe lépnének.
A vezérmotívumokat átszövi és behálózza a ritmusszekció zabolátlan kirohanásainak, mélyen elmélkedő párbeszédének kifejezetten látványos része. A lemezen hemzsegnek a hirtelen váltások a vezető ritmusképletekben, a Divje jezero pedig ezeken a váltásokon, szertelen játékkedve közepette is mindig ügyesen ráhangolódik a magas fokú összehangoltság közös hullámhosszára. A zenekar kivételesen összeszokott, ide pedig hosszú évek robotolása, robotolása és megint csak robotolása vezette el. A kémia az építőkövek között hibátlanul működik. Ezért nem is kérdés, hogy a zenekar a „Pobeg iz blodnjaka” albumot a stúdióban koncertszerűen, a lehető legnagyobb mértékben egyetlen nekifutásra játszotta fel. Mint azokban az időkben, amikor spórolni kellett a felvevőszalaggal. Vagyis az analóg felvételtechnika korában.
Az album magán viseli a spontán, váratlan fordulatok erős elemét, a Divje jezero pedig ebben a tekintetben progresszív módon reagál. A billentyűk, gitárok és fúvósok szólóakrobatikája ügyesen adja át egymásnak a kezdeményezést a számokban, az improvizációs formák pedig nem lazítják vagy darabolják szét túlzottan a kompozíciókat. A változatos, sokoldalú dobjáték mellett ezen az albumon feltétlenül ki kell emelni a basszusgitár munkáját is. Aktív, dinamikus hangzását meleg, szerves szín adja. A basszusfutamok rendkívüli lágysággal és érzékkel szólnak, a magasan muzikális esztétika dinamikus beépítésével, ami korántsem könnyű feladat. Összetett szerkezetekről van szó, amelyek mégis kivételesen jól hallgathatók, a basszusvonalak pedig egyúttal megadják a szükséges kontrasztot és kiteljesítik a hangzásvilágot. Helyenként funk groove-ba is átmennek (Žirafa).
Mind a kilenc szám – a hangszerelések könnyedsége ellenére, amelyeket kiindulásként mindig a strukturált világosság vörös fonala köt össze – kilenc lezárt történetet, világosan körvonalazott zenei karaktert ad az albumnak. Ezek a számok eszmei távolságtartásukban is magas fokú kifejezésbeli változatosságot nyújtanak. Ráadásul minden szám több motívum- és ritmusváltásból épül fel, ezért hihetetlenül magával ragadó hallgatói élményt kínál, hiszen minden összetettsége mellett végig magas fokú muzikalitást őriz és ápol, amelyen át egyszerre szüntelenül szikrázik a fanyar, játékos előadói mag, vagyis az előadói elszántság, amely technikai hibátlanságra és előadói tökéletességre törekszik.
A Divje jezero megőrzi vidám, életvidám természetét. Ritkák a nosztalgikus vágyakozás pillanatai, amelyek a melankolikus szentimentalitás mozzanatait hoznák be. Ilyen a komponálás egyik szakaszán a Marakeška tržnica, ahol a neoklasszicizmus eleme is felvillan, olyan, amilyen a progresszív rockban hangsúlyosabb. Az album nem tűri a depresszív, sötét pillanatokat és érzéseket. A szerkezetek – ahogy már említettem – szikrázóan szórakoztatók, optimistán, világosan és fanyarul tekintenek a világra, rajtuk keresztül pedig könnyedén érezhető a kivételes lendület, amelyet a Divje jezero és zabolátlan játékéhsége sugároz. A srácok egyszerűen élvezik, amit csinálnak, és amit csinálnak, azt (jelenleg) a legjobban is tudják csinálni. A kiváló zenével, amellyel a „Pobeg iz blodnjaka” ismét tele van, különösen az igényes hallgatókat nynyűgözi le, főleg a zenei gourmand-okat, akik csak nehezen elégítik ki válogatós zenei étvágyukat. Hidd el, a Divje jezero zenéjében nincs félmegoldás, nincs középszerűség. Ez egy zenekar, amely hangzásbeli és előadói tökéletességre törekszik. És van még valami, ami nagyon fontos. A Divje jezero a zabolátlan érzelmek szenvedélyével, a zenei varázslat iránti szikrázó és szívből jövő odaadással játszik, amiért a szíve dobog. És a Divje jezero a második albummal, a kiváló „Pobeg iz blodnjaka” lemezzel is szilárdan a saját, rá jellemző zenei trónján marad ülve, amelyhez Szlovéniában csak nagyon kevesen hasonlítanak (legalább egy kicsit)!
Divje jezero – a „Pobeg iz blodnjaka” lemez felvétele (hivatalos stúdióvideó, első rész):
Divje jezero – a „Pobeg iz blodnjaka” lemez felvétele (hivatalos stúdióvideó, második rész):
Felállás
Alen Bogataj – basszusgitár
Luka Čibej – dob, ütőhangszerek
Aleš Golja – gitár
David Križaj – billentyűk, harmonika
Tomi Peljhan – szaxofon, klarinét
Produkció
Alen Bogataj, Luka Čibej & Aleš Golja
Számlista
1. Pobeg iz blodnjaka/Escape From the Maze
2. Milano
3. Jutranji ples/Morning dance
4. Noč in dan/Night & day
5. Mornarska zmeda/Sailor’s Mess
6. Žirafe/Giraffes
7. Vzemi si trenutek/Take a Moment
8. Marakeška tržnica/Marakesh Market
9. Ob pravem času/On Time
