Előadó: Jure Ivanušič & NORDunk
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2011
Játékidő: 44:09
Értékelés: 4.5/5
Jacques Brel Georges Brassens, Camille Dalmais, Edith Piaf és Olivia Ruiz mellett a sanzon legnagyobb és legreprezentatívabb alakjai közé tartozik. A „Srce v kovčku” a hírhedt belga-francia sanzonénekes ismert munkájának „szlovén átirata”, saját fordításokkal megtámogatva. Az eredetileg „Le coeur dans une valise” címen született mű Jacques Brel életét rajzolja meg, a korai érlelődő évektől a sikeren át egészen a visszavonulásig, amikor utolsó éveit Tahitin töltötte. A franciáról szlovénra fordítást elsősorban Jure Ivanušič vállalta magára, némi segítséget azonban Janez Menart (Obupanci, Pesmi okna) és Dušan Velkavrh munkáiból is „kikönyörgött”. Utóbbi fordítása szerepel a Ne zapusti me (Ne me quitte pas) című dalban, amelyet Majda Sepe énekes interpretációjára szántak. Ezt a számot saját változatában Nina Simone és Sting is feldolgozta, Brel kortársa, Edith Piaf pedig szintén előadta.
Ivanušič tehát ebből a szempontból nem találja fel a spanyolviaszt, de ha csak a szlovén kulturális-művészeti életet nézzük, ez az új alkotói kalandja kétségkívül szembetűnő kő a mozaikban, és kiemelkedő teljesítmény a szlovén színtéren. Hogy mennyire kedvelt kihívás Jacques Brel valamelyik klasszikusának feldolgozása, azt bizonyítja Terry Jacks kanadai énekes-dalszerző „Seasons in the Sun” című slágere is, amely 1974-ben fejre állította Brel Le Moribond (Umirajoči) című dalát. Ez utóbbi is szerepel a „Srce v kovčku” lemezen.
Ivanušič ehhez az alkalomhoz művészi felhőjébe valóban minden tehetségét be kellett gyömöszölnie, amelyeket egy személyben testesít meg: a mai napig megbecsült és elismert szlovén művész, színész, rendező, forgatókönyvíró, zeneszerző, és ami e írás szempontjából a lényeg, billentyűs és sanzonénekes. Tekintve a művész hatalmas tapasztalatát, a korábbi művek bizonyított artizmusát, amelyek éleselméjű megoldásaikkal és adaptációikkal senkit sem hagynak hidegen, az interpretáció (vagy ha úgy tetszik, reinterpretáció) bizonyított előéletét, a falat, amelyet Jure Ivanušič ezúttal célul tűzött maga elé, kétségkívül ambiciózus lépés, az alkotói hatókör önmagával szembeni kihívásának egy újfajta módja, ahogyan azt Ivanušič művészi nyelve érti: még felderítetlen dimenzióinak kutatása és új mérföldkövek állítása, amelyek a művész saját artisztikus hatókörét csak szélesítik, és új értéket, új minőséget adnak hozzá.
Ha Brelt eredetileg zongora, harmonika és a kísérőzenekar vonósainak hangszerelése kísérte, Ivanušič – aki az újrahangszerelésben egyébként hű maradt az eredeti dallamok vezérszerkezeteihez – előtérbe hozta a zongora, a fúvósok és a harmonika használatát, amelyek a hangzásvilág zömét hordozzák, az énekes interpretáció mellett pedig a dalok hangulatát is. Ebből a szempontból a vonósok nélkül még jobban kiemelte és hangsúlyozta a francia kabaré dallamvilágának jellegzetes elemeit. A projekt – amely évekig érlelődött, és amelynek ötleti csírái egészen a kilencvenes évekig nyúlnak vissza – kemény munkájának zöme pedig a Brel-költészet szlovénra adaptálására hárult. Itt meg kellett tartani az üzenet jelentését, megtalálni a rímekben, a versekben a színház fokozásának megfelelő adekvátságát, és a metaforikus szúrósság sokkterápiás találékonyságát, amely az érzelmek átadásában azonnal begyullad!
Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy Ivanušičnak sikerült a nagy dobás, és mesterien beleélte magát Jacques Brel alakjába. A másolat természetesen nem jobb az eredetinél, de ezt a terméket másképp kell nézni. Nem az a célja, hogy véletlenül megpróbálja felülmúlni az eredetit. Jure Ivanušič hálája ez Jacques Brel alakjának és művének, aki tulajdonképpen ennyi éven át ötletileg ihlette Ivanušičot, és megnyitotta előtte a saját alkotói zsenije kutatásának kapuit, hogy ezáltal gazdagítsa Ivanušič kifejezésmódját, ápolja azt, és új minőségi szintre emelje.
A „Srce v kovčku” egyben kísérlet egy művészi alkotás „szlovénosítására”! És ez teljes kihasználtsággal meg is valósult. Ivanušič már a Hudič című dalban azonnal jelzi, hogy ez a projekt semmiképp sem tréfa. Már az elején meglepi a hallgatót a versek színpadias „fájdalmasságának” meggyőző fertőzőképessége, amely éberen és szorosan magához láncolja. Az érzelmek – az őrület és fájdalom, szerelem és kétségbeesés, undor, félelem (a magány állapotának kényelmetlensége) keveréke – másfelől a gúnyos színház jellegével gazdagodnak, amely tele van iróniával, háborúellenes üzenetekkel, sőt fekete humorral és szatírával. Az eseményeket értelmes vörös fonal köti össze, mondhatjuk, Jacques Brel életfonala, a jellemzésbeli túlsúlyban pedig az egész atmoszférát a tragédia valódi pillanata nehezíti, főhősünk bukása tehát elkerülhetetlen. A diadalok ellenére a főhősnek el kell buknia!
Ivanušič kiváló színész is, ez már nem újdonság. Színpadi alakja a átélt versmondással és a bravúros zongorajátékkal kombinálva szó szerint elbűvöl és megbabonáz, annyira meggyőző ez a játék. Ivanušič és a NORDunk együttműködése pedig már tíz éve szenzációs bemutatkozó közös projektet hozott, a „Bil sem ti blizu” című munkát. A „Srce v Kovčku” kapcsán is elmondható, hogy színpadi megjelenésre van előkészítve, zenés színházi előadásként. Már a CD meghallgatása is megrendít, amikor lepörögnek Jacques Brel fájdalmának, belső szorongásának, megélhetetlen álmainak érzelmei (a költő belső törékenységének, vágyakozásának és a valóság kíméletlen poroszlóinak aranyló kontrasztja – Zangra, Naslednji, Amsterdam), de hogy átélhesd a teljes vérű üzenet megtestesülését, mindenképp el kell kapnod az igazi zenés színházi látványosságot. A valóban mesterien megformált album azt az érzetet is kelti, hogy Ivanušič minden egyes hangszerelési mozdulatot és Brel költészetének minden egyes adaptációját hosszan ellenőrizte, ötletileg latolgatta, egyúttal tettekkel mutatta ki nagy tiszteletét a sanzon óriása iránt. Mondhatjuk, hogy ebből a szempontból gyönyörű szlovén emlékművet állított neki!
Felállás
Jure Ivanušič – ének, zongora (5,8,16)
Simon Šimat – gitár
Gregor Antauer – zongora, hammond
Tomaž Marčič – harmonika
Bojan Logar – klarinét, basszusklarinét, szaxofon
Andrej Antauer – basszusgitár
Ciril Sem – dob, ütősök
Produkció
Bojan Podlesnik & SImon Šimat
Számlista
1. Hudič
2. Moramo gledati
3. Naslednji
4. Obupanci
5. Marieke
6. Matilda
7. Nežnost
8. Ne zapusti me
9. Amsterdam
10. Okna
11. Plašen človek
12. Obešenec
13. Zangra
14. Sam
15. Umirajoči
16. Pada dež
