Előadó: Jukič, Robert
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2012
Játékidő: 49:39
Értékelés: 4.5/5
Robert Jukič az a zenei mester, aki zenei útján már fél világot bejárt. A férfi folyton úton van, számos jazzes társsal lép fel különféle inkarnációkban, különféle zenei kihívásokban és projektekben; egy ember, aki nem ismeri a megállást.
A „Dobrote iz skrinje zarote” az album, amelyet Robert tavaly adott ki, és amely kiváló kritikákat kapott Szlovénia zenei gourmetjeitől. A férfi, akinek a koncertszínpad a második otthona, tavaly a Kramp nevű társaságával mutatta be az albumot Szlovénia különböző színpadain. Az album művészi erényeit ismerve a színpadi előadás Jukičnak és társainak bizonyára hatalmas és egyedülálló élvezet volt!
Mivel a kísérletező zene, az a kifejezésben korlátlan és műfajilag tehermentes fajta, akkor mászik a legjobban a bőröd alá, ha élőben játsszák, a ravasz Robert felvette a koncerteket, és a legsikerültebb pillanataikat összegyűjtötte egy koncertalbumra, a „Kramp”-ra. A „Dobrote iz skrinje zarote” tizenöt dalából hét került fel a „Kramp” albumra, míg a nyitó Zgodba és a Trese se trese afféle „elveszett” művek, amelyek nem kerültek fel a „Dobrote iz skrinje zarote” lemezre, pedig keletkezésük idejét és hangulati töltetüket tekintve az album felvételi időszakaiba tartoznak.
Az anyag eklektikus keveréke a jazz fúziónak és a rocknak, bőséges adag bluesszal megspékelve. Aki ismeri a „Dobrote iz skrinje zarote” albumot, nem mehet el a western-poénok mellett. A western pedig most élő visszhangot is kapott!
A „Dobrote iz skrinje zarote” egyedi értékű album. Kivételes karizmát és felismerhető karaktert hordoz. A „Kramp” albumon hallható felvételek, amelyek a Godi Bodi fesztivál 2011-es áprilisi kiadásáról, a Kamfest 2011-ről (augusztus közepe) és a Cankarjev dom-beli, idén januári végi fellépésről származnak, Jukič és társai kifejezőerejét a lehető leghitelesebben, nyersen, levetkőztetve, közvetlenül hozzák el, ennél őszintébb már nem is lehetne. Robert Jukič különösen a Me je sram című dalban megszólaltatott lucidan torokhangú vokállal ragyog. A bluesszal átitatott jazz rock fúzió ebben a dalban a kísérleti szilajság révén még Frank Zappa hetvenes évek végi koncertjeinek hangulatát is megidézi! Erre utal a versszakok előadásmódja is, amely sokszor inkább narráció, időnként dallammal lekerekítve (ami többnyire csak dísznek hat), ez pedig újra párhuzamot von az idézett zenei óriással. Nem is beszélve a Robert Jukič és Frank Zappa közötti korrelációról a szószátyár humor használatában.
Lovagol a cowboy, aki viszont nem Lee Van Cliff, mint a Primus legutóbbi, „Green Naugahyde” albumán! A cowboy-lovaglást és a western-mintázatú metszeteket azonban semmiképp sem kerülhetjük meg, és az olyan dalok, mint az Oj moj brat és a Trese se trese, ebben a western-súlyosságban biztosan kiemelkednek az albumról. Egyébként a szórakozásból nincs hiány, amit a fura humor biztosít (az emberi fiziológia részletesen fel van dolgozva a szövegekben), kiegyensúlyozásról pedig a depresszív szorongás melankolikus pillanata gondoskodik, hiszen a „Dobrote iz skrinje zarote” egy szomorú végű dráma fényében bontakozik ki – ezt pedig következésképp a koncertalbum, a „Kramp” sem titkolja.
A „Dobrote iz skrije zarote” dalai élőben érezhetően másképp szólnak, hiszen edzett zenei macskák játsszák őket, akik élvezik a zenei kísérletezés küldetését. A vázak persze felismerhetők maradnak, ahogy a vezérmotívumok dallamai is, a vokális férfiasság megalkuvás nélkül, sőt kegyetlenül hat, a bűnösöknek bizonyosan nem bocsát meg! A „Kramp” építőelemei között rendkívüli a kémia, és kétségkívül nem csupán a szlovén zenei égbolt ékköve, hanem világviszonylatban is az. Rejtett ékkő. Egyszerűen. A „Dobrote iz skrinje zarote” ennyire egyedi album, ezért ennek az egyedinek a „reprízele” élő előadásban sem csendülhet fel másként, mint egyedülállóan és megismételhetetlenül. Ebből a szempontból a gondolat, hogy a zenekar élő albumot vegyen fel, nem is lehetne helyénvalóbb.
Három stúdiófelvétel megőrzi azt a western-érzést, mert logikus kapcsolószemet jelentenek a „Dobrote iz skrinje zarote” albumhoz. A Trese se trese (élő és stúdióverzióban egyaránt) a legautentikusabb módon idézi meg Robert Jukič és társai zenei küldetésének kontrasztját a stúdió és a koncertszínpad közötti létezésben, még ha a stúdióverzió úgy is hat, mintha a zenekar élőben játszotta volna le, egyetlen nekifutásra. Ezen a ponton tehát tálcán kapod Robert Jukič és a Kramp felállás két arcát.
A Težko je breme még egyszer felhívja a figyelmet a szeszélyesen lucid, ugyanakkor kegyetlen felhangra, amelyhez Robert Jukič költészetének kettőssége tartja magát. Az albumot a harmadik stúdiódal, a Zlo se kuje zárja, amelyet a nyitórészben a „southern” hangulatú szájharmonika- és dobószövés támogat meg. A Zlo se kuje pszichedelikus érintést hordoz – képzeld el, hogy a Pink Floyd blues-t próbál játszani a „More” című film zenei aláfestéséhez…. Figyelj a rejtett tizenharmadik dalra, ami a Trese se trese banjós verziója.
Reméljük, hogy ez a koncertalbum példát mutat a hasonló húrokat pengető eklektikus előadóknak a mi tájainkon, akik így maguk is belevágnak a koncertkiadásokba. Tudjuk, hogy nálunk rengeteg kiváló zenész van, sokan bátran kihívják a saját zenei tehetségüket és zsenijüket, anélkül hogy trendeket és sablonokat követnének. A „Kramp” album erre szemléletes példa. Igazi kis tankönyve a zenei zseni kivételes színpadi kiteljesedésének és e zseni zenei víziója mesteri tolmácsolásának!
Itt nincs sok hely a filozofálásra. Csak az élvezetre! Szánj hát időt és teret erre az élvezetre! Meg leszel jutalmazva!
Felállás
Robert Jukič – gitár, basszusgitár, nagybőgő, ének
Andraž Mazi – gitár, pedal steel, lap steel, banjo, dobro, ének, szájharmonika
Metod Banko – ének
Sergej Ranđelović – dob, ütőhangszerek, ének
Tonč Feinig – hammond orgona, ének
VENDÉGZENÉSZEK:
Aphra Tesla – ének
Gašper Bertoncelj – ütőhangszerek
Produkció
Robert Jukič
