Előadó: Satriani, Joe
Kiadó: Epic Records
Megjelenés: 1987
Játékidő: 36:33
Értékelés: 4/5
Amikor 1970. szeptember 18-án meghalt Hendrix, megrendült a világ, ugyanakkor egy egész új nemzedéknyi reménybeli fiatal ragadott gitárt. A hétéves Malmsteen Stockholmban, az otthoni tévé előtt döbbenten bámulta Jimi archív felvételeit, amint a színpadon felgyújtja a Stratocasterét, a valamivel idősebb Satriani pedig másnap bevallotta a tornatanárának, hogy kilép a focicsapatból, és mostantól kizárólag a zenének él. Joe hamarosan gitártanárként lett híres, nála szedte fel a tudást többek között a zöldfülű Steve Vai (aki egy nap gitárral jelent meg Satriani ajtajában, és megkérte, hogy tanítsa meg húrt cserélni), Kirk Hammet és Alex Scolnick, a szélesebb amerikai közönségnek pedig a második albumával, a Surfing with the alien-nel mutatkozott be. Ezzel a lemezzel Satriani bebizonyította, hogy a nyolcvanas évek aranykorában, a gitár újjászületésének közepette az instrumentális rock még mindig friss, piacképes és minden, csak nem halott műfaj.
A Surfing így az elektromos gitár és a különféle technikák apoteózisa, amelyek közül kiemelkedik a legato, a pengetős tapping, a pitch és a whammy bar egyidejű használata, valamint a sweep picking, amellyel akkoriban a zseniális Jason Becker szerzett hírnevet, mielőtt húszévesen az ALS tolószékhez nem kötötte. A fiatal virtuóz, aki főleg Marty Friedmannel való együttműködéséről ismert, éppen Steve Vait váltotta David Lee Roth mellett, és a turnéra készült, amikor megtudta a szörnyű diagnózist, amely a rocktól elvette az egyik legnagyobb reménységét. De térjünk vissza Satrianihoz. A Surfing sokkal több puszta szólógyűjteménynél: átfogó mestermű, nagyon hallgatható zenével, amelyben a technikailag igényes részek remekül kiegészítik a dalok harmonikus szerkezetét, és megfelelően hozzájárulnak az összhangulathoz. A sokféle bravúrnál is jobban megfog minket Satriani blues-frázisai, amelyek a lehető legegyszerűbbek, mégis rendkívül hatásosak és kifejezőek. Éppen ezekben rejlik a gitár lényege és lelke, ezért a lemez kötelező olvasmány azoknak is, akik még csak tanulják a hangszert. Ezekre a vonalakra, amelyek – hasonlóan BB Kinghez és Jeff Beckhez – az énekhangot helyettesítik, építi fel Satriani a kompozíciókat, mint a címadó dal és a Crushing day, a kicsit összetettebb ritmusokat pedig az energikus Satch boogie-ra tartogatja. Elvarázsolnak a nyugodtabb számok is, mint a Midnight, amelyben Joe a többhúros tappinggel kísérletezik, valamint az Echo és a klasszikus Always with me, always with you, amelyet számtalanszor hallhattunk háttérként a nemzeti televízió műsorai közti tarka közleményekhez.
A Cry Baby sosincs messze a lábától, stúdióban és élőben egyaránt, amivel Satriani főleg Hendrixet tiszteli meg, akit a pedalboardja összeállításában is követ. „Couple of little boxes on the floor”, mondja abban az interjúban, amelyet a Live in San Francisco DVD-s bónuszcsomagja kínál, és felhívja a figyelmet azokra a szerény eszközökre, amelyekre – a nyolcvanas évek rack-effektekből emelt halmaiban bízó gitárosainak többségével ellentétben – Hendrix támaszkodott. Az igazi mesterek ugyanis nem igényelnek sok felszerelést.
A „Surfing with the Alien” a modern gitáralbumok „grandaddy”-je, és nélkülözhetetlen folytatása egyrészt Hendrix „Axis”-ának és Beck „Blow by Blow”-jának hagyományából, másrészt Rhoads „Blizzard of Ozz”-ának és a Van Halen elsőjének újításaiból. Az ösztön és a technika tökéletes elegye. A lemez 1987-ben feltette Satrianit a zenei térképre, ahol a következő kiadványaival, amelyeket mindenképp klasszikus rock-mainstreamnek nevezhetnénk, a mai napig megmaradt. A zenéje éppen az univerzalitása miatt időtlen, és a többi gitárász alkotásaival ellentétben szokatlanul könnyed, a hallgatótól pedig nem követel sokat. Mark Twain egyszer azt mondta: „Az én könyveim víz, a nagy zsenik könyvei bor. Mindenki vizet iszik.” Valami hasonló igaz Satrianira, aki a nagy technikai tudása ellenére (majdnem) mindig olyan zenéhez tartotta magát, amely mindenekelőtt hallgatható, és egyaránt barátságos a laikus és a hozzáértő fülének.
Az Epic kiadó tavaly, a lemez megjelenésének huszadik évfordulóján még egyszer kiadta ezt a mára legendássá vált mesterművet, a dupla CD pedig új masteringet és egy első alkalommal publikált, a Montreux jazz festivalon rögzített élő fellépést tartalmaz. A kiadás új belső arculatot és Joe magángyűjteményéből származó fotókat is tartalmaz. Nélkülözhetetlen minden Satriani-rajongónak és minden komoly gitárosnak.
Felállás
Joe Satriani – gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, ütőhangszerek, programozás (dob)
Bongo Bob Smith – programozás (dob), hangzásvilág, ütőhangszerek
Jeff Campitelli – dob, ütőhangszerek
John Cuniberti – ütőhangszerek
Produkció
Joe Satriani & John Cuniberti
Dalok listája
1. Surfing With the Alien
2. Ice 9
3. Crushing Day
4. Always With Me, Always With You
5. Satch Boogie
6. Hill of the skull
7. Circles
8. Lords of Karma
9. Midnight
10. Echo
