Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2021. 3. 12.
Produkció: Alessandro Del Vecchio
Az album hossza: 46.59 perc
Műfaj: Hard Rock/Melodic Rock
Értékelés: 8.0/10
Mostanában úgy tűnik, hogy szinte minden második melodikus rock és hard rock lemezen, ami a kezedbe kerül, Ronnie Romero énekel. A rendkívül keresett és népszerű énekes alig néhány év alatt számos zenekar és projekt ügyeletes tűzoltójának bizonyult. Lenyűgöző vokális karizmáját még Richie Blackmore is bevetette, amikor feltámasztotta a Rainbow-t, ott van a CoreLeoni projekt, Romero beugrott Adrian Vandenberg csapatába is a legújabb, „2020” című Vandenberg-albumhoz, nem beszélve a Magnus Karlssonnal közös The Ferrymen projektről vagy Romero visszatéréséről a Lords of Blackbe. És valószínűleg még valamiről megfeledkeztem. Most Romero a Sunstorm félig elfeledett projektjének felélesztésénél is segítségre sietett. A Frontiers Music Srl. valóban rengeteg mellékprojektet indít évente. Manapság kevés ilyen kiadó maradt, amely ennyi havi megjelenéssel és ilyen állandósággal dobja piacra az újabb termékeket. Őszintén szólva a dolog néha kissé túlhajszoltnak tűnik, hiszen a mennyiség gyakran felülírja a minőséget.
A Sunstorm azon ötletek közé tartozik, amelyek nem sokkal az új évezred kezdete után láttak napvilágot, vagyis a projekt mögött már van némi történelem. Az AOR és a melodikus rock rajongói körében jól bevált, mert az ezredforduló utáni AOR-reneszánsz akkoriban kifejezetten hiányzott, ma már persze senkit sem lep meg. De nem csak erről van szó. A projekt elsősorban Joe Lynn Turner neve miatt vésődött be a műfaj hívei tudatába. Ő az, aki énekelt a Rainbow-ban és a Deep Purple-ben, aztán Yngwie J. Malmsteennel, két albumot jelentetett meg Glenn Hughesszal és így tovább… Szép számmal büszkélkedhet lenyűgöző szólóteljesítményekkel is. A kiadó régi archívumainak előkotrása azonban sót szórt Turner sebeire, mivel az illetékesek tudatosan megkerülték a legendás zenészt, és a projekt újraindításakor a Rainbow jelenlegi énekesét, Ronnie Romerót vonták be. Nem nehéz kitalálni, hogy Turner ezt nem viselte könnyen. Az utóbbi interjúiban elég sok haragot zúdított ki a kiadó részrehajló döntései miatt. És valójában a fickónak igaza van. A Sunstorm ugyanis elsősorban arról ismert, hogy az album(ok)on mindig is Joe Lynn Turner énekelt. Ez így marad, Romero aranyhangja ide vagy oda, aki ezúttal oltja a tüzet.
Ha a zenére összpontosítunk, vagyis az új, „Afterlife” című album zenéjére, nem kell Einsteinnek lenni a megfejtéséhez. A Frontiers Records házi producere, multiinstrumentalistája, zeneszerzője és szükség esetén vezető énekese, Alessandro Del Vecchio ismét magára vállalta a projekt feltámasztásával kapcsolatos teendők oroszlánrészét. És ebben ismét elképesztő ügyességet mutatott az ötletek újrahasznosításának mesterségében.
Romero mindenesetre minden pillanatban uralja a színpadot, újabb, mélységesen lenyűgöző vokális alakításával. Hangja, amely a nagyoktól, például Ronnie James Diótól és David Coverdale-től „tanult”, az album egyes részein ismét azt sugallja, hogy a néhai Steve Lee-hez (Gotthard) áll a legközelebb. Ilyen a One Step Closer. Az elképesztően áthatolóképes, szenvedélyes és ragadozóan karakteres megközelítés az „Afterlife” fő eleme, ami végig leköti a hallgatót. Bár a projektet könnyen át lehetett volna nevezni, hiszen az energia Turner nélkül mégiscsak annyira más, hogy ez teljesen érthető lett volna, a zeneszerzés mintája gyakorlatilag változatlan maradt. Romero ugyanakkor nem kényszerül feltétlenül a hangszálait megfeszítő vonalakra. Tiszta hangon is énekel, ami nagyon szépen érvényesül a Swan Songban. Del Vecchio rendkívül tapasztalt, rutinos róka. Kevés az ilyen zenei légiós, aki megrendelésre képes dalokat írni és szerezni, és közben még meggyőző is marad. És ez szinte mindig sikerül neki. Nehéz, hogy elsüljön valami a kezében. Most is kiválóan végezte a dolgát. Az „Afterlife” azt a hálás érzést adja, mintha a „lockdown” soha nem is lett volna. Ezt is ki lehet rendkívül ügyesen és szakértelemmel takarni a stúdióban. Persze nem minden a produkción, a kattintgatáson és a bemásoláson múlik. Igazi garnizonnyi zenészre is szükség van. A gitár ilyen helyzetben természetesen kulcsfontosságú tényező. Egy gitár, amely az olyan nagyágyúktól tanul, mint Reb Beach, Douglas Aldrich és hasonlók. Minden pillanatban jelen van és ragadozó. Akár kihegyezett frázisokról, akár lenyűgöző szólókról van szó, amelyek elképesztő iskolás drillről árulkodnak, ami az ilyen albumokon szinte kötelező.
Az album kielégíti a korábbi Sunstorm-lemezek rajongóinak ízlését, ugyanakkor természetesen elhajlást is hoz, ami nem feltétlenül kívánatos, hiszen az énekescserére épül. Turner ugyanis így vagy úgy, de hiányzik. A dalszerzésben ismét érezhető a hetvenes évek hard rockjának ötleteiből és trükkjeiből való agyafúrt „lopás”, amelynek alapjait a Deep Purple, a Rainbow és a Whitesnake fektette le, és ezt talán a legnagyobb teátrálisággal éppen a nyitó címadó dal és a záró A Story That You Can Tell jelzi. Del Vecchio ugyanis ismét Hammond-orgona hangjával támogatott meg néhány hangszerelést. Mindenesetre az „Afterlife” nagyon igényesen csomagolt újrahasznosított termék, amelyet tapasztalt szereplők készítettek. Ha a projekt első albumáról lenne szó, igazán magas pontszámok születnének. Így viszont azt a tartalmat hozza, amit vártunk tőle. A hard rock és a melodikus rock szerelmeseit, a kifejezetten AOR-os, kihegyezett refrénekkel ismét ki fogja elégíteni.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Afterlife
2. One Step Closet
3. Swan Song
4. Born Again
5. Stronger
6. I Found A Way
7. Lost Forever
8. Far From Over
9. Here For You Tonight
10. Darkest Night
11. A Story That You Can Tell
Felállás:
Ronnie Romero – ének
Simone Mularoni – gitár
Alessandro Del Vecchio – billentyűk, vokál
Nik Mazzucconi – basszusgitár
Michele Sanna – dob
