Előadó: Sunshine Trip
Kiadó: Saját kiadás
Megjelenés: 2011
Játékidő: 45:00
Értékelés: 3.5/5
A Sunshine Trip viszonylag fiatal, a Goriška vidékéről származó zenekar, amely az MTV-s vonalat követve csatlakozik a klisészerűen szóló post grunge / indie pop rock bandák új hullámához. A „Sunshine Makes Me High” című stúdiódebüt egy hosszabb ideig érlelődött kiáltvány. A srácok ugyanis 2003 óta együtt vannak, így a dalok a hosszabb idő alatt az aranzsmanokban is fokozatosan fejlődtek.
A Sunshine Trip tizenegy saját szerzeményével bizonyítja, hogy kompakt egység: jó színvonalon játszanak a hangszereken, az énekes pedig magabiztosan uralja a zenekar zenei „prédikációjának” központi szerepét. A „Sunshine Makes Me High” összességében olyan album, amely minőségben megállja a helyét, és kitartóan kibírja a „hitetlen Tamások” támadásait, akik szerint csupán egy olcsó klónról van szó: fiúkról, akik drága játékokkal játszanak, amiket a tehetős szüleik vettek nekik.
A nyitó Way Out gyanúsan pop punkos illatú, mintha a srácok rögtön az elején az MTV-s népszerűséget akarnák megcélozni. Az első ötlet, ami az asszociációs kéregbe befészkelte magát, valamilyen modern, szomorkás kisfiúk patetikus csengése, a Ceasar’s Rome könyörgő spánielszemeivel. Szerencsére a második dal, a Vampires egészen más képet fest, és a Sunshine Trip innentől az albumon már egyértelműen az élő hangzásvilággal is megbirkózik. A lemez dinamikai fejlődésben magasabb szintre lép, és még nyilvánvalóbban kijön az együttes zenei felkészültsége, amely kiváló minőségű stúdiós hangzást tudhat magáénak. Valójában finoman ügyeltek rá, hogy az élő játék a lehető legautentikusabban kerüljön hangrögzítőre. És ez sikerült is nekik. Irigylésre méltó az ellentét a vastag, meleg hangzású, aktív dallamos basszusvonal és az olykor dühös gitárriffek között, amelyek a kitöltést is nagyon ügyesen oldják meg, szerves, tiszta húrhangzással. Igen. A dolog egyúttal fesztelenebbnek, gondtalanabbnak hat, és a néha dühös, vakmerő közvetlenségű punk dilettantizmusban úgy tűnik, mintha egy-egy Bad Religion-múltbeli mű inspirációját szívta volna magába (lásd a Closed című dalt).
Érdemes kiemelni, hogy a Sunshine Trip kiváló érzékkel kombinálja a azonnal megfogó dallamosságot, amit az új korszak alternatív rock figuráinak arroganciája és közvetlen attitűdje még elbír, így az egész nem hat cukrosnak és valószerűtlennek. Vannak persze pillanatok, amelyek szinte émelyítően popos hatásúak a triviálisan lerágott dallamformák beépítése miatt. Ilyen a Lolita, amelynek vonósaranzsa és ütőhangszerei az alapokban amúgy irigylésre méltóak, és az (albumon belül távoli) klónja, a Hermit. Ugyanakkor ha a szélesebb hallgatóközönség megnyeréséről van szó, a komor Shadow Man sokkal meggyőzőbb, és jobban is jön ki belőle. A To Follow Or Not tulajdonképpen a Hermit és a Lolita stílusú hangszerelés folytatása, de nincs benne a popos nagyképűség árnyéka, ezt a veszélyt főleg a dal kiváló középső instrumentális része oszlatja el, a szájharmonikán játszott „Dylanes” betétekkel, amelyek az egész dal szerves kötőszövetét adják. Az ének ebben a dalban nem titkolja a rokonszenvét a jelentősebb grunge rock zenekarok énekhagyatékával.
Az angol nyelv hangsúlyozása egy szlovén zenekar esetében a Sunshine Triptől megdöbbentő! Pozitív értelemben. Kifejezetten jó. Ezért van értelme a „Sunshine Makes Me High”-t világszínvonalú, kereskedelmileg sikeres zenekarokkal összehasonlítani. Az irány tehát az angol nyelv, és a zenei doktrína további csiszolása az így megerősített angollal fontos pluszpontokat hozhat a nemzetközi színtéren való áttörésben. Ez persze nem minden. Az énekes ízlésesen adagolja a dallamot, a melankóliát, a deziluzionáltságot, de az arroganciát és a lobbanékony lázadó attitűdöt is. A versszakokban megteremtett hangulatok közben meggyőzően hat, és ez a tényező hozzájárul ahhoz, hogy a Sunshine Trip a saját prédikációjában szerzői szinten tapinthatónak és valóságosnak hasson.
Az 5th Floor érdekes keveréke az Oasis-féle post brit popnak (figyeljétek meg a visszhangeffekttel ellátott énekprodukciót) és a Stone Temple Pilots-tól örökölt post grunge kozmetikának, amelybe a kifutásnál a Queens Of The Stone Age stoner-protézisének árnyalata is belevegyül.
A „Sunshine Makes Me High” rendkívül sikerült debütalbum, egy fiatal zenekar alapvető lépése, amely az új, trendi korszak művészi levegőjét szívja. Az albumról hiányzik az élesség és a torzított élesség, valamint a punk disszonancia kiélezett fogai, de kérdés, hogy a Sunshine Trip egyáltalán akarja-e ezt. Egyúttal a dallamilag triviálisan felépített vezérfrázisokkal és a szerves kollázsok puhaságával a hallgatható popformák felé tolják a zenéjüket. Igen. Modern alter rock, amely ugat, de nem harap, és egyesíti a post grunge, a post brit pop és a punk irányzatait. Több irányban is van benne fejlődési potenciál, de a Sunshine Trip valószínűleg a jövőben is az elsőlemez által kijelölt alapvető fejlődési irányhoz tartja majd magát. Az album sarokköve a Holy Taxi! Ez nagyon szerencsésen egyesíti a leírt műfaji hatásokat, és egyetlen darabban azonnal bemutatja a Sunshine Trip lényegét.
A Sunshine Trip éles eszű, tehetséges énekessel rendelkezik, aki meggyőző előadásmóddal tolmácsolja a verseket. A zenekar számára az is fontos, hogy kifejezésmódjuk megfelelő dallamosságot hordoz, amely lehetőséget ad a zenekari hangszerelésekkel való kombinálásra, és ez a jövőben zenei kifejezésbeli továbbfejlődés alapja lehet. Ezért érdekes lesz figyelni, merre tart majd a zenekar. Ha a szlovéniai trendi alter rock szcéna minőségi termékeit hasonlítjuk össze, ez mindenképp olyan kiadvány, amely minőségben kiemelkedik, és ragyogó példát mutat a hasonló szlovén fiatal generációs zenekaroknak arra, merre kell tartaniuk. Az alternatív rockban elemi és esszenciális a hiteles, élő hangzás megtartása, ami a „Shine Makes Me High”-nak végig nagyon meggyőzően sikerül.
Felállás
Marko Silič – ének, szájharmonika
Dejan Školaris – gitár, vokál
Boris Leskovar – gitár
Tilen Grandovec – basszusgitár
Alan Laharnar – dob, ütőhangszerek
Produkció
Borut Čelik & Sunshine Trip
Dallista
1. Way Out
2. Vampires
3. Jane’s Song
4. Iron Gates
5. Holy Taxy
6. Shadow Man
7. Closed
8. Lolita
9. Hermit
10. 5th Floor
11. To Follow Or Not
