Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Žen
Kiadó: Moonlee Records
Megjelenés: 2017
Értékelés: 4.5/5
A Žen egy kizárólag nőkből álló alternatív rockformáció, amely 2009-ben alakult Zágrábban. A trió 2013-ban és 2015-ben két albumot adott ki az osztrák független Unrecords kiadónál: a „I onda je sve počelo” címűt, amely a stúdiós bemutatkozásuk volt, majd a „Jantar”-t. Idén november végén aztán mindkettőt követte egy harmadik is, a „Sunčani ljudi”, amely a Moonlee Records, az Unrecods és a Vox Project! kiadók együttműködésében jelent meg.
Ezekkel a csajokkal nem lehet packázni. Pontosan tudják, mit csinálnak és mit akarnak. Zenei víziójuk élesen kirajzolódik, és fókuszált, egyenesen a célba tart! A kvartett a kezdetektől fogva a pszichedélia és a post rockos ezoterika eklektikus keverékét műveli, amely könnyedén elcsábítja, magával viszi a hallgatót, és a valóságon túli világba röpíti. A zene cerebrálisan, tripszerűen hat, a szerzemények felépítése több hangzásréteg ravasz szövésén alapul, amelyek kiváló, hihetetlenül türelmes, szinte szimbiotikus párbeszédben rezegnek a hipnotikus motivikus ismétlések mentén. Sokat „játszanak” a „faderekkel”, vagyis a zenekar akár több percig is kitart egyetlen motívum mellett, amely hangzásintenzitásban hangulatilag fokozatosan erősödik, vagy éppen fokozatosan csillapodik. Az egész zene hullámzásra épül, a vezérmotívum folyamatos, finom hangzásbeli torzítására (a disszonancia érzetének keltésére), amihez a zenekar rendkívül ügyesen hozzáadja a vágyakozó szintetizátoros függönyök díszítő leplét. Ez utóbbi elem afféle örökség, vagy inkább lenyomata a nyolcvanas évek jellegzetes hangzáskultúrájának, amikor megjelent a post punk, és avantgárd módon felrázta az alternatív rock műfajának fejlődési lehetőségeit. Igen. Itt van egy csipetnyi shoegaze, egyfajta újra felfedezett újhullámos rezgés a hangzásbeli kísérletezésből, amelyet a Killing Joke-tól a Siouxsie and the Banshees-en át a My Bloody Valentine-ig a úttörő zenekarok víziója örökített át. Az leírtak ütközésének legérdekesebb példája az Opet Gange című szám, amelyet még a Kolpától délre eső vidékek hagyományos népdalainak melosza is átjár. Hihetetlenül sikerült keveréke ez a shoegaze-nek, a post rocknak és – ahogy mondtam – néhány olyan énekdallamnak, amely a népi énekek melosából merít. Tehát jelen van a folk eleme is. A Sonična taktika a space pszichedélia és a tajtékzó gitárfrazeálás elegye, amelybe álmodozón üreges, „extraterresztriális” női ének van burkolva, és ez már a Hawkwindhoz hasonló zenekarok hangzásbeli kísérletező merészségének körvonalait is súrolja.
Ennél az albumnál tehát folyamatosan lebegni fogsz, és ha addig nem, a záró Tijelo zna post rockos extravaganciája végleg elemel a földtől. Nagyon fontos eleme, amely a post rock kifejezésmódban a hipnotikus mámor új hangulati horizontjait tárja fel, a három női hang összefonódása: ezek álmodozón, szinte szelíden szólítják meg a hallgatót, közben rendkívül ügyesen vannak megaranzsálva, hangzásban persze „affektáltan”, és ezek esztétikus használatával a Žen rendkívül hatékonyan tölti ki a lemez teljes hangképét. Az énekhangok úgy lebegnek a zenei éterben, mint a pókháló a jótékony szélfuvallatban, és az őszinteség és hitelesség szabadságszerető, igazságszerető vágyának érzetét keltik mindenben, amihez a Žen kvartett ezen a lemezen közelít! Szívből jön, alkotói tűz is akad bőven, mindezek mellett pedig érezhető DIY-etika és hangulat árad belőle.
A Žen a hirtelen atmoszférikus fordulatok és hangulatváltások mestere. Míg a Pusti me da hodam című számban a hangfalat főleg billentyűk és szintetizátorvonalak építik, a következő, instrumentális Jugomental előterébe egy kellemesen „zsíros” gitárriff lép, amelyet természetesen gondosan, szeretettel támaszt alá a háttérben a szintetizátoros díszfüggönyök sora. Az új hangzásvilág új hangulatot teremt, a hangrétegek pedig lágyan áthatják és egyesítik egymást, mint az akvarell finom pasztelljei, amelyeket az állandóan érző észlelés és a kontempláció kapcsolata fog egybe.
A zenekar szinte inkább hangszeres, mint vokális. Legalábbis olyanok az érzések, amelyeket a Žen zenéje kivált a hallgatóból. Az éneket a csapat gyakran inkább kiegészítő hangszerként használja, amely elmélyíti az album ünnepélyesen álmodozó atmoszféráját, noha a horvát nyelven írt költészet tömör és jelentéssel teli. Mégis a háttérbe lép. Vagyis „másodlagosan” hat.
A végkövetkeztetés? Egy abszolút műfaji különc, sűrített eklektikával. A harmadik albummal a Žen hatékonyan megszilárdítja a saját útját járó karakterét és művészi tartását, mint az alternatív rock abszolút autodidakta alkotói. Biztosan a zenekar eddigi legérettebb teljesítménye.
Žen – Sonična taktika (hivatalos videó)
Felállás
Eva Badanjak – gitár, szintetizátorok, ének
Sara Ercegović – dob, szintetizátorok, ének
Ivona Ivković – basszusgitár, szintetizátorok, ének
VENDÉGZENÉSZEK:
Jovana Lukić – ének a 4. számban
Lana Hosni – ének a 4. számban
Produkció
Žen
Számlista
1. A gdje su staze? (04:06)
2. Pusti me da hodam (05:34)
3. Jugomenta (l04:21)
4. Četiri tri pet dva (05:48)
5. Opet gange (04:37)
6. Sonična taktika (03:49)
7. Tijelo zna (05:46)
8. Lov na crne tipke (08:09)
