Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Seine
Kiadó: Moonlee Records
Megjelenés: 2017
Értékelés: 4/5
A „Sno sna” tulajdonképpen egy énekes-dalszerzői bemutatkozó album: a horvát Vlasta Popić punk-noise zenekar egykori tagjának, Ivan Šččapecnek a műve. Pontosabban a Seine nevű formáció írja alá a lemezt. A férfi mellett ott van ugyanis Dimitrij Mekotanović Petrović (dob), aki korábban szintén a Vlasta Popićban játszott (igaz, ott basszusgitáron), valamint a Straight Mickey And The Boys basszusgitárosa, Boško Mijušković.
Az album ötletei hosszabb idő alatt értek meg, és a lemez kimeríthetetlen vallomásos változatossággal és erős, művészileg érett karakterrel büszkélkedhet. Különösen a költészet és Ivan Šččapec énekelőadása lép előtérbe, és ő viszi el a figyelmet az egész anyagon. Indie folk rock, átitatva alternatív rockos érzékenységgel. Ez utóbbi tulajdonképpen távoli visszhangja annak, amit Šččapec a Vlasta Popić nevű hangterroristák soraiban csinált.
Fontos építőelem ezúttal az akusztikus hangszerek használata, ami különleges arculatot ad a lemeznek. A dalszerzői húzások rövidek, tömörek és teljesen igénytelenek, egyszersmind következetesen minimalisták. A zenei kifejezés egyik alaptétele, a „kevesebb több”, remekül működik ezen az albumon. A produkció végig organikus, élő, és hatásosan kontrasztba állítja az összhang egyes építőelemeit. Ebben a közegben a áthatoló és dallamos, mégis hihetetlenül meleg basszusvonal fontos színező elemnek bizonyul: feldobja az egyszerű ritmusok amúgy triviális, szent egyszerűségét, amelyen az egyes dalok „álmodozva” lebegnek, és fontos pulzust, kontrasztos árnyalatot ad nekik.
Ivan Šččapec hangja egészen különleges karaktert kölcsönöz a lemeznek. A laikus hallgató egy pillanat alatt nőinek mondaná, pedig nem az. Ivan Šččapec ezzel a hanggal lehel a dalokba minden sajátosságot és egyediséget, az üzenetek pedig ilyen különleges énekelőadás mellett, telivér érzékenységgel és mesterkéletlenséggel, különleges kifejezőerőt kapnak, ami az albumnak az önálló, megismételhetetlen egyedi darab pedigréjét adja.
Az album – éppen a (főként melankolikus) énekelőadás miatt, amelynek álmodozó jellegét a hangszeres kíséret finom, szelíd, de jól elhelyezett trükkjei egészítik ki – érezhetően pszichedelikus hangulatot hordoz, a vokál pedig időnként földönkívüli megszólalás körvonalait ölti, mintha a túlvilágról, a valóságon kívülről érkezne (Spavam). A dallamvilágban az ének sokszor kacérkodni kezd a hagyományos népi dallamok vívmányaival, amelyek Horvátország azon régiójára jellemzőek, ahonnan Ivan Šččapec származik (Varaždin és környéke). Ennek a bájnak a csúcspontja a Bubamara, kabaréchanson beütéssel, valamint az „a capella” rendezésben előadott Janko, amelyek önálló dalként inkább idegesítően hatnak. Az album testébe, a „Sno sna” egészébe integrálva viszont fontos elemei a dinamikus megmozgatásnak és az események alakulásának. Ha a lemez legvonzóbb hangját keressük, vagyis a már említett, rendkívül különleges indie rock elemet hangsúlyos gitáros frazeálással, afölött Šččapec kiemelkedő énekkarakterét, a folk elem egyébként tipikus zenei beépítése mellett, ennek az összeolvasztásnak csaknem ideális példája a Ko című dal. A sikeres dalszerzés szempontjából ez rádióbarát is.
Az eredmény abszolút egyedi és különleges album, amelyhez zenei művészet tekintetében tulajdonképpen nehéz bármit is közel tenni. Ilyenként a Balkán-félsziget tágabb földrajzi régiójában világos és különleges helyet foglal el az amúgy gazdag, hihetetlenül élénk és színes, bátran kalandozó alternatív rockos lüktetésben, amely ezekben az időkben az egykori közös állam területén új virágkorát éli.
Seine – Svog
Felállás
Boško Mijušković – basszusgitár
Dimitrij Mekotanović Petrović – dob, vokál
Ivan Šččapec – ének, gitár
VENDÉGZENÉSZEK:
Brane Norav a 4. és a 10. dalban
Produkció
Boris Mladenović
Számlista
1. Spavam (04:24)
2. Svog (04:14)
3. Privatno Tijelo (03:55)
4. Bubamara (01:55)
5. Ko (02:52)
6. Kritika Čistog Razuma (04:22)
7. Puška (03:01)
8. Janko (02:33)
9. Šilo (04:19)
10. Ljubav (03:56)
