Szerző: Rok Klemše
Előadó: Striker
Kiadó: SAOL
Megjelenés: year_month
Játékidő: 38:50
Értékelés: 3.5/5
A fiatal edmontoni heavy metalosok, a Striker alig két évvel ezelőtt még gyakorlatilag teljesen ismeretlenek voltak nálunk. Aztán az utolsó pillanatban beugrósként lehetőséget kaptak a Metaldays 2015-ön, és energikus, odacsapós fellépésükkel meg az ördögien ragadós heavy/power metaljukkal nagyon-nagyon kibővítették a rajongótáborukat, nemcsak itthon, de nagy valószínűséggel a fesztivál számos külföldi látogatója körében is. Nem sokkal a Metaldays után a kanadaiak kiadták a rendkívül sikeres Stand In the Fire albumot, és alig egy évvel később már meg is jelent az utódja, a puritán módon Striker címet viselő lemez.
Ez az előzőhöz képest sokkal egyszerűbb, még hangsúlyosabb refrénekkel és rövidebb dalokkal, amelyek átlagosan alig négy percesek, de a heavy metal, hard rock, glam és helyenként még thrash keveréke – a Striker honfitársai, az Annihilator Set the World on Fire-jének stílusában – továbbra is ütős és meggyőző. A Striker egy minden bonyolítástól megszabadított album: az összes szám a verze–refrén–verze képletet követi, így tökéletesen klasszikus heavy metal lemez. Ami nem feltétlenül baj, hiszen a Strikert épp az ifjonti lendület teszi naggyá, amely az albumon minden sorból és minden riffből árad.
A klasszikus heavy metal e két alapkövében a Striker kiváló, elsősorban a Dan Cleary–Tim Brown páros zseniális játékának köszönhetően. Előbbi a műfaj jelenlegi egyik legkidolgozottabb hangjával rendelkezik, amelyet hihetetlenül ragadós dallamosság és kitűnő harmóniák jellemeznek, ezek leginkább a himnikus refrénekben törnek a felszínre; utóbbi pedig a robbanékony gitárakrobatikáról gondoskodik, ami minden irányból úgy repked, mint a pirotechnika a Dolph Lundgren-féle akciófilmekben. Cleary a gyorsabb, thrashes részeknél Joey Belladonnára vagy Aaron Randallra emlékeztet, a tisztább heavy/power részeken viszont a nagy énekesnevek, például Carl Albert jut eszünkbe róla. Ahogy Cleary hangja sokszínű, úgy az album műfajilag is vegyes. Ha a Former Glory és a Born to Lose úgy szól, mint a szteroidon lévő Judas Priest, a Shadows in the Light és a Rock the Night még a Skid Rowt és a Whitesnake-et is felidézi.
Aki arra számított, hogy a Striker a Stand in the Fire 2-t vagy a City of Gold 2-t fogja felvenni, csalódni fog, és helyenként én is osztozom ebben a csalódásban. Az egyszerűsítéssel a Striker némileg elveszített a múltja báját és nyersességét, mert az új albumon az egész kicsit túl csiszoltnak és rádióbarátnak hangzik, teljesen fölösleges a záró feldolgozás is, a Desire, amelyet eredetileg Ozzy Osbourne, Zakk Wylde, Lemmy Kilmister és Randy Castillo írt. Mindazonáltal a Striker eddigi legrövidebb albuma néhány szép meglepetést is tartogat, például a záró lecsapót, a Curse the Dead-et, amely tempójával és gang vokáljaival a leginkább a Stand in the Fire-t idézi. A Striker nyilvánvalóan, de túlzott másolás nélkül azokra az alapokra épít, amelyeket a Judas Priest, az Iron Maiden és Ozzy Osbourne raktak le, miközben frissen szól, és az új lemez néhány hiányossága ellenére is a heavy metal újhulláma egyik legforróbb bandája marad.
Felállás
Dan Cleary – ének
Tim Brown – gitár
William Wallace – basszusgitár
Adam Brown – dob
Produkció
Dan Cleary és Fredrik Nordstrom
Dalok listája
1. Former Glory
2. Pass Me By
3. Born to Lose
4. Cheating Death
5. Shadows in the Light
6. Rock the Night
7. Over the Top
8. Freedom’s Call
9. Curse of the Dead
10. Desire
