Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Mit
Kiadó: Sedvex
Megjelenés: 2009
Játékidő: 37:34
Értékelés: 3.5/5
Érdekes, hogyan űz néha gúnyt a sors az emberből: a Mit két fő kezdeményezőjéhez, Matevž Pavčnikhoz (gitár) és Uroš Petrovskihez (ének) egyszerre három Lady’s First-tag csatlakozott. Különösen azért érdekes ez, mert a két zenekar teljesen más tésztából gyúrt. A maradék trió alkalmazkodása tehát elkerülhetetlen volt ahhoz, hogy a „Stik” egyáltalán megszülethessen. Annak fényében, hogy Miha Oman (gitár), Miha Plesničar (dob) és Aaron Cernatič (basszusgitár) milyen zenei képességekről tett tanúbizonyságot már a Lady’s First-ben, a „többről a kevesebbre” váltás nem okozott nekik nagy nehézséget, a csapatba pedig szükséges és gazdag zenei tapasztalatot is hoztak.
A Mit elsősorban a hangulatra épít. Az ötlet jó helyen van. A srácok az alapvető „kevesebb több” formulába kapaszkodnak. Egyszerűen szólva: a gitárszólók kasztrálásáért cserébe inkább gyakrabban taposnak rá az agresszív wah-wah effektre. Az ötletek érdekesek, a Mit zeneileg eléggé felismerhetően működik, és nyugodtan mondhatjuk, hogy más fajta zenekar a szlovén porondon. Ha azt súgom neked, hogy a „Stik” gond nélkül árulható lenne az RSQ Magazin következő számával együtt, azt sem kell kizárni, hogy van benne törekvés a szélesebb (kereskedelmi) ismertségre. Természetesen Szlovéniában, már csak a szlovén szövegek miatt is.
A Mit a divatos, alternatív attitűd felé hajlik. Úgy hangzik ez, mintha egy tipikus szlovén politikus, egy átlagos polgármester vagy a nép hasonló „kenőmájszterei” ihletésére mondanám: „minden és semmi”. A Mit a „hangzás térfogatára” és a „groove”-pillanatra épít, erre vezet rá megállíthatatlanul az egyszerűen triviális riffek áradata, amely a háttérfüggönyt szövi, tulajdonképpen a zenekar hangzásának derékhadát. Ebbe a függönybe simán beledőlve ott van a Mit zenéjének legfelismerhetőbb eleme: Uroš Petrovski hangja, ami tulajdonképpen az első és alapvető érv amellett, hogy a Mit kapcsán egyáltalán bármiféle zenei felismerhetőségről beszélhetünk. A srác mélyebb fekvésű, férfias, erőteljes és tekintélyt parancsoló hangot birtokol, szép adag dallamos vibrátóval, amellyel lekerekíti a verssorait, így segít a daloknak dinamikát (vagyis lüktetést) és dallamos színgazdagságot adni. A hangja különleges színt és kifejezőerőt hordoz.
A Mit a tipikus szlovén melankólia megteremtője a hangulatban. Tulajdonképpen nem lehet nem észrevenni, hogy szlovének, ahogy te is tudod, hogy a „Petelinji zajtrk” tipikus szlovén film. Bár fényévnyire tőle, ebből a lehelletből a Siddharta kémiája is merít.
Ez a minimalizmus, illetve a fülnek könnyű befogadhatóság (zeneileg triviálisan megkedvelhető album) a melankólia patetikus vonásával keverve különösen vonzó lehet a gyengébbik nem számára. Ez a csel a jövőben nagyobb ismertséget hozhat a zenekarnak.
A dalok minőségben nem térnek el egymástól. Egyszerű ritmusra, egyszerű, de masszív riffekre épülnek, az érdekességükről pedig főleg Uroš Petrovski különleges énektechnikája gondoskodik. Persze akadnak olyan pillanatok, amelyek gond nélkül mehetnének a rádiókban. Ebben kiemelkedik az izzó Imolo Vesperi, amelyben a zenekarnak a legsikerültebben sikerült egyesítenie a refrén és az előrefrén közti folyékonyságot, tovább hangsúlyozni a (már amúgy is) merész együttélést az ének és a riffszövet között az album egészén át, és ami a lényeg: dallamosan beférkőzni a hallgatóba. A Stik című dal az album balladás színfoltja, ami minőségben nem üt el a többitől. Bár Uroš érdekes duettet énekel egy női hanggal, a dal önmagában nem vonzza magára különösebben a figyelmet az albumon. A Mit sokkal otthonosabban mozog a középtempós riffáradatban, ahol az énekes, Uroš egy jó adag haragot is belevisz a hangjába. Az olyan dalok, mint a Maršal, a Neskončen dan vagy a Črni dež, hozzák a zenekar győztes pontjainak zömét. Ez az a kategória, ahol a legerősebben működnek. Ez a zenekar lényegének magja, amibe a jövőben is érdemes kapaszkodniuk. Az album ezen pillanataiban az ötletek rendkívül sikerülten működnek, érezni, hogy a srácok tudják, mit akarnak, és a vízió tiszta.
A jövőben több életet, illetve mozgékonyságot kellene lehelni a produkcióba. Különösen a riff-fal hangtömegének aktivitását kellene hangsúlyozni, valamint kiemelni a basszusvonal dallamát a maga „vastagságában”, kettejük között pedig még világosabban megrajzolni Uroš különleges hangját, ami a zenekar egyik felismerhető védjegye, és érdemes rá a jövőben is odafigyelni.
A „Stik” tele van zenével. A Mit nagy potenciállal bíró zenekar, és ezt a debütáló „Stik” egyértelműen jelzi. Jelzik, hogy tehetségük van a dallamosan kompakt kidolgozottsághoz, a „minimál” receptje szerint, de a drámai hangulat gazdag megalkotásának divatos, „groovy”, terjedelmes köntösébe öltöztetve. Ezeket az ismertetőjegyeket érdemes a jövőben is csiszolni és ápolni. A „Stik” tehát megtörte a jeget, és bízzunk benne, hogy a Mit erős szelet fogott vele a vitorlájába.
Felállás
Uroš Petkovski – ének
Matevž Pavčnik – gitár
Miha Oman – gitár
Aaron Cernatič – basszusgitár
Miha Plesničar – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Maja Krušec – ének
Renata Mohorič – vokál (I.C.E.)
Darja Drobnič – vokál (Rock Partyzani)
Mojca Zalar – vokál (Obduction)
Adrijan Novak – nagybőgő (Beer Belly)
Špela Janša – hegedű (Beer Belly)
Grega Robič – basszus
Produkció
Željko Mladenovič & Mit
Dalok listája
1. Intro
2. Pošasti
3. Stik
4. Sence
5. Neskončen dan
6. Odisej
7. Črni dež
8. Maršal
9. Imolo vesperi
10. Mit
11. Stik (akustik)
