Kiadó: Insideout Music
Megjelenés dátuma: 2021. 9. 10.
Producer: Steve Hackett
Az album hossza: 57.41 perc
Stílus: Progressive Rock
Értékelés: 9.5/10
A legendás gitárvirtuóz, Steve Hackett 2021-ben fontos mérföldkőhöz érkezett rendkívül gazdag zenei pályafutásán: szólóelőadóként most először adott ki két stúdióalbumot egyetlen év alatt. Az év elején jelent meg az instrumentális-klasszikus-akusztikus „Under a Mediterranean Sky” (RockLine recenzió), amelyet a régi hívek és a klasszikus zene szerelmesei is nagyon jól fogadtak. Szeptember 10-én aztán, szintén az Inside Out Music gondozásában, megérkezett a rockosabb irányú „Surrender of Silence”. Ez a „nemes” sorozat folytatása: remek szimfonikus progrock stúdióalbumok következnek egymás után, erős világzenei hatásokkal. Az egykori Genesis-gitármester ezekkel már irigylésre méltóan hosszú ideje lenyűgözi és kényezteti a jó zene szerelmeseit, és semmi jele, hogy az évek során bármilyen módon kifáradt volna.
A zenék és a szövegek megírásában ezúttal is együtt dolgozott felesége, Jo, valamint régi billentyűse, Roger King. Utóbbi a stúdióban ismét csatlakozott Steve kísérőzenekarának többi tagjához: Rob Townsend szaxofonoshoz, Jonas Reingold basszusgitároshoz, Nad Sylvan énekeshez és Craig Blundell doboshoz. Blundell mellett két különleges vendég is beült a dobok mögé: Phil Ehart (Kansas) és Nick D’Virgilio (Big Big Train, ex-Spock’s Beard). Így a „Surrender of Silence” irigylésre méltó dobos-„triumvirátust” kapott. Ehart először a „Please Don’t Touch” (1978) albumon dolgozott együtt Steve-vel, így visszatérését Hackett rajongói szívélyesen üdvözölték. Az előző laphoz hasonlóan ez az album is a covid-helyzet miatt, karanténban készült.
A „Surrender of Silence” csodálatos zenei utazás a világ különböző tájain át. A rövid, de drámai nyitó instrumentális, „The Obliterati” – amelyben Hackett dühös gitárszólója emelkedik ki – után Oroszországban kezdődik az igazi út. A „Natalia” ugyanis fennkölt dal egy átlagos orosz lányról, Nataliáról, akit elnyomó rezsimek között való életre kényszerítenek. Ez eddig messze Hackett leginkább szláv hangulatú műve: számos orosz klasszikus zenén edzett szimfonikus hangszerelés és hatalmas kórusharmóniák szerepelnek benne, amelyektől még a mai orosz cár sem szégyenkezne a Vörös téri katonai parádé nézése közben.
A „Relaxation Music for Sharks (Featuring Feeding Frenzy)” eklektikus és egyben agresszív instrumentális szám. Ambient alámerülés az óceán mélyére, amelynek címe azt az angol fekete humort tükrözi, amellyel Hackett úr időnként már néhány korábbi szólóalbumán is meglepett. Ez a progmetal irányú kompozíció másodpercről másodpercre egyre vadabb lesz, és az agresszív gitárfutamok, valamint a drámai zenekari hangszerelések mellett a brutális ritmusszekció is teljes erővel érvényesül, amelyben mindhárom dobos robotolása jól hallható. A „Wingbeats”, amelyben Hackett mester a közép-afrikai szavannára indul, érdekes kísérlet a hagyományos szubszaharai afrikai zene és a szimfonikus prog elemeinek keresztezésére; olykor úgy szól, mintha a Genesis és a ghánai Osibisa találkozott volna egymással.
A gótikus mestermű, „The Devil’s Cathedral” már a nyitányával magával ragad: King orgonájának sötét hangjai és Townsend szaxofonos csínytevései viszik a prímet. Nad Sylvan, aki ezúttal átveszi Steve-től a főéneket, jellegzetes, teátrális énekével gondoskodik arról, hogy ez a komor szimfonikus prog-csemege stílusában a legközelebb álljon a Genesishez, vagyis azokhoz a klasszikus Hackett-szimfóprog alkotásokhoz, amelyekben nincsenek világzenei hatások.
A „Held in the Shadows” újra a gyilkos ritmusszekció fenomenális munkájával és a hatalmas gitárfutamokkal örvendeztet meg, amelyek a drámai hangvételű instrumentális részeket jellemzik. Ezek okosan, a megfelelő pillanatban adják át a helyet az éteri hangulatú vokális harmóniáknak. A „Shanghai to Samarkand” epikus, melodramatikus zenei utazás távol-keleti városokon át, számos világzenei elemmel, mindenekelőtt kínai hagyományos zenével, amellyel Hackett úr először már a kultikus „Spectral Mornings” (1979) albumon levett a lábunkról. A legszórakoztatóbb a kínai hagyományos zenén alapuló hangszerelések fokozatos átalakulása a közép-ázsiai vidék zenéjéhez közelebb álló hangzásokká, és ettől válik ez a zenei utazás igazán meggyőzővé.
A „Fox’s Tango” Steve szavai szerint tiltakozó dal, amelyet az általános igazságtalanság és a modern kapitalista társadalom ijesztő társadalmi különbségei ihlettek. Hackett haragja érződik agresszív elektromosgitár-játékából és szokatlanul szenvedélyes énekéből, miközben a kísérő ritmusvonal sem kevésbé tüskés és szerteágazó. Érdemes megemlíteni, hogy a mester éneke az évek során sokat javult, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a „Surrender of Silence” eddigi vokálisan legmeggyőzőbb teljesítménye. A „Days of the Dead”-en Hackett úr Közép-Amerikába hív minket, a mexikói hagyományos ünnep, a Halottak napja megünneplésére. Ennek megfelelően a dalt sötét, titokzatos atmoszféra és hatalmas vokális harmóniák jellemzik.
A „Scorched Earth” nem feldolgozása a Van der Graaf Generator azonos című klasszikusának, hanem a „Surrender of Silence” egyik legjobb darabja. Steve itt meggyőzően párosítja énektehetségét Amanda Lehmann gitárosnő-énekesnő, hosszú idejű munkatársa hangjával, aki egyben felesége, Jo testvére. Bár egyikük sem klasszikusan képzett énekes, technikailag irigylésre méltó hangterjedelemmel, kettősük a melankolikus szimfonikus hangszerelés és a „síró” gitárfutamok közt nagyon jól működik. A dalt szomorú hangulat járja át, hiszen szövege az ökológiai katasztrófára és a természet általános pusztulására figyelmeztet, amely korunkat jellemzi. Ez a válság a covid miatt hirtelen „mellékvágányra” került, pedig kétségkívül a modern turbókapitalista társadalom legnagyobb válsága. Az „Esperanza” rövid, záró instrumentális, amely gyönyörű akusztikusgitár-futamaival ambientesen pozitív hangulatban zárja a „Surrender of Silence”-t, és akár az előző albumon is helyet kaphatott volna.
Hackett úr a „Surrender of Silence”-szel újabb kiváló albumot alkotott, amelynek minden progrockos gurmé örülni fog, és akiket a hír, hogy a gitáros nagymester újabb remekművet készített, a legkevésbé sem lep meg. Steve rendkívül következetes és kiváló minőségű szólópályája, amely nagyjából tizenkét évvel ezelőtt kapott új lendületet, amikor Jóval és a hosszú ideje vele dolgozó kísérőzenekar tagjaival – élükön Roger Kinggel – elkezdett együtt dolgozni, tehát folytatódik. King ezúttal is közreműködött e remek szólóalbum kiváló produkciójában. Egyrészt a gitáros nagymester követi a felismerhető, rendkívül sikeres hangzásképletet, másrészt zenei (és valódi) világkörüli útjai során mindig képes meglepni valami újjal.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számok listája:
1. The Obliterati
2. Natalia
3. Relaxation Music For Sharks (Featuring Feeding Frenzy)
4. Wingbeats
5. The Devil’s Cathedral
6. Held In The Shadows
7. Shanghai To Samarkand
8. Fox’s Tango
9. Day Of The Dead
10. Scorched Earth
11. Esperanza
Felállás:
Steve Hackett – elektromos gitár, klasszikus gitár, akusztikus gitár, 12 húros akusztikus gitár, oud, charango, szitár, harmonika, ének
Közreműködő zenészek:
Roger King – billentyűs hangszerek, programozás, zenekari hangszerelés
Rob Townsend – szaxofon, klarinét
Jonas Reingold – basszusgitár
Nad Sylvan – ének
Craig Blundell – dob
Különleges vendégek:
Phil Ehart – dob
Nick D’Virgilio – dob
Amanda Lehmann – ének
Durga – ének
Lorelei McBroom – ének
Christine Townsend – hegedű, brácsa
Malik Mansurov – tar
Sodirkhon Ubaidulloev – dutár
