Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2020. 10. 9.
Produkció: Adam Stewart
Az album hossza: 50.48 perc
Stílus: Melodic Rock / AOR
Értékelés: 7.0/10
Az még mindig rúgós AOR és melodikus rock revival nem kizárólag Skandináviából érkezik. Előfordul, hogy egy ilyen banda Magyarországon bukkan fel. A Stardust – elég kiszámítható név – öt évvel ezelőtt alakult, és az azonos című EP-jével annyira levette lábáról az olasz Frontiers Music Srl. A&R-csapatát, hogy a kiadó szerződést kötött velük.
A srácok mindenesetre nem ültek ölbe tett kézzel. Felbátorodva, alkotókedvtől fűtve vágtak bele első stúdióalbumuk anyagának megírásába, egy olyan autópályával, amely egyenesen a „szívfájdalomba” vezet. A lemez címe sejteti, mire számíthat a hallgató az album tartalmát illetően. Pontosan arra, amit ennek a kritikának a nyitómondata leír.
A zenekar az elsőlemez-készítés folyamatába bevonta, azaz közreműködésre hívta két igen rutinos zenészt, akik még a nyolcvanas években szívták magukba a műfajt, egyben a Frontiers Music Srl. jó öreg ismerősei. Mindketten aktívak voltak akkoriban, amikor az AOR kereskedelmi sikerei a csúcson jártak. Az egyik Mark Spiro billentyűs, a másik Tommy Denander gitáros. Ilyen háttérrel nehéz elrontani bármit is. Hadd bővítsem kicsit a képet erről a két tapasztalt zenei légiósról. Bár elsődleges hangszerük a billentyű, illetve a gitár, természetesen mindketten multiinstrumentalisták és egyben producerek, ráadásul ügyes zeneszerzők és hangszerelők is.
Mindketten segítettek a bandának a dalok formálásában és hangszerelésében, Denander pedig egy-egy gitárszólót is odatett. A zenekar erősen támaszkodik a régimódi, szintetizátoros zizegésre, amely kifaragottan szól, mintha a nyolcvanas évekből jönne. Ez a hangzás a produkcióban nagyjából egyenrangúan társul az ellenpontozó gitárfrazeálással, és ebből épül fel a dalok és a lemez zenei értékének zöme. Adam Stewart éneke – nyilvánvaló, hogy a magyar zenészek a nagyobb tetszés és elfogadottság kedvéért vettek fel művésznevet – a debütalbum legnagyobb mágnese, mert nem fukarkodik a meggyőző (szenvedélyes, átélt) előadásmóddal, amelyben az énekes igen ügyesen kacérkodik a soulos fordulatokkal is, ahogy az például az Eye to Eye című dalban is megmutatkozik.
Az album pillanatai persze túl nyilvánvalóan szenvednek a sablonosságtól és a már túl sokszor eladott dalszerzői recepttől, mint a túlzottan émelyítő balladában, a Perfect Obsession című dalban, ez az érzés pedig már az elején rátör az emberre, amikor megszólal a Runaway refrénje. Túl sok a szám, és az album túl hosszú. A kiszámítható komponálási recept csapdája itt beszedte a kezdők vámját. Mindenesetre tehetséges zenészekről van szó, tiszta elképzeléssel és céllal. Mivel debütalbumról van szó, amely hitelesen alapozza meg a zenekar karrierútját, hihető, hogy a banda művészileg érni és fejlődni fog. A gitárhangzás a produkcióban fényezett, és főként a billentyűkkel való egyensúly elérésére törekszik, az ének pedig ebben az egész merész debütálós történetben határozottan kiemelkedik. A „Highway to Heartbreak”, amely már a címével elárulja, miről szólnak a versszakok, minden műfajrajongónak potenciálisan kellemes színfolt a zenei étlapon, érdemes megnézni, de egyelőre nem csinál nagy hatást.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Runaway
2. Heartbreaker
3. Bullet To My Heart
4. Perfect Obsession
5. 2Nd Hand Love
6. Shout It Out
7. Can’t Stop Loving You
8. Eye To Eye
9. Hey Mother
10. Blue Jeans Eyes (bónuszdal)
11. The River Is Rollin’
Felállás:
Adam Stewart – ének, gitár
Facey – gitár, vokál
Dave Legrand – billentyűs hangszerek
Ben Martin – basszusgitár, vokál
Tim Keeley – dob
