Kiadó: Gentle Art Of Music
Megjelenés dátuma: 2020. 9. 18.
Produkció: Victor Bullok & Jan Zehrfeld
Album hossza: 51.17 perc
Műfaj: Jazz/Avantgarde-Metal/Progressive Metal
Értékelés: 10/10
A német jazz, funk és prog metal fúziósok, a Panzerballett – a zseniálisan eszement gitáros, Jan Zehrfeld vezetésével – új lemezzel jelentkeztek, a „Planet Z”-vel. Ez a korong újabb csemege minden zenei gourmand-nak, aki a kivételes technikai tökély mellett a féktelen improvizációt, a csiszolt szerzői tudást és az időnként felbukkanó (ezúttal kizárólag hangszeres) humort is értékeli.
A „Planet Z” a legtöbb Panzerballett-albummal ellentétben, amelyeken általában legalább egy minimális vendégének-szerepvállalás megjelenik, teljesen instrumentális alkotás. A zenei kísérletezés német mesterei ezúttal is megmutatják irigylésre méltó érzéküket a progresszív metal, a jazz fusion és a funk elemeinek eklektikus nyújtogatásához és kiegészítéséhez, miközben a hatások sora végtelen: a Mahavishnu Orchestra, a Weather Report, Frank Zappa, a King Crimson, a Gong és Herbie Hancock mellett a Planet X, az Iron Maiden és a Meshuggah is felbukkan. A müncheni kvintett ezúttal számos neves dobost csábított az együttműködésbe, például Virgil Donatit, Marco Minnemannt és Morgan Ågrent – hogy csak a három leghíresebb dobos-csodatévőt említsem –, akik irigylésre méltó technikai tudásukkal beugrottak Zehrfeld állandó dobosa, Sebastian Lanser helyére.
Akárcsak a korábbi lemezeken, most is vannak teljesen eredeti szerzemények, a többi pedig más szerzők ismert darabjainak feldolgozása, például Wagner klasszikusának, „A walkürök lovaglásának” rendkívül szellemes és szórakoztató átirata, amelyet a Panzerballett agyafúrt és egyedi módon dolgozott át, „Walkürenritt” címmel. Ez messze a legnémetesebb szám a „Planet Z”-n. A nyitó „Prime Time”, amelyben Virgil Donati „szabadul el” a dobok mögött, igazi jazz rock fusion csemege, tele széttört ritmusokkal, kaméleonszerű szaxofonbetétekkel és zseniálisan eszement gitárfutamokkal – de ez még csak az előétel a lemez még különösebb, eklektikusan fűszerezett folytatásához. A szaxofon gyakran a produkció és az előadás legracionálisabb, legnyugtatóbb eleme, amely lehűti a java részt mérgesen megszólaltatott gitárfutásokat és katasztrofális dobátmeneteket, ami különösen jól hallható a „Who the Jack Is Migger” című számon.
A „No One Is Flying a Plane”, a „Planet Z” egyik csúcspontja például úgy szól, mintha Frank Zappát jazz fusion korszakában megcsípte volna egy lódarázs, és a kísérő jazzbandet vezényelve, gitározás közben őrjöngő improvizációba kezdene, miközben a jövőből meghívna maga mellé egy gitáros havert, aki speed metalon nőtt fel. A „Coconut”, amelyben Marco Minnemann különleges dobtechnikájával kápráztat el, jó néhány gitár- és szaxofonhatást tartalmaz az felejthetetlen King Crimsontól, de határozottan brutálisabb módon. A záró „SOS” olyan, mint a széttört ritmusok dühödt boncolása, amelyekbe mindkét gitáros tomboló futamai csapódnak bele. Zehrfeld itt a „Morse-jelekre” támaszkodik, a frazírozás tulajdonképpen a segélykérés diktálása: „S-O-S”. Így nem is meglepő, hogy az SOS frazírozásában értelemszerű asszociációkat találunk a „Breaking Brain” (2015) Typewritter II című számával.
A „Planet Z” rendkívül szórakoztató, helyenként bohókás, de végig intelligens módon ötvözi a jazz rock fusion és a progresszív rock aranykorának, valamint a modern progresszív metalnak néhány legvadabb improvizációs elemét, és a Panzerballett ezekkel úgy játszik, mint egy jól megolajozott gép, amely tele van féktelen hangszeres ötletekkel. A hangszeres jazz rock fusion és progresszív rock terén a „Planet Z” kétségkívül az egyik fő várományosa a 2020-as év legjobb és legszellemesebb teljesítménye címnek.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számlista:
01. Prime Time [feat. Virgil Donati]
02. Who The Jack Is Migger? [feat. Marco Minnemann]
03. Mind Your Head [feat. Morgan Ågren]
04. No One Is Flying The Plane [feat. Gergo Borlai]
05. Walkürenritt [feat. Hannes Grossmann]
06. Urchin vs. Octopus [feat. Gergo Borlai]
07. Alle meine Ändchen [feat. Andy Lind]
08. Coconut [feat. Marco Minnemann]
09. SOS [feat. Gergo Borlai]
Zenészek:
Jan Zehrfeld – gitár, basszusgitár (az 1. és a 4. szám kivételével)
dobosok:
Virgil Donati
Marco Minnemann
Morgan Ågren
Gergo Borlai
Hannes Grossmann
Andy Lind
szaxofonosok:
Florian Fennes (1, 3, 5, 7)
Sam Greenfield (2, 8)
Georg Gratzer (9)
Anton Davidyants – basszusgitár az 1. és a 4. számon.
Joe Doblhofer – gitárszóló az 1. és a 2. számon
Jan Eschke – zongora a 4. számon és szintetizátorszóló (7. szám)
Michael Lutzeier – baritonszaxofon-szóló (4. szám)
Wolf Wolff – beszédhang a 4. számon
fúvósszekció a 4. számon:
Larry Muñoz – szaxofonok
Mark Oates – trombiták
