Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Budgie
Kiadó: Repertoire Records
Megjelenés: 1972
A walesi rock’n’roll „hullámos papagájok”, a Budgie második, „Squawk” című albuma már élesebb kontúrokat és tisztább képet adott a növekvő bandáról, amely a szabad ég alatt keresgélte a maga kis helyét a blues elemeiből, az adrenalinos rock ‘n’ roll beat-riffelésből és a félhangokkal elferdített melódiák időnként felbukkanó pszichózisából összegyúrt keverékben, ami az efféle hangzáshoz erősebben kötődő zenekaroknál (Black Sabbath, Pentagram) a jövőben új irányzat és műfaj kialakulását jelentette.
Az album remek borítóját a híres Roger Dean készítette, aki a Badger, a Yes, az Uriah Heep, az Asia, a Gun és mások számára is dolgozott hasonlóan. A borítón egy madárkoponyás különleges sugárhajtású repülőgép látható, ami egyenes paródiája a „Squawk” lemezcímnek (a „Hawk” sugárhajtású gép modelljére utal, maga a cím pedig madári rikoltozásként, „skvak”-ként is érthető). A borító kiválóan illik a Budgie-hoz is, hiszen összhangban van az együttes alapvetően provokatív, fekete humorú hozzáállásával, amely sajátos módon díszíti a zenekart, és a Budgie pályafutása során különleges helyet foglal el művészi kifejezésmódjukban.
Burke Shelley elmondása szerint ebben az időszakban sokat hallgatta a The James Gang nevű zenekart Joe Walsh-sal. A Whiskey River így közvetlenül ebből az ihletből született. A Rocking Man a félhangos motívumalap és a gördülékeny rock n’ roll refrénriff eredeti ötvözésére hívja fel a figyelmet! Utána két rövidebb akusztikus szám következik, amelyek hangulata teljesen eltérő, ezért semmiképp nem zavaró, hogy a lemezen egymás után kaptak helyet. Az első a játékos Rolling Home Again, a második a mélyebb, finomabb Make Me Happy. A Hot As A Docker’s Armpit a lemez egyik leghíresebb riffjét hozza, és a Whiskey Womanhez hasonlóan a zenekar egyre markánsabb művészi arculatára utal, amely a kidolgozott, kompakt riffek felé mozdult el a hosszabb hangszeres improvizációk rovására. Ebben a fejlődési irányban egyre fontosabb szerepet kap Shelley jellegzetes hangszíne és énekstílusa is, amely a dalokon belül egyre kifejezőbbé válik.
A hangulat nagy része, amelyet az első lemezről átvittek a „Squawk”-ra, a Young Is A World című dalban sűrűsödik össze: ez alapvetően akusztikus vezetésű szám, amely atmoszferikusan épül, majd hirtelen, riffekben drámaian robban, klasszikus szólózással, ami arra emlékeztet, amit abban az időben a Stairway To Heaven (Led Zeppelin) jelentett, csak a Budgie kezében jóval több nyers, lázadó dinamittal. Ha már a Led Zeppelin-párhuzamoknál tartunk: a lemezt a Stranded zárja, amely erősen húz ehhez a bandához. Mind a fő riff felépítésében, mind a ritmusban, mind a szólózás dallamvezetésében. A Stranded viszont az említett összehasonlítással ellentétben tele van játékossággal és bolondozással, ami a Budgie közismert tulajdonsága, és a zenekar jellemének egyik legvonzóbb vonása.
Az albumot mindössze két hét alatt vették fel, ami a zenekarnál „nagy” előrelépés, tekintve, hogy így legalább egy kicsit több türelmet és odafigyelést tanultak az új anyag extra csiszolására az első albumhoz képest, amelynek anyagát mindössze négy nap alatt rögzítették.
A „Squawk” kevésbé pszichedelikus, kevesebb hangszeres kísérletezést hoz, mint a „Budgie”, több benne a közvetlen riff, amelyek kidolgozottságban és tökéletesebb megformáltságban is felülmúlják az elődöt. Ez igaz az egyes dalok teljes szerkezetére is, amelyekből a „Squawk”-on most sokkal szebben kiemelkednek az egyes motívumok, ami a dalok nagyobb kompaktságán is meglátszik. Az album produkciója nem olyan komor, mint az elsőé, bár egy kis feketeség a Budgie-t végig kíséri majd a pályafutásuk során. Az új produkció valamivel élesebb, a gitárriff közvetlenebb kiemelésére épít.
A „Squawk” megszilárdította a zenekar státuszát, és még az első, „Budgie” (1971) című lemeznél is nagyobb sikert aratott. Szembetűnőbb áttörést hozott a zenekarnak a Brit-szigetek rockszínterén, főként azért, mert a helyi rádióadók nagyobb figyelmet szenteltek neki. Ez különösen igaz az egyetlen kislemezre, amely erről a lemezről megjelent, a Whiskey Riverre. Miután ennek a rádiós népszerűsítésnek köszönhetően még jobban felhívták magukra a figyelmet, a Budgie elhagyhatta „szülőföldjét”, Dél-Walest, és elindulhatott első nagy-britanniai turnéjára, sőt Európát is meglátogatta.
Felállás
Burke Shelley – basszusgitár, ének
Tony Bourge – gitár
Ray Phillips – dob
Produkció
Roger Bain & Burke Shelley
Számlista
1.Whiskey River
2.Rocking Man
3.Rolling Home Again
4.Make Me Happy
5.Hot as a Docker’s Armpit
6.Drugstone Woman
7.Bottled
8.Young is a World
9.Stranded
Játékidő: 38:56
