Helyszín: Orto bar / Ljubljana / Szlovénia
Az interjú dátuma: 2008. november 26.
A Morso viszonylag fiatal, a horvátországi Rijekából származó zenekar, amely a Tha B Inside-ból született. Nagy tapasztalatú, tudással bíró zenészekről van szó. Gitárosuk, Matej Zec például egyike a horvát élvonal egyik vezető bandája, a Let3 állandó tagjainak. A Morso zenéje a „retró eighties” rock kincsestárából, a „new wave pop” és a „post punk rock” hangzásokból építkező, igen érdekes szintézis, amelybe a zenekar a mai indie-rockerek, például az Interpol vagy az Editors hangzását is beleviszi. Mindehhez a Morso egy csipetnyi artizmust tesz hozzá, ami zenéjük minden lépésén érezhető. Perfekcionisták, akik a zenélés mellett a színpadi öltözékükre is odafigyelnek, amikor felmennek a koncertpódiumra.
A zenekar nemrég adta ki bemutatkozó stúdióalbumát „Izlog” címmel (a RockLine-kritikát ITT olvashatod), a Dallas kiadó gondozásában. Így történt, hogy a Morso (a Vatrával együtt) lehetőséget kapott egy bemutatkozó koncertre a ljubljanai Orto barban, az „Izlog” népszerűsítésére. A fellépés előtt, egy sör mellett (sör nélkül ugye nem megy), beszélgettünk az énekessel és a zenekar fő vizionáriusával, Stanislav Grdakovićtyal.
RockLine: Ma este lépsz fel először Szlovéniában?
Stanislav: A Morso színeiben először. Előtte ott volt a Tha B Inside, azzal többször játszottunk Szlovéniában is, az Orto barban is. De ma este a Morsóval, ebben a felállásban lépünk fel először.
RockLine: És milyen érzés újra előadóként itt állni Szlovéniában?
Stanislav: Mindenhol más az érzés. Nehéz elmagyarázni. Voltaképp az ambient és a hangulat az emberektől függ, a közönségtől, aki eljön a koncertjeinkre. Előfordul, hogy kétszer egymás után ugyanazon a helyen játszol, és a két bulin teljesen más érzés fog el.
RockLine: A bemutatkozó lemezetek, az „Izlog” különleges anyag.
Stanislav: Ha így látod, az sokat jelent nekünk.
RockLine: Tényleg. Sokáig csiszoltátok az anyagot? Mennyire régi, mennyit érlelődött, mielőtt felvettétek az albumra?
Stanislav: Az anyag három éves. Kicsit csúsztunk. Nagyon bonyolult volt összerakni ezt a fajta zenét két vokállal. Sokat szenvedtünk vele. Vagyis a vokálaranzsmanokkal. A dalok egyébként fél év alatt elkészültek, de néhány aranzsmannal nem voltunk teljesen elégedettek, ezért az egész elhúzódott, mert újra fel kellett venni őket.
RockLine: Azért kérdezem, mert egy bemutatkozó stúdiólemezhez képest szerintem ez az album igazi fenomén a produkció és a zenei kifejezésmód szempontjából is. Felismerhető, önálló.
Stanislav: Ha neked így szól, az nagyszerű. Ezért tartott ilyen sokáig a felvétel. Tényleg a lehető legtökéletesebb hangzást kerestük.
RockLine: Főleg az az atmoszféra, ami az albumon uralkodik, a háttérben futó programozott hanghurkokkal együtt.
Stanislav: Igen, igen, igen… Elektronika és rock! Ha te így élted meg, az szuper. Ez volt a lemezünk célja.
RockLine: Heten vagytok a zenekarban. Nehéz összehangolnotok magatokat, ha egy elképzelést kell követni? Veszekedtek néha?
Stanislav: Hülyeségeken. Mondjuk, hogy ki kapott kevesebbet a pizzából a „cateringen”, meg hasonlók. Tiszta marhaságok. Jelentéktelen dolgok. Említésre sem méltók.
RockLine: Honnan merítesz inspirációt a zeneíráshoz?
Stanislav: Az életből jön az inspiráció, az emberekkel való együttlétből, a mindennapi élet különböző interakcióiból. Sok ilyen érzés összeáll, és aztán egyszer csak „villan egyet”.
RockLine: Az „Izlog” hallgatása közben az az érzésem, mintha a riječki rockszíntér új hullámát hallgatnám az új évezredre.
Stanislav: Elővettünk valami régit, és megfűszereztük modernnel. Hogy rijekaiasan szólunk, az nekünk bók. Azok a rijekai zenekarok, főleg a régebbiekre gondolok, példaképek számunkra. Ezt a zenét hallgattuk a legtöbbet mindannyian a bandában, és élőben is ezt láttuk a legtöbbször, hiszen otthon, nálunk szólt. Ha sikerült elérnünk, hogy modernül szóljunk, de közben rijekaiasan is, az nekünk nagyon jó. Tény, hogy Rijekában rengeteg zenekar van, ez már hagyomány. De érdekes, hogy a bandák valamiféle hullámokban jelennek meg. Most épp megint hullám van Rijekában, így jelenleg biztosan 20 kiváló zenekar működik a színtéren. Hat-hét éve még nem volt belőlük ennyi. A mostani helyzet igazán csodás. Műfaji szempontból is nagyon színes a kép ezeknél a rijekai zenekaroknál. És minden zenekar, amely egy adott műfajt képvisel, és a saját víziójával áll mögötte, valóban meggyőzően hat a kifejezésmódjában, így most 10 vagy 15 igazán kiváló zenekarral dicsekedhetünk, amelyek Rijekában működnek.
RockLine: Köztük van például a Father is…
Stanislav: A Father a modern metalban az élmezőnyben van, aztán ott van a punkban a kiváló Pasi, a rockfunkban a Mandrili, … inkább nem sorolom tovább, nehogy kihagyjak valakit, és igazságtalan legyek vele. Ezek a bandák mind a maguk műfaji terepén nagyon kiegyenlítettek, nagyon jók.
RockLine: És most Rijekában több koncert is lesz. Állítólag a Palach terem újra működik.
Stanislav: A Palach már jó ideje kinyitott, de ebben a teremben nem lehetett koncerteket szervezni. És pont erre a hétvégére (2008. november 29. és 2008. november 30., szerk. megj.) a Palach is újra koncertéletre kel. Rijekában továbbra is az 1. számú koncerthelyszín a Stereo terem. Itt lehet még mindig a legjobb minőségben koncerteket szervezni Rijekában. Hát, a Palach is idővel felzárkózik. Most egy teljesen új csapat vette át az üzemeltetését.
RockLine: Van a Morsónak már megerősített koncertdátuma a következő időszakra? Milyen más tervei vannak a zenekarnak?
Stanislav: Az idei szeptember óta eddig kb. 15 koncertet adtunk Horvátországban. Ez nekünk elég sok, hiszen előtte nem sokat léptünk fel együtt. Jelenleg videoklipet forgatunk is. Szilveszterkor Rijekában játszunk, öt fellépés pedig már le van szervezve a további időszakra. Egyébként remélem, hogy rövid távon minél többet játszunk, és sikeresen mutatjuk be az „Izlog” című bemutatkozó stúdióalbumunkat.
RockLine: Ki írja nálatok a szövegeket?
Stanislav: A szövegeket többnyire én írom. Összerakok egyfajta vázlatot, és megmutatom Ivanának (Ivana Bartolović a Morso énekesnője, szerk. megj.). Megbeszéljük, mi tetszik, mi nem, aztán bizonyos dolgokat kitörlök, kihagyok, átalakítok. Utána csatlakozik hozzánk a billentyűs is, mert nála a legélesebb az érzék ahhoz, hogy a szöveg illeszkedjen a dallamhoz. Ő hozzátesz bizonyos tercekeket és kvartokat, vagyis aranzsálás szempontjából, elvégzi a további korrekciókat, és felépíti az egészet.
RockLine: Nekem ezek a szövegek ugyanis rendkívül érdekesek. Retró nyolcvanas évekbeli hatást keltenek. Akkoriban szerettek olyan szövegeket írni, amelyek teljesen szándékosan minimalisták voltak, és ezért gyakran – ha egy kicsit tapintatlan lehetek az előadókkal – szándékosan „értelmetlennek” hatottak…
Stanislav: A szövegeink nagyon összetettek. Ezzel kapcsolatban az emberektől elég sok kritikát kaptunk, mert nem értették őket.
RockLine: De hát az az artizmus lényege.
Stanislav: Az artizmus a célunk. Úgy írjuk a szövegeket, hogy mindenki, aki hallgatja a zenénket, megtalálhassa bennük önmaga egy darabját. A szövegek lehetővé teszik neki, hogy a zenénkkel elhajózzon a saját világába, és párhuzamokat találjon az életében, a környezete és önmaga felfogásában. Egy-egy sor, amit megírunk, így egyszerre sok mindent jelenthet. Ezért az emberek dolga, hogy kivegyék ezekből a sorokból azt, ami nekik jár. Mindenki a magáét.
RockLine: A Morsónál ott van ez az art-összetevő a karakterben, ami a szövegekben is érződik.
Stanislav: Art, popba oltva.
RockLine: Nagyon vonzónak és önállónak hat.
Stanislav: Érdekes, amit mondasz, mert nem is olyan régen sok „mainstreames” kritika célkeresztjében álltunk. Pont azt, amit te dicsérsz, kritizálták, és ezért próbáltak visszafogni minket. A legkönnyebb az lett volna, ha mi is azt a 10 elcsépelt frázist forgattuk volna a refrénszövegekben, ahogy a legtöbb zenekar csinálja, és mindenki elégedett lett volna. De minket ez nem érdekel.
RockLine: A lényeg tehát, hogy a saját érzéseidet, a saját felfogásodat követed….
Stanislav: Igen. Megvannak a saját ötleteink és a saját víziónk, és azt követjük.
RockLine: Mire számíthatunk a Morso ma esti koncertjétől itt az Orto barban?
Stanislav: 40 percnyi játékidőt kaptunk. Az „Izlog” album kicsit hosszabb, úgyhogy két dalt ki kell hagynunk, de egyébként gyakorlatilag kizárólag az elsőlemezes anyagot játsszuk.
RockLine: Gondolkodtál rajta, hogyan fér el ma este ezen a kisebb színpadon az Orto barban hét ember egyszerre?
Stanislav: Valójában a zenekarunknak ez mindig kész szívás, bárhol lépünk is fel. De már megszoktuk. Van egy sémánk, aminek alapján összehangoljuk magunkat. A két srácot a bandából, akik a programozott mintákért felelnek, a színpad szélére „toljuk”, és onnantól valahogy megy, haha…
A Morso „Izlog” című bemutatkozó stúdióalbumát népszerűsítő koncertről szóló beszámolót a ljubljanai Orto barból (a zágrábi Vatrával közös estéről), 2008. november 26-áról ITT olvashatod el.
fotók (a Morso-koncert, Ljubljana, Orto bar, 2008. november 26.): Aleš Podbrežnik
Képgaléria
