Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Bakalina
Kiadó: Macefizelj
Megjelenés: 2016
Játékidő: 46:40
Értékelés: 5/5
Kőfalak, a régmúlt idők élő emlékművei, amelyeket az idő könyörtelenül ostoroz és csiszol a hideg, üvöltő bóra szele; kiszáradt szálak, a ritkás, vagyis hagyományos kaszálás és a száraz rétek hírnökei; nehéz felhőkkel megrakott ég; gyümölcsösök, csomóra görbült, mégis megingathatatlanul szívós régi fajtákkal. Mindez egyben: egy táj, amelyet az északi Primorska lakói évszázadok alatt iszonyúan kemény, áthatolhatatlan dacformává gyúrtak, és amelybe bármelyik ljubljanai adóhivatali hosszúlábú pillanatok alatt kitöri a fogát.
Hihetetlen. Az év legvégén megkaptuk a szlovén zenei színtér egyik legéleslátóbb és legmélyebb lemezét, amelyet az idei hazai etno/folk-élet felmutatott. Szó szerint a Bakalináról van szó, amelyet két ember alkot: Renata „Lapatarca naz Panikve” Lapanja (harmonika) és Jani „Križarjew s Čadrga” Kutin (ének).
A bakalina, ahogy hajdan a Tolmin környéki és a čadrgi vidéken az agyagból készült nagyobb edényt nevezték, Szlovéniában már korántsem ismeretlen. A duó 2009-ben, 2011-ben és 2013-ban három stúdióalbumot adott ki. Mindegyiken a népi dallamok hiteles etnoszelleme szólalt meg, amely évszázadok óta zeng és burjánzik a tolminsi hegyormokon és szurdokokban. A Bakalina így rendkívül hitelesen vette át ősapáink népdalhagyományát, és szikrázóan fordította le saját, jellegzetes hangzásra, amely egyúttal a tolminsi „kisember” mai életének tükre is.
A duó új stúdióalbuma, a „Španabije” is ezt a víziót őrzi, de egy fontos különbséggel: a Bakalinában ugyanis kinőttek a „komponista sugarak”, vagyis a rétegzett zenei hangszerelés. Ebben az értelemben az album címe, a „španovije” több mint sokatmondó. Renata és Jani ugyanis számos zenésszel fogott össze, és őket hívta meg közreműködni az új lemezen.
E közös munka gyümölcse kilenc új saját szerzemény, amelyeket a zenekar a megszokottnál hosszabb ideig vett fel: az elmúlt három évben, Primorska különböző helyszínein. Így akarta a Bakalina a lehető leghitelesebben egybeforrasztani a čadrgi nyelvjárásban („Čadrgščina”) írt és énekelt költészet érzékiségét és érzelmességét magával a dallammal. Az összes számot élőben játszották fel és rögzítették, koncertszerűen, egyetlen nekifutásra. Itt nincs tréfa. Amit hallasz, azt kapod. Maga a közeg, amelyben a lemezre kerülő zene megszületett, a szenvedéllyel és érzékiséggel együtt, amelyet nemcsak Kutin énekhangja visz bele, hanem a hangulatfestők, a szólamok hangszerelőinek együttese is, olyan terméket ad, amely náluk hitelesebbel és őszintébbel nem is dicsekedhetne.
A dallam gyakran átitatódik azzal a híres, lázadó, indulószerű hanggal, a régi igazságért vívott harc rozsdásodást nem ismerő, szívből jövő pózával, amellyel Jani és Renata már korábban is megszólította a hallgatóságot. De van valami más is. Minden szám különleges karaktert hordoz, mindegyik világosan lezárt, becsomagolt történet. Ezt az előző három album nem hirdette ilyen intenzíven: hallgatás közben elsősorban egészként érvényesültek. Itt viszont a kilenc szám mindegyikének karizmája is rendkívül erőteljesen vall, és a kilenc lezárt történet kibontakozása során sokkal intenzívebben érinti meg a hallgatót.
Az üzenetek társadalomkritikusan elkötelezettek, ami azonnal érzékelhető olyan számokban, mint a Kanc sveta (Janez Škof és Jani remek duettjével), és még erősebben a Pagreb Europe-ban (ezúttal a szlovén–olasz harmonikás társaság, az Accordion Group 4-8-8-16 társaságában), amelyet egyenesen a Dragonján (a határon) játszottak fel, és amely (szerénytelenül szólva) a 2016-os év igazi „lázadó” lélekharangja. Itt van Jani kimeríthetetlen szerelmi vallomása a „štajerkájához” (Pamlad, Dejan Lapanja akusztikus gitárjának szelídségével), a lemez második fele pedig, főleg a Pagreb Europe-ban az illúziók kíméletlenül józan összeomlása után, megszelídül, amikor a tolminsi paraszti képek huncut, életvidám hangja kerül előtérbe a sajtkészítésről szóló Krawji rep című számban (Mitja Roner énekes színezése hihetetlen, első pillanatban azt hittem, Goran Krmac tubája szól), valamint az asztalosmunka mesterfogásairól szóló Tišler n sitnca-ban (a szám kifutásában szándékosan eljátszott „rendszerösszeomlással”). Feszültséget kelt a továbbiakban a sóvárgó Jesien is, aztán az album a legvégén különösen szomorúan megható lesz, érzelmileg még fokozottabb. Lezárja ugyanis a két leghosszabb szám. Az első a Pisma, amelyet ezúttal a jaovorcai Szentlélek-templomban játszottak fel, és amely a szlovén fiúk utolsó óráját hirdeti, mielőtt korán elindulnak az isonzói fronton vívott végső csatába, ahonnan nincs visszatérés. Ezt a megindultságot kontrasztosan erősíti a kobaridi Simon Gregorčič-oktett bevonása, a szárnykürt hozzáadása, majd egy lelassított keringő, amely szinte „élőben rajzolja meg” az isonzói fiúk korai sírba menetelét. Ez a szám iskolapéldája a fokozatosan épülő, komponista fejlődésnek, amely hihetetlen érzéki fokozással, kifejezése révén egyenesen „hátborzongatóan” valóságosan és élőn hat. Minél gyengédebben, puhábban közelítesz az előadáshoz, annál erősebben zengenek az érzelmek. A lemez utolsó részében felgyülemlő melankóliát a legvégén a Ka se je dielu sviet című szám erősíti tovább, amelyben a Bakalina a tolminsi szalamandrák, a Salamandra salamandra csapatával lépett be a „španovijába”. Ők a szám első jó négy percét követően egy teljesen új hangulati állapot felé fordítják a formátumot, amikor az album »Španabije« a végére a hangszerek érzéki párbeszédén át szinte a progresszív rock és az etno játékos újdonságába omlik.
Minden további szó felesleges. Ennek a terméknek a rétegzett zenei megformálása vizionárius, rendkívüli és különleges. Olyan lemez, amely az érzéseidben és az érzelmeidben meg fog hatni, át fog járni, alaposan megráz és felébreszt. Már ha nincs kőből a szíved. A zene és a költészet varázsának fordítása ez olyan előadóktól, akik ebben az őrült évezredben is, amikor mindannyian megrészegedtünk a szép új világ csillogásától (és nyomorától), és elcsavarogtunk valahová a csillagok közé (elveszítve a kapcsolatot a valós talajjal), szilárdan kötődnek az anyatermészethez és a Földhöz. Ezzel együtt nem felesleges megjegyezni, hogy az album hihetetlenül hordozza a nemzeti öntudat ébresztésének hangját. Ne felejtsd el, hogy ettől az öntudattól a tőke rabszolgaságának korszaka teljesen megfosztott minket. Ezért nála nagyobb hitelességet és őszinteséget nem tulajdoníthatnánk senkinek. A „Španabije” album olyan alkotás, amelyben pontosan minden vonás a helyére került. Jobban nem hathatna, mint ahogy hat. Egyúttal az a pillanat is ez, amikor a Bakalina duó ambiciózusan halad az új komponálási kihívások és a saját művészi nyelvezet gazdagítása felé. Ezen a zenei úton érdemes kitartani, és a jövőben is ápolni.
Bakalina – Pagreb Europe (hivatalos videó):
Felállás
Jani Kutin – ének
Renata Lapanja – harmonika
KÖZREMŰKÖDŐ ELŐADÓK:
Brencl banda – az 1. szám
Janez Škof – harmonika, ének a 2. számon
Marjan Stanič – ütőhangszerek a 2. számon
Dejan Lapanja – akusztikus gitár a 3. számon
Accordion Group 4-8-8-16 – a 4. szám
Zlam ‘n’ Bejž (a ka Mitja Roner) – ének az 5. számon
Mateja Gorjup – ének a 6. számon
Zvezdana Novaković – hárfa, ének a 7. számon
Oktet Simona Gregorčiča – a 8. szám
Andrea Pandolfo – szárnykürt a 8. számon
Salamandra salamandra – a 9. szám
Produkció
Dejan Lapanja
Számlista
1. Španabije
2. Kanc sveta
3. Pamlad
4. Pagreb Europe
5. Krawji rep
6. Tišler n sitnca
7. Jesien
8. Pisma
9. Ka se je dielu sviet
