Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Hughes, Glenn
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2005
Értékelés: 3.5/5
The voice of rock strikes again! Kétségkívül a rockzene egyik legnagyobb énekese (nem az eladott lemezek számát tekintve, nehogy félreértés legyen). A klasszikus hard rock hangulatú „Songs In The Key Of Rock” (2003) után a legendás zenész kihozta a követőjét, amely viszont ismét modernebb szelleműre sikerült, vagyis a „Return Of The Crystal Karma” (2000) irányát követi. Gitáron ismét J.J. Marsch hallható, a címadó dalban pedig Dave Navarro (Jane’s Addiction, ex-Red Hot Chilli Peppers) is gitározik. A zenekar kivételes groove-ot teremtett, ugyanakkor kemény, helyenként ropogósan koszos, modern, funkos hangzást is, amelyben Glenn szuperironikus hangjával ügyesen szlalomozik a soul-blues sínek között. Meggyőzően élő groove ez, főleg a felpumpált, vastag, forró funky basszusvonalnak és a lemezen végigvonuló, chrunchy wah-wah gitározásnak köszönhetően. Hogy az élő hangulat minél hatékonyabban kerüljön hanghordozóra, a zenekar együtt állt be a stúdióba, és a lemezt gyakorlatilag stúdiókoncertként vette fel.
A lemez jóval változatosabb, mint az elődje, és ettől Glenn mérgező hangjának spektrális színei is jobban kibontakoznak. A soul- és blues-improvizáció nagymestere ezúttal is teljes lendülettel veti bele magát az éneklésbe, és megint helyenként elpusztíthatatlan sikolyokat durrant el (Land Of The Livin’), amelyek teljes valójukban ölnek, Glenn extrém vokális akrobatikájának szédítő keverékével megkoronázva (a félig ballada Last Mistake vagy a Don’t Let Me Bleed). Se jobbra, se balra: lélekkel és szívvel, folyamatosan a lényegnél. A lemez az elején kanyargósan indul (Soul Mover), majd átvált a funkos She Moves Ghostly-ra, amelynek fűszeres ritmusvonalát ütőhangszerek támogatják meg. A srácok a Change Yourselffel lenyugtatják a hangulatot, az atmoszféra pedig először a fenomenális Let It Go-ban éri el a csúcsot, nyugodt előrefrénnyel és drámaian lüktető refrénnel, ahol Glenn rendkívüli improvizációs érzéke végig központi szerepet kap. Újabb funkroham következik a Dark Sagával, ahol Glenn basszusgitározás közben wah-wah effektet is bevet. A dalok legemlékezetesebb pillanatai kétségkívül az expresszív refrének, amelyek a megvadult „felvezetéshez” ultramelodikusságukkal fenomenális kontrasztot adnak (Dark Star, Isolation, és úgy általában a záró Don’t Let Me Bleed refrénje).
Vagyis a gutsy riff, a groovy beat és az isteni ének olyan albumot hoz létre, amely majd szétrobban a lelkesedéstől és a rockerpotenciától. Zene mindenkinek, de főleg azoknak, akik a rockzenében az énekhang kifejezőerejét helyezik az első helyre. A „Soul Mover” kiváló lemez, amely hihetetlenül frissen szól, és semmiképp sem szabad kihagynotok. Glenn Hughesnak nyilvánvalóan valóban új tavasza kezdődött: évről évre fiatalabb és még őrültebb, ennek a pozitív átalakulásnak pedig nem látszik a vége. Olyan emberről van szó, akinek elég csak kinyitnia a száját, és minden, ami kijön rajta, annyira meggyőzően szól, hogy nehéz párhuzamot találni hozzá. Nem könnyű valakiről azt mondani, hogy minden rockos jelmezben verhetetlenül otthonosan mozog. Glenn Hughes pedig pontosan ezt uralja tökéletesen.
Felállás
Glenn Hughes – minden ének, basszusgitár és „Black Fuzz” gitár a „High Road” c. dalban
J. J. Marsh – gitár
Ed Roth – billentyűk
Chad Smith – dob, ütőhangszerek
Dave Navarro – gitárszóló a „Soul Mover” című dalban és gitárbevezető a „She Moves Ghostly” című dalban
Produkció
Glenn Hughes, Chad Smith & Fabrizio Grossi
Számlista
1. Soul Mover (4:36)
2. She Moves Ghostly (5:22)
3. High Road (5:01)
4. Orion (4:22)
5. Change Yourself (4:33)
6. Let it Go (7:08)
7. Dark Star (3:54)
8. Land of the Livin’ (Wonderland) (5:01)
9. Isolation (4:43)
10. Miss Little Insane (4:24)
11. Last Mistake (5:12)
12. Don’t Let me Bleed (7:38)
