Előadó: Kiss
Kiadó: Roadrunner Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 43.17
Értékelés: 2.5/5
A Kiss sosem tartozott a átlag feletti zenei tehetségek elit társaságába, inkább épp ellenkezőleg: a kissológiai csúcsteljesítmények bőséges kincstárából évtizedek óta erős zenei középszerűség szaga árad, amit az urak, őszintén szólva, soha nem is igyekeztek leplezni. Okuk persze nem is lett volna rá. A Kiss a „klasszikus” zenei hozzáállást kigúnyolva mindig kizárólag showmanként állt a dolgokhoz, a képletük inkább egyfajta sajátos művészi újításra esküdött, a cirkuszi produkcióhoz hasonlatosra, mint ihletett hard rock darálásra, és be kell ismerni, hogy ez egyben sikerrel házasította össze a zenét egy piaci szempontból vonzó termék imázsával.
A „Sonic Boom”, a Kiss első albuma Stanley és Simmons 11 évnyi hosszú hibernálása után, hű marad ehhez az elvhez. Kendőzetlen képet fest a dalszerzői középszerűségről, amit fennakadás nélkül le fogsz nyelni már az első hallgatásra. Az album rendkívül kompakt produkciós csomagolással büszkélkedik, amely időnként igyekszik követni a trendeket, ugyanakkor a „Sonic Boom” féltékenyen őrzi az együttes múltbeli diadalainak örökségét, vagyis makacsul ragaszkodik a bevált képlethez: az együtemű, alapvető rock & roll gépezet döngéséhez, ami a várakozásoknak megfelelően banális szövegekkel megrakva rohamoz, és úgy tűnik, hogy közel 40 évnyi intenzív cirkuszi tevékenység után sem sikerült áttörnie a kamaszkor egyik korai szakaszának sűrű szemérmi bozótját.
Menjünk szépen sorjában. A nyitó „Modern Day Delilah” nehézkesen építi fel a hagyományos Kiss-buli hangulatát, leginkább a modern hangzásnak köszönhetően, amire az urak annyira törekednek. Egy kevéssel több vintázs fűszert kínál kóstolóra a „Russian Roulette”, amelyet pajkos basszusmenet támaszt alá, és jellegzetes simmonsi vokális előadás nemesít, ami öncélúnak tűnik, de általában az a trükk, ami mindig bejön. Az ízig-vérig hagyományos kissféle szenvedésbe végül a „Never Enough” és a „Yes I Know (Nobody’s Perfect)” vezet be minket. A két szám a repertoár hirtelen, karakteresebben felismerhető irányba fordításával az album csúcspontját adja. A „Stand” egészen a refrénig tartja az elődök szintjét, a refrén viszont túlságosan látványosan tornyosodik, popos beállítottsága pedig minden, csak nem méltó ambientális felépítése a változatos elő-refrénes történéseknek. Sajnos túl nyilvánvaló kísérlet arra, hogy újra átéljék az együtténeklés élményét a közkedvelt „God Gave Rock & Roll To You” mintájára, ami félelmetes hatékonysággal rontja el egy egész ígéretes kompozíció képét!
A „Sonic Boom” innentől kezdve fesztelenül szabadesésbe kezd. Ezt egy csokornyi kidolgozatlan dal okozza, amelyekről nem tudod leküzdeni az érzést, hogy a legkisebb erőfeszítés elvén szedték össze őket. Ha a „Hot And Cold” és a „Danger Us” még igyekszik megtalálni a jellegzetes dagályosság és a felismerhető nehézrockos dörgés megfelelő kombinációját, akkor az „I’m An Animal” és az „All For The Glory” végre elérik az elfogadhatóság alsó határát, még a tisztán zenei értelemben amúgy sem túl magas Kiss-mércével mérve is. Mindegy, pánikra azért itt sincs ok. A Kiss már rég megrekedt saját zenei képességeinek szűk határai között, vagyis az urak minden új lépéssel valójában csak ravaszul csiszolták az együttes imázsának fetisizálását. Ebben rejlik az oka annak, hogy mi, tudatosabbak, akiknek nincs gondunk ennek a ténynek a felfogásával, az évtizeden túli idő után az első Kiss stúdióalbum bejelentését is meglehetősen nyugodtan, nagy felhajtás és túlzott lelkesedés nélkül fogadtuk. Mindenesetre el kell ismerni, hogy a „Sonic Boom” az összes (várt) hibája ellenére is tartalmaz elég tisztességes utalást a ártalmatlan rock & roll zenére, amely a leghűségesebb rajongóknak kétségkívül visszahozza a fiatalos külsőt. Akárhogy fordítjuk, már pusztán ezzel is elérte célját az egyik legnagyobb, kereskedelmi szempontból nézve egykori attrakció újjáéledése a populáris zene történetében.
Felállás
Paul Stanley: gitár, ének
Gene Simmons: basszus, ének
Tommy Thayer: gitár, ének
Eric Singer: dob, ének
Produkció
Paul Stanley, Greg Collins
Számlista
1. Modern Day Delilah
2. Russian Roulette
3. Never Enough
4. Yes I Know (Nobody’s Perfect)
5. Stand
6. Hot and Cold
7. All For the Glory
8. Danger Us
9. I’m an Animal
10. When Lightning Strikes
11. Say Yeah
