Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Answer, The
Kiadó: Napalm Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 49:11
Értékelés: 4.5/5
Kicsit későn, de sebaj. Ha ez az album ugyanis nem lógna ki az észak-írországi The Answer eddigi diszkográfiájából, valószínűleg a RockLine-kritikák sorából is kimaradt volna. A zenekar 2005-ben robbant be a színtérre, szinte fundamentalista módon fókuszált revivalizmusával, amellyel élénken festette elénk a rock’n’roll rég letűnt korszakainak képeit, a világ rock’n’rolljának új reménységeként. Most a hatodik stúdióalbumával, a „Solas”-szal jelentkezik (gael nyelven a „solas” szó fényt jelent).
A zenekar 2009 és 2010 között az AC/DC-vel járta be a világot a Black Ice turnén, 2011-ben és 2016-ban pedig két turnéra indult a Whitesnake előzenekaraként. Az első öt album egymás után az eredeti rock’n’roll őserejének hatékony újraértelmezése, tiszta, ősi, eróziós erejű lendülettel, és a banda ebből az erőből az évek során egy tapodtat sem engedett.
Tíz év után aztán megtörtént, hogy a zenekar átment egy valódi tornádón. Cormac Neeson világa hirtelen feketébe borult, amikor három hónappal korábban született kisfiát kellett pólyába tekernie, aki születésekor alig valamivel több mint fél kilót nyomott, és akiért a feleségével az utolsó csepp vérükig küzdöttek. Neeson addig a pillanatig nem is tudta, mit jelent a szó valódi értelmében a fekete élet, amikor az éjjel-nappali rémálmává vált. Olyan időszak volt ez, amikor úgy tűnt, minden rosszra fordul, a zenekar lassan szétesik, a négyes kötelékei meglazulnak, a srácok fokozatosan eltávolodnak egymástól. De nem így lett.
A fiúk éppen ezekben a nehéz pillanatokban találtak hihetetlen inspirációt a dalszerzéshez (és elképesztő felelősségérzetet mutattak az „önfenntartás” iránt). A hangzásbeli és szerzői-kivitelezésbeli megújulásban pedig a legfeltűnőbb maga Neeson énekmegközelítése, ami igazi kinyilatkoztatás. Megállíthatatlan üvöltése, amely a legellenállóbb erősítők minden membránját is szétszaggatná, hirtelen hihetetlenül érzéki lágyság és énekben megbékélt nemesség ölelésébe váltott át, ahol (főleg a középső fekvésekben) felsejlik az érzés, mintha egészen más énekes szólalna meg az albumon.
A The Answer persze megtartotta a rock’n’roll revivalizmus őserejű dühét a riffjeiben, bár ezek mostanában gyakrabban hatnak izzó parázsként, amely frissen rárakott (tetszőleges) „Gašperček”-hasábok alól világít. Ugyanakkor az új lemezen sok dal hangsúlyozza az újonnan megihletett szerzői fogásokat, amelyekkel a zenekar jóval erőteljesebben nyúl az ír zene hagyományos, népzenei báját hordozó dallamvilágához; ezáltal a misztika érzése is még erősebben lángol, a melankólia alatt pedig hihetetlenül jól becsomagolva ott kavarog az újonnan megtalált életcél, a kitartás ébresztő ereje. Az album így rendkívüli adag misztikát is hordoz, ettől lesz különösen vonzó. Mindezt remekül összegzi az album egyik legerősebb szerzeménye, az epikus Battle Cry, amely afféle „fekete ünnepként” szól, Neeson pedig valóságos énekes prédikátornak hat benne. Neeson a költészetbe még hiteles ír, vagyis gael nyelvű (ír kelta) sorokat, sőt latint is szőtt. A zenekar az egész történetből erősebben került ki, mint valaha. Főleg az újonnan megmutatkozó zenei művészet érettségének szempontjából. Tehát már nem lényeges, hogyan mutat ez az erő a legtöbbet eladott lemezek listáin, bár a „Solas” is felkerült a brit negyven legkelendőbb lemez arany középmezőnyébe, ami 2016-ban egy rock’n’roll zenekartól rendkívül szép és dicséretes teljesítmény.
A banda tehát érettebb, bölcsebb, és az aranyozásban még nyitottabb a sokféle ötletre, amelyeket az új szerzeményekben ügyesebben valósít meg. Neeson már nem szól úgy, mint egy kiábrándult üvöltő, akinek újra és újra csak Robert Plant, Dan McCafferty vagy Janis Joplin lehetne a párhuzama, hanem a „Solas”-on megtalálta a saját, rá jellemző, egyedi énekes formuláját a The Answer költészetének tolmácsolásában. Főleg ennek, valamint néhány rendkívül merész, ötletesen megihletett aranzsmészerű megmozdulásnak köszönhetően, amelyeket a The Answernél mindeddig nem lehetett megsejteni (Paul Mahon gitáros ötletgazdag, érettséget hozó elmozdulásai), a zenekar hihetetlenül frissnek, mélynek hangzik ezen az albumon: az alapvető ütőerő és az (újonnan megtalált) lágyság egyvelegében érzelmileg is rendkívül átütő és éleslátó. És igen. „Egyedivé” váltak, jobban, mint valaha a múltjukban. Természetes fejlődéssel a hatodik albumon megtalálták azt a meghatározást, amely a terméket egészként művészileg kiegyensúlyozottá teszi, ez egyszerre lenyomata a szerzői önállóságnak, ami szilárdan kijelöli az egyedi művészi helyedet a rock’n’roll tágas univerzumában. Fokozatos érléssel. Már a nyitó (cím)dal teljes kinyilatkoztatás: azonnal tudod, hogy „ez egy más The Answer-album, mint a többi”. Ezért érdeklődéssel hallgatod tovább, az album pedig dalról dalra egyre nagyobb kinyilatkoztatássá válik, amely az őszinte szenvedélyek és érzelmek ragadozó erejében hihetetlen intenzitással hat.
A „Solas” olyan album, amely a The Answernek rendkívül kívánatos művészi fordulatot hoz, még ha nem is hoz a zenekarnak nagyobb kereskedelmi sikert, de ez már nem is lényeges. Ez az az album, amely után a zenekar igazi rajongói még nagyobb becsben fogják tartani őket. Olyan albumról van szó, amelyről nyugodtan kijelenthetjük, hogy az idő múlásával a rajongók körében az eddig megjelent The Answer-albumok közül biztosan a legtöbbre értékelt és legtiszteltebb lesz.
The Answer – Solas (hivatalos videó):
Felállás
Cormac Neeson – ének
Paul Mahon – gitár
Michael Waters – basszusgitár
James Heatley – dob
Producerek
Andy Bradfield & Avril Mackintosh
Számlista
1. Solas (4:35)
2. Beautiful World (4:19)
3. Battle Cry (6:13)
4. Untrue Colour (4:07)
5. In This Land (3:50)
6. Thief Of Light (4:06)
7. Being Begotten (4:37)
8. Left Me Standing (4:19)
9. Demon Driven Man (3:26)
10. Real Life Dreamers (4:35)
11. Tunnel (5:00)
