Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Tolmin / Kinogledališče / Szlovénia
A koncert dátuma: 2017. 01. 08.
Látogatók száma: 800
A Bakalina két főből álló duó: Renata Lapanja és Jani Kutin. A tavalyi év végén kiadták közös, negyedik stúdióalbumukat »Španabije« címmel. Már a duó nevéből is sejteni lehet, hogy a Bakalina a tolmini hegycsúcsok felől évszázadok óta áradó hagyományos népi dallamvilágból merít ihletet, a dalokhoz pedig következetesen a čadrgi köznyelvi nyelvjárásból összekovácsolt, hamisítatlan szövegeket írnak.
A Bakalina igazi helyi sztár. Ott mindenki ismeri őket. Előbb a 2017. január 10-re meghirdetett tolmini fellépésüket adták el, a nép hatalmas érdeklődésére való tekintettel pedig kitűztek még egy időpontot, 2017. január 8-ra, vasárnapra, amely a tolmini Kinogledališčében szintén teljesen elkelt. Mi vitte hát a RockLine-t, amely a zászlajára a rock and rollt és a metalt tűzte, egyáltalán erre a vidékre, erre a koncertre? Nagyon egyszerű: a zenei különlegesség, mondhatni, a zenei egzotikum. A »Španabije« című albummal a három korábbi stúdiólemezükhöz képest a Bakalina a hangszerelés egy új fajtájának ajtaján kopogtat, ami roppant érdekes, változatos anyagot hoz felszínre. Hangszerelésben és szerzeményekben gazdagabb lemez ez, amelynek (költői) mondanivalóját Renata harmonikája és Jani éneke mellett most sokkal erőteljesebben emelik ki további, gazdagabb és alkotói szempontból még kihívóbb zenei építőelemek. Az albumon vendégek sokasága működött közre, Renata és Jani pedig a színpadon a lehető leghitelesebben igyekezett újrateremteni azt, ami a hanghordozón hallható. Utóbbit is külön koncertfellépések elve alapján rögzítették: az album minden dalát élőben játszották el, más-más helyszínen, a bennük rejlő üzenet szerint.
A Bakalina tehát úgy döntött, hogy teljes egészében előadja az új »španabije« stúdióalbumot. Az elejétől a végéig. A különleges vendégek így váltogatták egymást a színpadon dalról dalra. Igencsak megterhelő vállalkozás, hiszen az összes zenészt egy adott órában ugyanarra a helyre összetrombitálni nem kis dolog. Ebből a szempontból a Bakalina valójában hihetetlenül sikeres menedzsercsapatnak bizonyult. A dolog néhány apró módosítással lezajlott. Például Janez Škofot (Čiompe) egy dal erejéig Rok Šinkovec váltotta a harmonikánál, aki a Španabije című dal Bakalina plusz Brencl Banda-féle előadása után a színpadon maradt még egy számra, a „Kanc sveta” erejéig. Jani ezt évődve azzal kísérte, hogy Rok néhány nap alatt elsajátította az anyagot, amihez Janeznek sokkal több idő kellett (utóbbi állítólag aznap szolgálati ügyben Klagenfurtban járt, tehát a távolléte indokolt volt), amivel a közönségből először csalt ki a szokásosnál magasabb decibelszámú visszanevetést.
Egyébként is végig elegáns, évődő hangulatban telt a koncert, Jani humorérzékével remekül szórakoztatta a zsúfolásig megtelt Kinogledališčét. Szívből jövő köszönet hangzott el Dejan Lapanja mesternek a „Pomlad” előadása közben, amikor Dejan különleges vendégként ugrott fel a színpadra, és akusztikus gitáron játszott. Dejan producerként ugyanis az új, vagyis negyedik Bakalina-albumon is dolgozott, és az sokkal ambiciózusabban megtervezett projekt lévén, ehhez a teljesítményhez összehasonlíthatatlanul több energiát és jó idegeket is felhasznált.
Az albumbemutató végig rendkívül magas energiaszinten, érzékien hiteles vibrálással zajlott. Hogyne tette volna, hiszen a Bakalina teljesen egyedi jelenség a szlovén zenei életben. Mindazonáltal érdemes kiemelni a koncert néhány erősebb, különösen átütő pillanatát. Az első hamar megérkezett, amikor az Accordion Group 4-8-8-16 csatlakozott a Bakalinához a színpadon, és a dal erős alapüzenetének teljes igazságtartalmával előadták a bizony „nemzetébresztő” „Pagreb Europe”-ot. A második ilyen pont, vagyis inkább az a pont, amely feloldotta azt a kegyetlen igazságot, amelyet a „Pagreb Europe” közben kezdtünk megérteni, pontosan az ellenkezőleg hatott. A „Krawji rep” című dalhoz színpadra lépett a hihetetlen Mitja Roner, akiről Jani azt mondta, nem világos, mivel etették gyerekkorában. A férfi a színpadon tényleg úgy festett, mintha lenyelt volna egy tubus Goran Krmacot. Nemcsak a rendkívül mulatságos szöveg, hanem Jani kommentárjai is az előadás előtt és után valóságos hahotára késztették a közönséget, amely csak nehezen csillapodott. A koncert zárlatában a csúcspontot a „Pisma” című dal hozta, amelyet Andrea Pandolfo fiszharsonnal (ő a „Ko se je dielu sviet” alatt is a színpadon maradt) és a Simon Gregorčič nevét viselő kobariški oktet tett még gazdagabbá. Megható volt. Könnyekig megrázó az isonzói frontról szóló utolsó vallomás a szlovén fiúk szájából. A csúcsponthoz képest a vége felé rockosan is odacsaptak, amikor a zenekar a remek „Ko se je dielu sviet” című dallal zárta a koncertet. Ekkor a Bakalina mellett a Salamandra salamandra állt a színpadon. Dejan Lapanja ezúttal a dobok mögött ült, a kiváló gitáros, Matej Magajne (Feedback, Poltrona Express) pedig a vörös félakusztikus gitárján (két „f-lyukkal”) egy gyönyörűen melankolikus gitárszólóval ékesítette a dal kifutását.
Felejthetetlen. Érzékien kifejező, és minden pillanatban megrendítő hatású a hallgatóra. Ezen az estén a Bakalina zenész barátai társaságában számtalan érzést és érzelmet ébresztett a közönségben. Kinyílt az elme, tágult és erősödött a tudat. Hihetetlen, mire képes a művészet a zenében. Ennél hitelesebb már nem lehet. Ezt a koncertet a lelketekre kötöm: ha teheted, látogasd meg. Felébreszt és megújít. Belülről kifelé. A lelkedet és a tested.
Bakalina (plusz Accordion Group 4-8-8-16) – Pagreb Europe:
Képgaléria
