Nordic Union : Second Coming

0 249

Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2018. november 9.
Az album hossza: 43.09
Producer: Eric Martensson
Műfaj: Melodic Rock / Hard Rock


Hihetetlen, mire képes a tapasztalat, a tehetség, a szorgalom és mindenekelőtt a tűz. A szívvel-lélekkel játszás. Eric Martensson, a svéd zeneszerző, multiinstrumentalista, producer és énekes munkakedvének nincsenek határai, pedig kivételesen nagyra becsült szakemberről beszélünk. Miközben folyamatosan oszlopos tagja az Eclipse-nek és a W.E.T.-nek, producerként és szerzőként más előadók felvételeinek és albumainak csiszolgatásában is állandóan ott van, így gyakran afféle mentorukként is működik. Nos, valamivel kevesebb mint négy éve a Frontiers Music Srl vezető emberei arra az ötletre jutottak, hogy összehozzák Martenssont a Pretty Maids legendás dán hard rock énekesével, Ronnie Atkinsszel. Az idézett kiadó hasonló „eredendő bűnt” követett el a W.E.T. összerakásakor is (akkor Martenssont Robert Saal (Work of Art) és Jeff Scott Soto (Talisman) mellé ültették), a formáció pedig mindenki meglepetésére életben maradt, és komoly, állandó zenekarrá nőtte ki magát. Úgy tűnik, a Nordic Union körül is valami hasonló zajlik. Miután Atkins 2015-ben lelkesen, felvillanyozva fogadta Martensson felvételeit, és elfogadta a Nordic Union projekt megalapításának tervét, 2016 januárjában megjelent az elsőlemez, a „Nordic Union”, most pedig itt a folytatás, a „Second Coming”.

Ha Atkins a projektben inkább „csak” énekes, bár az énekdallamok véglegesítésében aktívan részt vesz, Eric Martensson mindennek a többi része. Újabban már az egyedüli gitáros is, és néhány igazán kiváló szólóval bizonyítja, hogy a hathúros elmélet terén is hatalmasat fejlődött az utóbbi időben. A „Second Coming” ugyanis nem tartalmaz egyetlen „külsős” vendéget sem, aki egyes részeknél gitárszólókat játszana, szemben a „Nordic Union” címet viselő bemutatkozó lemezzel. Akárhogy nézzük, továbbra is az a legfontosabb, hogy Martensson az új albumon is a fő- és alapszerző, a hangszerelő és természetesen a producer. Emellett az összes basszusgitárt ő játssza, ő írja a billentyűs szólamokat, és a vokáldallamokat kíséretet adó harmóniákkal látja el. Dobosnak ezúttal is Eclipse-es kollégájától, Magnus Ulfstedttől kért kölcsön.

A „Second Coming” tartja az első stúdióalbum színvonalát. Mindenben. Magasak az elvárások, hiszen a Pretty Maids rajongótábora hatalmas, de az Eclipse is nagy megbecsülésnek örvend a dallamos rock világtérképén. Az eredmény afféle zenei keverék. Rendkívül jól sikerült kereszteződése azoknak a zenei elemeknek, amelyeket a két főszereplő a saját anyazenekarából hoz a Nordic Union történetébe, és ez az első stúdióalbum meghallgatása után is az alapvetés.

A lemez tele van pompával és bombasztikussággal. Színpadias mohósággal, amellyel a Nordic Union egy pillanat alatt maga mellé állítja a dallamos rock receptek kedvelőit, főleg a dallamában ultra-fülbemászó refrénekkel. Drámai, sőt időnként enyhén sötét is a hangulatok váltogatásában, miközben Atkins egyedi hangja teljes intenzitással ragyog rajta, ahogyan a rendkívül termékeny és szikrázó Martensson szerzői kvalitásai is, aki a zenei hangzás és a hangszerelés perfekcionizmusából ismét tízessel vizsgázott. Logikus, hogy a dalok hangzásban és szerzeményként is inkább az Eclipse-hez és a W.E.T.-hez húznak, mint a Pretty Maidshez. Pontosabban: szépen kapcsolódnak a Pretty Maids történetének ahhoz az oldalához, amely zeneileg különösen fülbemászó. A produkció tüskés. A gitárok határozottan előtérbe kerülnek, és a hangzásmassza zömét építik fel a hangszerelésben. Ebben a képben fenomenálisan megtalálja a helyét Atkins torokhangú, „szaftosan megvastagított”, az évek során érettebbé, kissé mélyebbé vált hangja. Ez a kép ugyanaz, mint a Pretty Maidsnél, akik pályafutásuk során soha nem „spóroltak” a torzított decibelekkel.

A „Second Coming” újabb lemez, amely a Pretty Maids, az Eclipse és a W.E.T. rajongóinak készült, ugyanakkor a dallamos, mégis tüskés hard rock szélesebb tábora is célkeresztbe kerül. A Jornt és a Talismant kezdve a Pink Cream 69-ig, és persze az „eighties” Bon Jovi-hoz hasonló példaképekig, majd tovább a Whitesnake-ig, a Treatig és a Gotthardig.

szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.0 / 10

Számlista:
01. My Fear & My Faith
02. Because Of Us
03. It Burns
04. Walk Me Through The Fire
05. New Life Begins
06. The Final War
07. Breathtaking
08. Rock’s Still Rolling
09. Die Together
10. The Best Thing I Never Had
11. Outrun You

Felállás:
Ronnie Atkins – ének, vokál
Eric Martensson – gitár, billentyűk, basszusgitár, vokál
Magnus Ulfstedt – dob

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik