Kiadó: Dyad Records
Megjelenés dátuma: 2023. 6. 30.
Produkció: Soft Machine
Az album hossza: 56.21 perc
Stílus: Progressive Rock / Canterbury Scene / Jazz Rock Fusion
Értékelés: 8.5/10
A Soft Machine, a canterburyi szcéna kultikus képviselői a progresszív rock „őskorából”, újra itt vannak egy új albummal. Az „Other Doors” láttán a jazz rock fusion minden rajongójának bőven lesz oka az örömre. Az előző lemezzel, a „Hidden Details”-szel (2018, RockLine recenzió), amely több mint 35 év után az első stúdiómunkájuk volt (ha nem számítjuk a három stúdióalbumot, amelyet Soft Machine Legacy néven vettek fel), bebizonyították, hogy semmi okuk a nyugdíjba vonulásra, pedig a soraikban már rég nincs egyetlen alapító tag sem.
Két évvel az „Other Doors” megjelenése előtt a Soft Machine-t elhagyta a hosszú ideje velük játszó basszusgitáros, Roy Babbington, bár néhány számban vendégzenészként még közreműködött. Babbingtont Fred Thelonius Baker váltotta, akit leginkább az In Cahoots együttesben való munkájáról ismernek, amelyet a canterburyi szcéna mára már elhunyt ikonja, Phil Miller vezetett.
Az „Other Doors” sajnos egyben az utolsó Soft Machine-album a régi motoros dobos, John Marshall számára is, aki minden idők egyik legjobb jazz fusion dobosa volt. Nem sokkal búcsúlemeze megjelenése után visszavonult, majd betegség következtében még ugyanabban az évben elhunyt. A helyére hamarosan az izraeli jazzdobos, Asaf Sirkis került, akinek a közeljövőben alkalma lesz megmutatni magát a canterburyi zenei elit tagjaként. A Soft Machine hajtóerejét ma John Eheridge gitárvirtuóz, az egyetlen zenész a „aranykorukból” (a hetvenes évekből), valamint a fúvós/billentyűs Theo Travis jelenti. Travis még a Soft Machine Legacy időszakából hű maradt a legendás zenekarhoz, egyébként pedig régi, alkalmi munkatársaként ismert a progresszív rock újabb kori ikonjának, Steven Wilsonnak.
Az „Other Doors” nyitódala, a „Careless Eyes” inkább a jazz és a távol-keleti világzene közelebbi találkozására emlékeztet, valamint a kultikus Jade Warrior egyes munkáira, mint a klasszikus Soft Machine-féle jazz rock fusionre. Etheridge gitárszólói már az elején igazi balzsamot jelentenek a léleknek, és rögtön megmutatják, hogy a hangszerének mestere. Az együttes az improvizálással és az ízléses szólóbetétekkel igazán a címadó számban pezsdül fel, amely valódi csemege minden jazz fusion-gurmének, és stílusában az „Softs” (1976, RockLine recenzió) korszakát idézi, ami Etheridge első Soft Machine-albuma volt.
A „Crooked Usage” és a még kaotikusabb „Fell to Earth” főleg arra emlékeztet minket, miért voltak a Soft Machine tagjai a jazzes korszakukra való áttérés óta a féktelen improvizációk, a kiszámíthatatlan ritmusváltások és a technikai komplexitás mesterei. Az olyan rövidebb darabokban, mint az „A Flock of Holes” és a „Whisper Back”, a Soft Machine a gyakran elfeledett, finomabb, olykor már-már meditatív, ambientes oldalát is megmutatja. Fő oka annak, hogy az „Other Doors” egy hajszállal kevésbé izgalmas, mint elődje, a „Hidden Details”, az a két újrajátszott szám a „régi szép időkből”, hiszen semmi igazi értelme nem volt a mai „felfrissítésüknek”. A „Penny Hitch” nagyon hasonlít a „Seven” (1973) című albumon hallható eredeti változatra, és semmivel nem tesz hozzá. Fő érdekessége valószínűleg az újonc Baker és Babbington kettős basszusvonalainak összefonódása (Babbingtonnak ez nagy valószínűséggel gazdag zenei pályafutásának utolsó tette volt). Az pedig, hogy a „Joy of a Toy” című standardet, a pszichedelikus bemutatkozó lemezről, amely a távoli 1968-ban jelent meg, és a zenekar történetének első kislemeze volt, jazzes változatban dolgozták fel, sokkal különösebb és teljesen felesleges döntés.
A Soft Machine az „Other Doors”-on is a minőségi jazz rock fusion szinonimája marad, és ezen az album megjelenése után Marshall korai távozása sem tud rontani. A korai brit jazzrock-képviselők közül, akik több mint ötven éve vannak a színtéren, valójában ők az egyetlenek, akik még aktívak, stúdióban és „élőben” egyaránt, és egyúttal képesek a legjobb korszakukhoz hasonló szinten zenélni, ami egyszerre meglepő és dicséretes. Nincs rá ok, hogy a kissé megfiatalodott felállással ne folytassák ebben a nagyon biztató tempóban a következő években is. Az újrajátszott régi darabokat viszont legközelebb inkább felejtsék el.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számlista:
1. Careless Eyes (2:28)
2. Penny Hitch (6:49)
3. Other Doors (4:51)
4. Crooked Usage (8:29)
5. Joy of a Toy (3:24)
6. A Flock of Holes (2:18)
7. Whisper Back (1:41)
8. The Stars Apart (4:23)
9. Now! Is the Time (2:16)
10. Fell to Earth (5:51)
11. The Visitor at the Window (4:08)
12. Maybe Never (2:26)
13. Back in Season (7:17)
Felállás:
Theo Travis – tenor- és szopránszaxofon, fuvola, Fender Rhodes zongora, elektronika
Freddy Baker – ‘fretless’ basszusgitár
John Etheridge – gitárok
John Marshall – dobok
Közreműködő zenész:
Roy Babbington – basszusgitár a 2. és a 9. számon
