Előadó: Banhart, Devendra
Kiadó: XL Recordings
Megjelenés: 2007
Értékelés: 3.5/5
Devendra Banhart amerikai dalszerző-énekes és multiinstrumentalista, aki Texasban született, később pedig hosszú ideig Venezuelában élt. A latin-amerikai életét a zenéjébe is átvitte, amely tele van mindenféle hippi-, folk- és etnohatással. Bár még csak 26 éves, a srác már most szép kilométerórát tudhat maga mögött a kiadott albumok terén. Egyáltalán nem újoncról van szó, és ez hallatszik a zenén is, amely albumról albumra csak jobb lett.
Banharttal semmi sem szokványos. Már a dalcímei is spanyol, zsidó és angol szavak, meg általában furcsa szókapcsolatok keverékei (nézzétek csak meg az új album címét). Öltözködési stílusa gyakran vált ki vitát, így joggal tehetjük fel a kérdést, hogy vajon a zene vagy a megjelenés (az imidzs) a fontosabb-e. A honlapja is rendkívül szokatlan: az egyik aloldalon Banhartot egy csomó ütött-kopott ruhadarabba öltöztetheted. Nem számít, milyen trükköket használ Banhart úr a promócióhoz (ha egyáltalán trükkökről van szó, és nem egyszerűen ez van), csak a zene számít, és az Banhartnál a népszerű előadók átlaga fölött van.
Banhart és társai többnyire akusztikus stílusban játszanak, ami nagyon emlékeztet a hatvanas évekre (hippiszcéna, Neil Young, Joni Mitchell stb.). Új technológiának híre-hamva sincs (szintetizátor sehol), csak klasszikus hangszerek vannak. A produkció is „régi”, és rendkívül illik ehhez a fajta zenéhez. Nehogy valaki azt higgye, hogy Banhart úr valami zavaros hippifiú, aki szerint a világ csupa virág. Szó sincs róla. A szövegei tele vannak megértéssel a világ mai helyzete iránt. A fickó láthatóan jól informált és tájékozott. A zenében sok latin hatás érződik, ami nem meglepő, hiszen Banhart kora gyerekkorát Venezuelában töltötte.
Devendra Banhartnak tényleg rengeteg tehetsége van. Nagyon sokoldalú zenész és dalszerző, aki maga köré csupa jó muzsikust gyűjtött. A hangja nagyon lazán szól, az én ízlésemnek talán egy kicsit túl hippis is, de mindenképpen kellemes hallgatni. Az album hangszerekben és hangszerelésben valóban gazdag. Rengeteg a többrétegű és kísérő ének, amely segít Banhartnak nagyobb, gazdagabb hangzást teremteni. Vendégből is bőven akad az albumon, és mindegyikük hallhatóan hozzátesz. Banhart szerencsére minden másodpercet kihasznált az albumon, és egy-egy további hangszerrel gazdagította. Az album gyakorlatilag eljátszható lenne pusztán akusztikus gitárral és énekkel, és valószínűleg így is született, de éppen ezek a kiegészítő hangszerelések számítanak nagyon, hogy a végeredmény több legyen, mint amilyen egyébként lenne.
A Smokey szívmelengető és szórakoztató album, amelyet elsősorban az akusztikusabb irányú dalszerzői zene rajongói fognak élvezni. Többnyire egyszerű dalokról van szó, amelyek épp az egyszerűségükkel és őszinteségükkel érik el a céljukat. Az album nem kifinomult, és nem tele a technikai tökély pillanataival, viszont nagyon emberi és annyira meleg, hogy megmelengeti a szívedet. Igazán szép album a kikapcsolódáshoz.
Felállás
Devendra Banhart – ének, gitár, zongora, ütőhangszerek
Duckey Remington – basszusgitár, akusztikus gitár, ütőhangszerek, ének
Noah Georgeson- gitár, ének, basszusgitár, orgona
Rodrigo Amarante – gitár, ének, ütőhangszerek
Andy Cabic – ének, akusztikus gitár, ütőhangszerek
Pete Newsom – zongora, ütőhangszerek, orgona, dobok, ének
Greg Rogove – dobok, ütőhangszerek
vendégek:
Vashti Bunyan – ének
Matteah Baim – ének
Linda Permacs – ének
Maxine Waters – ének
Jula Waters – ének
Gael Garcia Bernal – ének
Monalisa Young – ének
Lauren Dukoff – fuvola
Chris Robinson – ütőhangszerek
Otto Hauser – dobok
Nathan Pelkey – ütőhangszerek
Benjamin Oak Goodman – dobok és ütőhangszerek
Section Quartet – vonósok
Producer
Noah Georgeson és Devendra Banhart
Számlista
1. Cristobal
2. So Long Old Bean
3. Samba Vexillographica
4. Sea Horse
5. Bad Girl
6. Sea Side
7. Shabop Shalom
8. Tonada Yanomaminista
9. Rosa
10. Saved
11. Lover
12. Carmensita
13. The Other Woman
14. Freely
15. I Remember
16. My Dearest Friend
