Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Marillion
Kiadó: Racket Records
Megjelenés: 2006
Értékelés: 4/5
2005-ben a Marillion az éves, kétnapos rajongói konvenciója mindkét estéjét felvette, és a jelenlévő szerencsések kevésbé ismert számokkal, szokatlan átdolgozásokkal, valamint néhány olyan slágerrel is kényeztetve lettek, amelyeket már jó néhány éve nem játszottak. A „Smoke” az egyik a két, egyszerre megjelent koncertlemez közül (a másik a „Mirrors”), mindkettő saját kiadásban jött ki, és (egyelőre) csak az interneten rendelhető meg. Rajta jó pár olyan szám szerepel, amely általában nem találja meg az útját a koncertprogramjukba, bár a frissebb albumok dalai dominálnak, például a „Radiation” (1998), a „Marillion.com” (1999) és az „Anoraknophobia” (2001) anyagából, míg a „Marbles” (2004) lemezről egyetlen szám sem hangzik el, ami önmagában érthető is, hiszen az előző turné nagy részén teljes egészében eljátszották az albumot. Másrészt a nagy meglepetésnek számító „Garden Party” kivételével a slágereket és az ismertebb darabokat sem találjuk meg rajta. Az előadásokban közös, hogy az energikusabb számokról van szó, amelyekben akad némi kisebb improvizáció is, bár a legtöbb tartja magát a stúdióváltozatokhoz. Így fellélegezhet mindenki, aki nem a balladák vagy az akusztikus átiratok híve. A hangzás – már megszokhattuk – ismét kiváló, a felvételen végig érezni, hogy a közönség szorosan együtt lélegzik a zenekarral, az előadások többsége pedig jobb a stúdióeredetinél.
A nagy energiájú „Separated Out” (Anoraknophobia, 2001) a zenekar összes rajongójának szól, így nem csoda, hogy ezzel nyitották a koncertet. Remek párja egy másik, szinte pattanásig feszülő dal, az „Under the Sun” (Radiation, 1998), amelyet a „Costa Del Slough” intróval együtt játszanak el, és a stúdióváltozatnál is teltebben szól, mert Kelly a Hammond-orgonán néhány további, apróbb improvizációt is megenged magának, Rothery játéka pedig kicsit energikusabb az eredetinél. Az „An Accidental Man” (This Strange Engine, 1997) újabb remek választás, ahol elsősorban Hogarth kiváló éneke nyűgöz le, no meg a megnyújtott gitár- és billentyűszólók. Trewavas basszusmenetei is végig szépen kivehetők, ami a progresszív műfaj egyik legjobb basszusgitárosától szinte magától értetődő. A Marillion magas fokozaton folytatja a „Holidays In Eden” (Holidays In Eden, 1991) című számmal, amelyet szintén évek óta nem játszottak, és amelyet élőben általában jobban adnak elő, mint az eredetit. A rendkívül atmoszferikus „If My Heart Were a Ball It Would Roll Uphill” (Anoraknophobia, 2001) esetében ismét megengednek maguknak néhány apróbb eltérést a gitárjátékban és a ritmusokban, valamint a lírai lezárásban. Ez minden bizonnyal a koncertfelvétel egyik fő csúcspontja. A „Deserve” (Marillion.com, 1999) ezzel szemben hű másolata a stúdióváltozatnak, amely itt is tartalmaz néhány jó szaxofonaranzsmánt. Ez azon dalok egyike, amelyek H’-nak kétségkívül énekhangilag a legjobban fekszenek. Az „The Answering Machine” (Radiation, 1998) előadása érezhetően eltér a stúdióverziótól, mert itt sokkal több elektronikus hangot tesznek a billentyűkön Rothery gitárjátéka fölé. A „Rich” (Marillion. com, 1999) viszont híven követi az eredetit. Nagyobb művészi szabadságot vesznek maguknak a „Between You And Me” (Anoraknophobia, 2001) előadásakor, amely érdekes extra bevezetőt és több elektronikus samplert tartalmaz. H’ itt egy percet arra is szán, hogy bemutassa a zenekar összes tagját. Rendkívül izgalmas a „Memory Of Water” (This Strange Engine, 1997) változata is, amely alapvetően ballada, itt viszont szinte tranceverzióban szólal meg, rengeteg elektronikus samplerrel. A felvétel vége felé két nagy meglepetés következik. A Marillion ugyanis – főleg a régebbi hívek nagy örömére – eljátssza a Fish-korszak egyik remek darabját, a „Slainte Mhath” (Clutching At Straws, 1987) című számot. Ha manapság Fish-korszakbeli dalt adnak elő, az mindig különleges és más, mert Hogarth előadásában ezek teljesen másképp szólnak. Most sincs ez másként. Bár hiányzik Fish karizmája, H’ nagyon jól kiismeri magát az idegen énekes terepen, ahogy azt már számos korábbi koncertfelvételen bizonyította. A teljes felvétel csúcspontja pedig kétségkívül a „Garden Party” (Script For A Jester’s Tear, 1983) klasszikus nagyon jó előadása, amely a rajongók többségének ma is az egyik kedvence, és amelyet élőben évek óta nem játszottak. A zenekarnak a szám alatt sikerül maradéktalanul felpörgetnie a felhevült közönséget, amely néhány versszak éneklésében is segít, és lelkes skandálással kísér. Egyszerűen hihetetlen, hogyan fogják meg a hangszeresek a dal eredeti szellemét, miközben Hogarth énekben valami teljesen sajátot visz bele, így gondoskodik a szám egyik legjobb előadásáról.
A „Smoke” igazi csemege minden komoly gyűjtőnek és az új hullámos progresszív rock mestereinek rajongóinak. Kétségkívül a sokféle érdekes választásnak és értelmezésnek köszönhetően a zenekar elmúlt néhány évének jobb koncertkiadványai közé tartozik (és ezekből nem volt kevés, főleg olyanokból, amelyek soha nem kerültek boltok polcaira). Sok hallgató számára az egyetlen nagy mínusz a már említett tény, hogy ez is csak saját kiadásban megjelent koncertalbum, amely kizárólag az interneten rendelhető meg – ez a gyakorlat pedig már évek óta (nem túl népszerűen) jellemzi a zenekart a koncertkiadványok többségénél. Aki nem ismeri jól a zenekart, vagy egyáltalán nem ismeri, az viszont nem sokat veszít, hiszen a felvétel elsősorban a régi rajongóknak szól, akik a klasszikusok többségét ismerik, és mindig örülnek, amikor olyan szám hangzik fel, amelyről azt hitték, hogy már nem kerül vissza a koncertlistára. Másfelől ez egy kiváló koncertalbum, amely megerősíti, hogy a Marillion manapság azon kevés legendás proggerzenekar egyike, amelynek elejétől a végéig sikerül felejthetetlen koncerthangulatot teremtenie.
Felállás
Steve Hogarth – ének
Steve Rothery – gitár
Pete Trewavas – basszusgitár
Mark Kelly – billentyűk
Ian Mosley – dob
Produkció
Marillion
Számlista
1. Separated Out (6:05)
2. Under the Sun (5:07)
3. An Accidental Man (6:07)
4. Holidays in Eden (5:15)
5. If My Heart Were a Ball it Would Roll Uphill (9:17)
6. Deserve (4:39)
7. Answering Machine (2:56)
8. Rich (4:56)
9. Between You and Me (8:57)
10. Memory of Water (6:34)
11. Slainte Mhath (5:43)
12. Garden Party (7:51)
Az album játékideje: 73:27
