Kiadó: Zavod Orbita
Megjelenés dátuma: 2018. 10. 05.
Produkció: Smet
Az album hossza: 46.15
Műfaj: Country / Blues
A Smet érdekes zenei hibrid! Különleges és igazán egyedi. Független és magától sarjadt. Egész lényében és kifejezőerejében karizmatikus. Nem csoda, hiszen mögötte két kiváló zenész áll: a sokféle hatáson csiszolódott gitáros, Tilen Stepišnik, és a nála semmivel sem kevésbé kivételes szájharmonikás, Miha Erič. Tilen neve rengeteg szlovén előadó lemezén szerepel, Miha Erič pedig természetesen egyike annak a négy „megvadult csődörnek”, akik a Prismojeni profesorji bluesa zenei testét alkotják. Tilen és Miha jó cimborák, haverok, bajtársak. Gyakran összefutnak jam sessionökön, otthonra pedig a ljubljanai Prulčkban találtak. Ez csak egyike a számos, erre kiválóan alkalmas hasonló helyszínnek, főleg a „kis kávéházaknak”, ahol az „élő akusztikus nedű” a megfelelő adag muzikalitással és improvizációs mutatványokkal remek atmoszférikus háttér, miközben a (sokadik) korsó sört forgatod a kezedben.
Ha arra gondolunk, milyen megszelídítetlen tűzzel szoktuk hallani Miha Eriča végeláthatatlan improvizációs szólózásaiban a Prismojeni profesorji bluesa fellegvárán belül, a „Dolga pota” ezzel szemben olyan album, amely az első helyre a zenész muzikalitásérzékét és az album minden pontjának kompozíciós integritását teszi. Már a nyitó Time To Leave is meglep ebből a szempontból, hiszen könnyedén használható lenne akár egy film zenei aláfestéseként. Hangulatában a két zenész az album során a country és a blues között ingadozik, és az „southern rock” ízt sem rejtik véka alá. Még Ry Cooder is hegyezné a fülét, ha ilyen ihletet keresne (a záró, bendzsóval támogatott Zahod).
A Red Hot Cowboyban Stepišnik végre ráengedi a reverbet, és az addig szinte „szégyenlős” akusztikus hangzása ütősebbé válik, Erič pedig végre „megvadul”, ahogy megszoktuk tőle a Prismojeni profesorji bluesa történetében. A szám mégis megőrzi a fejét és a farkát. A duó ezen a ponton sem esik a jamelés kötekedő kedvébe, szétesésről tehát szó sincs. Ebbe a dalba több bluesos báj is belopakodik, ami a következő Blues In Mayben még erőteljesebben megnő. Ez a felvezetésben misztikus, szelíden megszólító és sóvárgó. Később, ahogy a szám kibontakozik, a szájharmonika még több bluest visz bele.
Az is érdekes, hogy az album összes dallamának fő „terhét” Erič szájharmonikája viszi. Színezi Stepišnik akkordkíséretét, egyúttal pótolja azt, amit a daloknál az ének hozna, és persze finoman szólisztikus mutatványokat is hozzáad, amelyek azonban – mint mondtuk – nem viszik el a fókuszt a kompozíciókról. A játékos Ognjišče-ben a két zenész különösen intenzív duettben fonja össze a két hangszert.
Az album tréfás oldala akkor erősödik fel, amikor a sok reszelős decibel „nekirohan” a Veselo sedlónak. Stepišnik itt végre „megtalálta” az áramforrást. Az új country folk mulatozásban a két hangszer rendkívül békésen egészíti ki, köti össze és „építi tovább” egymást. A Sangria az a „alattomos kotyvalék”, amely édes, mint a gyümölcslé, és mire később „elkap” az alkoholszármazékok hatása, általában már késő. Ilyen az ugyanezen a néven futó imbolygó szám is, ahol Miha a lap steel gitáron a dallamok formálásában még egy kis surf-pillanatot is előcsal, a szám pedig megint déliesen hat, így akár Tequilla is lehetne a címe. A Padec ideális filmzenének, amilyet akár E. Morricone is írhatott volna valamelyik spagettiwesternhez.
Ez a lemez tele van hiteles, vallomásos derűvel, nagy stúdióélményekkel és felszabadult mulatsággal. Kiváló kifejezési csatorna Miha Eričnek, aki a zenész egy másik oldalát is megmutatja, egészen más, vallomásos fényben ábrázolva őt. Stepišnikot ebből a szempontból már jobban ismerjük. Tilen viszont rendkívül „alkalmazkodó”, amikor helyet kell adnia annak, amit – mint mondtuk – ezúttal a dallam kibontásában főként Miha tölt be a szájharmonikával. Tudjuk, hogy Stepišnik az akusztikus folkgitáron is nagyon otthonosan mozog (az Aritmija duó), de most hihetetlenül higgadtan és különleges finomsággal alakítja a zenei kíséret anyagát, kiegészítő díszítésekkel teljesen igénytelenül (fülre nem rögtön feltűnően, teljesen szolidan) színezi a kompozíciókat, mozgalmassá teszi és művészien erősíti őket. A kiadvány színpadias természetű és bolondos, ugyanakkor rendkívül tömören felépített, a melankólia és a vágyakozás pillanataiból pedig nincs hiány. Kivételesen jól hallgatható és befogadható. Ezzel a közvetlenséggel ez a lemez bárkit könnyedén megszólít közülünk. Ezért „népi” (folk) dokumentum, ami bizonyára a két zenész egyik célja is volt. Reméljük, hogy ezt a kreatív pillanatot és a kivételes kémiát megtartják, és a jövőben átviszik a következő lemezre is.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.0 / 10
Számok listája:
1. Time To Leave
2. Dolga pota
3. Red Hot Cowboy
4. Blues In May
5. Ognjišče
6. Večni trenutek
7. Iz celice
8. Veselo sedlo
9. Sangria
10. Padec
11. Zahod
Felállás;
Miha Erič – szájharmonika, lap steel
Tilen Stepišnik – gitár, bendzsó
