Kiadó: Samozaložba / Zavod Orbita
Megjelenés dátuma: 2018. szeptember 24.
Produkció: Samuel Blues
Lemez hossza: 48.01
Műfaj: Singer / Songwritter (Blues, Alternative Rock)
Vedd meg az albumot!
Két stúdiólemez egy évben. Manapság ez inkább kivétel, mint szabály. De nem, ha Samuel Blues a neved! Az idei év első felében megjelent a negyedik stúdióalbum „Alpska psihadelija” címmel (a RockLine-kritikát ITT találod), a második félévben pedig csatlakozott hozzá az ötödik, a „Sammy Automatic”. Már a két cím is elárulja, miért érte meg két stúdiólemezt kiadni ilyen rövid időn belül. Csak úgy bevezetőnek. Ha az első szövegeiben végig szlovén, akkor a második értelemszerűen végig angol. Az új albummal tehát Samuel Blues ebből a szempontból visszatér az első három, teljesen angol nyelvű lemezhez. Úgy tűnik, az angol sorokkal jobban kifejezi magát, bár a szlovén nyelvű „Alpska psihadelija” bebizonyította, hogy az anyanyelvén is teljesen győzedelmesen és rendkívül élvezetesen megállja a helyét.
Szóval igen! A két album nagyon különbözik egymástól. Érezhetően különbözik. Ha az „Alpska psihadelija” tényleg még egy reneszánsz „one man band”-bástya volt, a „Sammy Automatic” bár továbbra is „one man band” lemez, nem feltétlenül kelti ezt az érzést. A hangszerelésben még változatosabb. Samuel Blues (számára) új zenei kihívásokkal próbálkozik. Közben ugyanakkor továbbra is lucid és fekete, valójában a morgásával és a berekedt, repedt dörmögésével végig „maróan akasztófahumoros”. Ez a hang adja a kompozíciók lényegi, vagyis integráns elemét, a művészi kifejezést. Az ilyen énekhasználat nélkül Samuel Blues rögtön „művészi csődöt” jelenthetne.
Az albumot „in one take” vették fel. Elsőre, kapásból. Hogy a hangok mennyire engedetlenül „lógnak ki” egymás mellől a hangolásban, nem számít. Az sem számít, ha egy akkord disszonanciát kelt. A Do It Again kifejezetten punkrockosan akasztófahumoros, és az éneklési módhoz, amelyet Samuel Blues használ, a gitárfrázisok elhangolt, garázsos rozogasága nem is illhetne jobban. Az olyan dalokkal, mint a nyitó Fat Bird, a később érkező Do It Again, vagy a Catch My Radio, a szlovén származású alter rock zenekarok kifejezőerejéhez közelít, mint például a hangzásterror örök garázsbitorlói, a Dandelion Children. A 8 AM és az Alright ügyesen kacérkodik a delta blues ihletésével. Ezek a dalok arra is választ adnak, miért volt Samuel Blues rendkívül kézenfekvő választás Eric Sardinas előzenekarának a koperi Figa Rock Barban tartott fellépésén, 2014 novemberében. Az If You Can’t Don’t Bother eloszlat minden gyanút azzal kapcsolatban, hogy Samuel Blues időnként ne játszana a pszichedélia „húrjain” is. Erre figyelmeztet a nagyon intenzív záró Mountain Life. Zseniális hangszeres maróság, amelynél nem nehéz felidézni a „szlovén hegyi emberek megfáradt keménységét”.
Az új lemezen Samuel Blues valamivel több figyelmet szentelt a hangszerelések „színezésének”. Az album általános akusztikus alaphangulatát részben nagyobb decibeltermést hozó, hozzáadott vonalakkal támogatta meg. Így kontrasztot teremtett a vonalak között, kitöltötte a hangzásvilágot, és megerősítette a dalok atmoszféráját. Többször nagyon ügyesen át is színezte a számokat azzal, hogy ízlésesen modulációkat illesztett beléjük (Catch My Radio), így elkerülte, hogy a dalok a „monolit frázisok unalmába” süllyedjenek. Egyes pontokon ráadásul hozzáadott egy szamplerezett ritmust is, ami mégis teljesen szerves és „élő” marad. Mondhatjuk, hogy ebből a szempontból Samo Pivač egy lépéssel érettebb zeneszerzővé vált. A True Bypass a leghosszabb szám, mégis csak úgy kiárad belőle a minimalizmus trükkjeinek sora. Az ismétlésekben vég nélkülinek tűnő alapriff megmozgatásához Samuel Blues a vezérfrázis memorizálásában talált segítséget, és erre további, teljesen bizarrul egyszerű, egyszólamú vonalakat fektetett.
Mindez egyben van felvéve, a produkcióban pedig az az érdekes, hogy a vokális nyafogás a hangképben gyakran kissé lapul. Samuel Blues ugyanis minden, csak nem énekes. Éppen ez adja a zenéje többletértékét. Az éneklése megtestesít mindent, amit a valódi anti-vokál fogalma alatt elképzelünk! És éppen ez adja a lemezei egyik legnagyobb kifejezőerejű báját. Az új albumon sincs ez másképp. Az énekhangokhoz való ilyen hozzáállás nélkül Samuel Blues dalszerző-előadóként elveszítené minden kifejezésbeli különlegességét, elemiségét, bolondosságát, bizarrságát, és mindenekfelett természetesen a szokatlanságát.
Samuel Blues rendkívül különleges és szórakoztató szlovén zenei történet. Kivételesen érdekes keveréke a pszichedelikus bluesnak és az alternatív rocknak. Mivel Samuel Blues független előadó, az indie szót itt teljesen jogosan használhatjuk. Tréfás, fekete, és hihetetlenül szarkasztikusan szórakoztató. A valódi gorenjskai humor akasztófahumora nem kaphatna jobb definíciót, mint amilyet a stúdiólemezei megtestesítenek. Teljesen „gorenjskai album”, akárcsak a gorenjskai Jesenice, ahonnan az előadó származik. A „Sammy Automatic” csak egy lépcsőfok ennek a zenésznek az önfejlődés útján, amellyel Samuel Blues erősíti a kifejezésmódja eredetiségét és különlegességét. Hihetetlenül szórakoztató és különleges zenei olvasmány. Ti, akik a merészséget, a nyersességet és a szokatlanságot keresitek, nem bírjátok a kicsit és a cicomát, hanem hiteles organikusságot és féktelen hozzáállást vártok, kötelező megnéznetek, mit csinál Samuel Blues. Ha véletlenül eddig nem tettétek meg, lemaradtok egy jó okról a szuper mókára és szórakozásra. És végül is. Hihetetlen, mi mindenre képes egy lo-fi produkció és a D.I.Y. logika szabadságra törő purizmusa.
szerző: Aleš Podbrežnik
pontszám: 8.5 / 10
Számlista:
1. Fat Bird (02:44)
2. Alright (02:26)
3. Do It Again (04:42)
4. 8AM (04:12)
5. Catch My Radio (05:00)
6. Did My Time (02:51)
7. 44 Kicks (03:26)
8. If You Can’t Don’t Bother (05:11)
9. What If I? (03:17)
10. True Bypass 06:35)
11. Magic Arrow (03:07)
12. Mountain Life (04:25)
Felállás:
Samuel Blues – ének, gitár
