Előadó: Masterstroke
Kiadó: Dynamic Arts Records
Megjelenés: 2007
Játékidő: 41.58
Értékelés: 3.5/5
A finn melodikus metalosok, a Masterstroke második stúdióalbuma a melodikus heavy metal sötét megközelítését mutatja be, amely mérföldekre van a Stratovarius és a Sonata Arctica féle, világosabb hangulatú power metal lovagoktól. Jóval élénkebb a produkciójuk, amely egyfelől a nyers, „in your face” riffelésre épít, másfelől a ritmusalap korántsem kontrollált tombolására. Az énekhang színében egy leheletnyit emlékeztet a tompán, üresen csengő Blaze Bayley-re, de jóval torkosabb megszólalású. Ez az ének az egyik fontos építőkő, amely hozzájárul a sötét hangulat megteremtéséhez, amilyet a Masterstroke kialakít.
Mindenekelőtt ismét a dallam az elsődleges, vagyis a rendkívül jól hallgatható dallamok megalkotása, amelyeket drámai skandináv ambiensbe és élő produkcióba öltöztettek, ami hatásosan, azaz hitelesen működik. A refrének dallamaiba előszeretettel lopakodik be a billentyűk érintése, amely megtámogatja a zenekar melankolikus melódiáját, és kitölti a Masterstroke hangzásképének alapvető spektrumát.
Megjegyzem, hogy a Masterstroke nem a szólóversenyek zenekara, a gitár- és billentyűszólók közti kereszttűzt hiába keresed az albumon. A zenekar a dalokban megtart ugyan közepes hosszúságú hangszeres részeket, de ezek csupán a gitárszólózásra korlátozódnak. Az albumon a kezdeményezést és a figyelmet mégis a sötét atmoszféra építése viszi el, a terjedelmes riffelésből szőtt függönyre építve, amellyel rendkívül ízlésesen kommunikál az magabiztos, erős és határozott ének, a másik oldalról pedig masszív támaszt ad neki az „agyontrenírozott” ritmusvonal. Technikai értelemben tehát kiforrott zenészekről van szó a Masterstrokeban, akiknek most az az alapvető céljuk, hogy minél nagyobb önálló felismerhetőséget érjenek el, mint áttörés előtt álló zenekar. A taktika jó: a magas fokú hallgathatóság ötvözése megfelelő adag agresszióval és az egyre népszerűbb „kilátástalan” pátosszal.
Mindazoknak, akik a Morgana Lefay, sőt a Pagan’s Mind, a Tad Morose, a régi jó német Angel Dust világában otthon vannak, a Masterstroke is érdekes lehet. Ez azt jelenti, hogy a Masterstroke időnként thrashes lendülettel húz meg egy-egy riffet, de a riffekben végig megtartja a lágyabb, melodikus „old school” vonalat, amely a power metal berkein belül tartja. Nevezzük sötét „power metalnak”. A dalok is eléggé különböznek egymástól az alapmotívumokban, így az album nem esik a ismétlődés csapdájába. Gyorsan meg is lehet szeretni, hiszen olyan általános elemeket egyesít, amelyek a „Sleep” dalainak összképében végeredményben nem lepnek meg. Szép és jó album, de kiemelkedő pillanatok nélkül. A „Sleep” jó ígéret, mert a srácok nem rejtik véka alá a lehetőségeiket a zenei kifejezésmódban, ami a kijelölt irányok mellett a jövőben biztosan érni fog.
Felállás
Niko Rauhala – ének, gitár
Markus Kekoni – gitár
Jussi Kulomaa – billentyűk
Marko Kolehmainen – basszusgitár
Janne Juutinen – dob
Produkció
Annto Nikolai Tuomainen
Dalok listája
1. Transition
2. Killing Creatures
3. Turn Away
4. Under Our Command
5. Another Failure
6. The Circle
7. Being Me
8. Sleep
9. Silent
10. Final Journey
