Előadó: Amaseffer
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2008
Értékelés: 4.5/5
Nem semmi lemez ez. A „bonyolultabb” kategóriába tartozik. Érezni, hogy az ötletek hosszabb ideig érlelődtek hozzá. A „Slaves For Life” műfajilag könnyen besorolható a progresszív metal közé. Koncepcióalbum, és mint ilyen, az első része egy tervezett trilógiának, amelyet a zenekar a jövőben szeretne kiadni. A koncepció az izraeli nép történetét meséli el, ahogy azt az Ószövetség hagyománya ismeri. Szóval? Az első részben Mózes tetteivel és az ókori Egyiptomra szakadt átokkal találkozunk. Semmi újdonság, ugye. De ez nem is lényeges, ha sikerül a dolgot valami másba, különlegesbe, vonzóba csomagolni.
Az Amaseffer három izraeli srácból áll, akikhez eredetileg Andy Kuntzot (Vanden Plas) hívták meg és választották ki frontembernek, ő azonban más, fontosabb elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni a közreműködést. Így a zenekar az Y.J. Malmsteen egykori énekeséhez, Mats Levénhez (Krux és Therion) fordult, aki kiválóan beleillett az album hangulatába.
A hangulat valóban fekete. Nem nehéz érezni az ítélet órájának ütését. Minden mollban tobzódik, a riffek súlyosan mozdulnak, a ritmusok közepes tempójúak, sőt inkább még lelassítottak. A zene összetetten van összekovácsolva. Lehet némi futó párhuzamot vonni a Dream Theaterrel, de olyan adagban, ami csak egy távoli rokoni kapcsolatra emlékeztet a két zenekar között, többre nem. A zenekar az első trilógiarészt 10 szám köré építette fel, és szinte teljesen kitöltötte a CD adta helyet. Az epikus miniszvitek tehát szinte mindennaposak, és közülük rögtön a Birth Of Deliverance megidézi a grandiózus hangulatot, tele bombasztikussal és a hangulatok dinamikus fordulataival. A hangulat és Mats Leven kiváló, átélt előadásmódja (csak ebben a számban) a Beyond Twilight „The Devil’s Hall Of Fame” (2001) című bemutatkozó lemezének közelébe viszi a hallgatót. Erre a minieposzra a Midian következik, ahol különösen izgalmas a vendégéneklő, Angela Gossow (Arch Enemy) extrém üvöltésének és Mats Leven dallamosságának összefonódása. Hogy az Amaseffer nem holmi „fémesen villamos fűrészelő”, azt a rendkívüli balladai siratóének, a Zipporah bizonyítja, amely teljesen új hangulatot teremt: akusztikusan szól, ütőhangszerekkel alátámasztva, arab dallamokkal megtámogatott alap Leven-vokállal, amitől összeszorul a szív.
Az alapvető riffelést nagy kórusénekek és zenekari hangszerelések gazdagítják, amelyek főleg az egymásba szünet nélkül átfolyó számok közötti átmeneteknél elárasztják a riffeket, és az album olyan hangzásvilágot kap, amely ideális lenne egy film zenéjének. Persze óvatosan szőtték bele őket a klasszikus dallamokba, amelyek a produkció szempontjából kiegyensúlyozott összhangban vannak. A riffek különösen akkor működnek, ha keleties dallamokkal díszítik, hangszeres melosszal vagy ütőhangszerekkel támasztják alá őket. Csupasz gitárszólók szinte nincsenek. Egyáltalán nem hiányoznak, olyan megrázóan valódi a magas szintű hangulat, a drámai pillanat, a hangulat állandó dinamikus fordulatai, amelyek az albumhoz még a nagyon is üdvözlendő kiszámíthatatlanság elemét is hozzáadják. Ezek a tényezők rendkívül vonzó platformot teremtenek az albumnak, amely különösen a zenei pepecselőknek és az igényes megrágóknak lesz érdekes, akik komplexitást és dallamosságot kerestek, és ez a címadó számban, a Wooden Stuffban vagy a Ten Plaguesben éri el a csúcspontját.
Olyan lemezről van szó, amely annyira telített, a zenei oldalon annyira dús, hogy kényeztetésével kemény dió a hallgatónak, és nem ajánlott minden hangulatban hallgatni. Lassan kúszik be a fülbe, de ha egyszer elfogadod, szó szerint függővé válhatsz ettől a grandiózusan gonoszkodó, sötét, tragikus hangulattól, annyira vonzó a felfedezése, hiszen végtelenül hitelesnek hat, így a hallgató könnyen a történet szereplőjének érzi magát. A szimfonikus progresszív heavy metal, erős zenekari hangszerelésekre építve, rendkívüli csiszoltságot és kidolgozottságot ért el a „Slaves For Life”-on, mondhatni, új dimenziót, amely felismerhető és egyedi terméket kínál. Az Amaseffer bemutatkozó lemeze rendkívüli dallamos kidolgozottság eredménye, sötét lepelbe burkolva, amelyen át valódi fájdalom, gyász és bosszúvágy árad. Egészen sajátos módon.
Felállás
Mats Leven – ének
Yuval Kramer -gitár
Hanan Avramovich – gitár
Erez Yohanan – dobok, ütőhangszerek
Produkció
Erez Yohanan
Számlista
1. Sorrow
2. Slaves For Life
3. Birth Of Deliverance
4. Midian
5. Zipporah
6. The Burning Bush
7. Wooden Staff
8. Return To Egypt
9. Ten Plagues
10. Land Of The Dead
Az album játékideje: 77.49
