Nem emlékszem olyan zenekarra, amely ilyen villámgyorsan küzdötte volna fel magát a hazai metal élvonalába, mint a ljubljanai heavy metalosok, a SkyEye. Az eddigi útjukat tavaly novemberben a Run For Your Life (2017) című EP után a Digital God című nagylemezes bemutatkozással koronázták meg. A lemez a színtér egyik legjobban várt kiadványa volt, amit a hűséges és gyorsan növekvő rajongótábor is bizonyít, hiszen a zenekar koncertjei rendre jól látogatottak. Bárcsak így is maradna!
Az első stúdiólemezén a SkyEye tematikailag rendkívül aktuális: a borító az emberiséget ábrázolja, amely szinte teljesen alárendelődött a digitális istennek. Mégis akad egy csipetnyi remény, hogy az emberiség képes kiszabadulni a digitális láncokból, és újra a szíve hangjára hallgatni. A SkyEye az egész albumon játszik ezzel a témával: a szlávok hordáiról, a vallásról és a természeti katasztrófákról szóló szövegekbe ügyesen szövi bele a modern ember technológiai rabságáról szóló példázatokat (hogy ez hova vezethet, azt remekül mutatja Brooker zseniális sorozata, a Black Mirror).
A digitális isten az első lemezen ugyanazzal az intróval jelentkezik az emberiségnek, mint az EP-n, és egy több mint egyórás küzdelembe vezet az emberiség és a technológia között, illetve az emberiség saját hajlama között, hogy az életét olyan banalitások irányítsák, mint a közösségi hálók. Mint mondtam, a vörös fonal végig ott húzódik a Digital God-on, de koncepcióalbumról szó sincs: tizenkét különálló számot hallunk, amelyeket az ötös zseniális játéka köt össze, és amelyből végig süt az égő vágy, hogy a legjobb arcát mutassa. A SkyEye-nak ez nagyrészt nagyobb gond nélkül sikerül.
A Digital God, nagyvonalúan fogalmazva, két félből áll, amelyeket egy közbeékelt instrumentális szám, a hangulatos Secrets of the Damned választ el egymástól. Az album első fele „rádióbarát” slágerekkel van tele, azaz négy-öt perces heavy metal indulókkal, amelyekből erős, domináns Iron Maiden-hatás árad, ez a Digital God-on végig jelen van. A Secrets of the Damned aztán átvezet a komolyabb, ambiciózusabb második félbe, amelynek két koronagyémántja a tízperces Tsunami és Galactic Wind. Az Iron Maiden, a heavy metal e nagyjai kétségkívül nyilvánvaló példaképei a zenekarnak, de nem túlzottan. A SkyEye a műfaj ősatyáitól valóban „kölcsönvett” egy s mást: a vágtázó pillanatokat (messze a legnyilvánvalóbb, de kiváló főhajtás a romboló Run For Your Life), a fülbemászó, epikus refréneket, a gitárakkordok felépítését és a hideglelős hangulat megteremtését, de ez nem több puszta hatásnál. A SkyEye szépen tiszteleg a Judas Priest, a Dio, a szóló Dickinson és hasonlók előtt is, de bőven elég önálló ahhoz, hogy ne lehessen a példaképeikre támaszkodással vádolni őket. Ez leginkább az agresszívabb, szinte thrashes pillanatoknak köszönhető, amelyekkel a modern heavy metal legjobbjai közé tolják magukat.
Ezért elsősorban a zenekar kiváló játékát kell dicsérni, hangszeresét és énekesét egyaránt. Az utóbbi téren egyenesen kiemelkedő Jan Leščanec. A hangszíne ugyan Bruce Dickinsonra emlékeztet, de Jan gond nélkül kivívja a saját helyét, akár az eget hasogató sikolyokkal (In the Name of SkyEye), akár a csendesebb, introvertáltabb pillanatokkal (Tsunami, Galactic Wind). A Marko Kavčnik/Grega Stalowsky gitárpáros egyre inkább a hazai színpadok egyik legmegbízhatóbb gitárduójává válik, a Digital God-on pedig elsősorban a dallamos riffelésről, valamint az ügyesen és ízlésesen megkomponált szólók színes palettájáról gondoskodik. A szilárd alapot Primož Lovšin (a Gonoba után végre megint rendesen szóló basszus!) és Jurij Nograšek megbízható ritmusszekciója adja, amely a változatosságával teljességet és szilárdságot ad az egész szerkezetnek, így az a legjobb fényében ragyoghat. A meleg és gazdag hangzásnak köszönhetően ez valóban úgy ragyog, mint a csillagpor.
Tulajdonképpen összességében csak az album hossza zavar egy kicsit: jócskán túllépi a hatvan percet, így elég nagy falat végighallgatni, ezért a jövőben érdemes lesz egy kicsit több figyelmet fordítani a „zsírleszedésre”. Ennek ellenére a SkyEye a Jerusalem, a Tsunami és a Galactic Wind hármasával bebizonyítja, hogy a viszonylagos fiatalságuk dacára képesek tízperces, fejjel-lábbal rendelkező számokat írni, és hogy már az első lemezükkel ördögien magasra tették a lécet. Azt, hogy mesterei a szakmájuknak, a Galactic Wind tökéletes lezárása is mutatja akusztikus kifutással, amely egyszerre fogja egésszé az albumot, és kivételes módon zárja le az epikus utazást. Mindenesetre remélem, hogy a SkyEye-nak még nem „fogy el az ideje”, és szerintem nem túlzok, ha úgy zárom, hogy a Digital God a Chemical Wedding szlovén megfelelője.
Számlista:
1. Intro
2. Fire
3. Digital God
4. In the Name of Skyeye
5. Run For Your Life
6. Secrets of the Damned
7. Jerusalem
8. Confess Your Sins
9. Book of Life
10. Tsunami
11. Stardust
12. Galactic Wind
Felállás:
Jan Leščanec – ének
Grega Stalowsky – gitár
Marko Kavčnik – gitár
Primož Lovšin – basszusgitár
Jurij Nograšek – dob
