Kiadó: BMG
Megjelenés dátuma: 2022. 10. 21.
Produkció: Simple Minds, Andy Wright & Gavin Goldberg
Az album hossza: 38.10 perc
Műfaj: Art Rock / Pop / New Wave
Értékelés: 9.0/10
Hogyan csinálj kiváló elektro rock és pop albumot olyan fura időkben, amikor tulajdonképpen sehová sem mehetsz? Vagy ami még rosszabb: semmit sem csinálhatsz? Kérdezd a glasgow-i Simple Minds-t – a Brit-szigetek egyik leghosszabb ideje működő new wave/synth art pop zenekarát. Itt van ugyanis az új lemezük, a sorban a tizennyolcadik: a „Direction Of The Heart”. Amikor megállt a világ, a zenekar mára egyetlen eredeti tagja, Charlie Burchill és Jim Kerr, a saját otthonában ült. Nem Glasgow-ban. Mindketten évek óta Szicíliában élnek. Mivel a „közelmúlt p(l)andémiás színháza” szabályai a lehető legteljesebb alkalmazkodást követelték meg a „szerény magányos elszigeteltséghez”, a tizennyolcadik stúdióalbum lett a zenekar pályafutásának az a lemeze, amelyet a legkisebb közreműködő csapattal vettek fel.
Ez azonban nem gyengítette az új produkció minőségének feltételeit. A „Direction Of The Heart” ugyanis újabb kivételesen szép teljesítmény, amely színvonalában simán felér a zenekar örökzöld, nyolcvanas évekbeli klasszikus albumaival. Olyan lemez, amely már szigorúan felismerhető produkciótól, fertőző zeneiségtől és csábító ritmikától duzzad. A zenekar képe az utóbbi években a remek művészi érés felé fejlődött, és ez az új albumon sem áll meg. Az elektronika és a rock megint kezet fog egymással a közöny és a mélyen szemlélődő megbékélés fényében. A lemez első másodpercétől az utolsóig. Az album azonnal megfog a nyitó The Vision Thinggel, amely egyben az első kislemeze is, és amelyet a zenekar már idén június közepén kiadott; a második, a First You Jump pedig a nyitó frázis fölé húzott csúcskategóriás gitárvonallal még nagyobb hangulati intenzitással szippantja magához a hallgatót. A pompa és a bombasztikusság a Simple Minds-nál már régesrég megkapta az állampolgárságot. Igen. A „Direction of the Heart” az elődje, a „Walk Between Worlds” (2018), valamint természetesen a „Big Music” (2014) történetének folytatása. Kilenc dalt tartalmaz: nyolc saját szerzeményt és egy feldolgozást. Nyolc finoman csiszolt, kiválóan hangszerelt dalt és egy ügyesen újraaranzsált feldolgozást, amelyről egy pillanat alatt tévesen azt hihetnéd, hogy az is a zenekar kilencedik saját szerzeménye az új lemezen.
Az album összes dalának társszerzője Burchill és Kerr, csupán a két kislemeznél, a First You Jumpnál és a Solstice Kissnél működött közre a két legendás zenész mellett a basszusgitáros Ged Grimes is. Burchillnek az új album felvételekor jobban kellett magára támaszkodnia, mint valaha a pályafutása során. A jellegzetes hangzáskontúrú és stílusú gitár – amely Jim Kerr egyedülálló énekes karizmája mellett a zenekar zenei különlegességének egyik alapvető védjegye – mellett Burchill ezúttal a basszusgitár-vonalak, a billentyűk és a dobprogramozás zömét is ő adta az új lemezhez. A két hölgy, vagyis a dobos Cherrise Osei és a vokalista Sarah Brown a saját részeit Londonban vette fel, a Simple Minds pedig a felvételekhez ezúttal a kényelmesebb hamburgi Chameleon stúdiót választotta, így elkerülték a „Covid-19 színház” idején Johnson bonyolításait.
Persze a zenekar ezen az albumon is elővett a tarsolyából néhány régi ötletet. Sőt, néhány régi felvételt is az archívumból. A Solstice Kiss még a „Big Music” felvételeinek idejéből származik, a remek Human Traffic – amelyben a Sparks énekese, Russell Mael vendégeskedik – pedig egészen a „Graffiti Soul” felvételeinek korszakáig nyúlik vissza (korábban Human Trafficking volt az archív címe). És ez még nem minden. Az Act Of Love egy továbbfejlesztett dal a poros archívumokból, amelyek az 1978-as keletkezési évig nyúlnak vissza.
A titokzatos Planet Zero, a Simple Minds-ra jellemzően komor ambienttel, amely arra figyelmeztet, hogy a hetvenes évek végi post-punk fellendülés korából származó zenekarról van szó, és amelyben a produkcióban nem hiányoznak a space rockos fogások, az új album egyik legérdekesebb művészi kitérőjét hozza. A dal első változata 2011-ig nyúlik vissza, az akkori produkcióban a legendás Gong gitárosa, Steve Hillage is közreműködött. A szám csúcsminőségű, atmoszférikus kitérőt készít elő a nagy finálénak, amely az albumon a The Call 1983-as slágerének feldolgozását, a The Walls Came Downt illeti. Ez hozza a legtöbb rockos izgatottságot a produkcióban, sőt a mindig briliáns Jim Kerr néhány felkiáltásszerű énekes diktátumát is, ami még a Simple Minds aranykori nyolcvanas évekbeli slágereivel is párhuzamot ébreszt. A zenekar jellegzetes, csábító produkciós esztétikájával (a tipikus new wave szintetizátorfüggönyökkel). A feldolgozások stúdióalbumokra emelése a Simple Minds-nál egyáltalán nem újdonság, de a mostani választás az egyik legsikerültebb. Főleg azért, mert stílus- és hangszerelési fogásait tekintve rendkívül szerencsésen kerekíti le a zenekar teljes új stúdióteljesítményét.
Minden (ismét) a helyén van. Hipnotikus fertőzőképesség. A „suhogó” szintetizátorfüggönyök bombasztikus hullámzása, amelynél nyolcvanasabban már nem is szólhatna, de persze a zenekar új időkre frissített produkciójával. Itt vannak Burchill jellegzetes díszítő gitárpasszázsai, és természetesen a fertőző énekes varázsló, Jim Kerr, akinek híján Simple Minds-album nem létezhet. A lemez az elejétől a végéig a valódi bombasztikus színház ragadozóan magával ragadó atmoszférikus csábításának fényében készült, és szorosan fogva tart. Ennek záloga persze a kivételes zeneiség, amelyet ultradallamos refrének koronáznak meg. Az irány a több mint kiváló elődtől, a „Walk Between Worlds”-től (a szövegben „Walk Between Words” szerepel) öröklődik, és új zenei fejezetet nyit ennek a hosszú életű, tiszteletre méltó skót new wave zenekarnak a történetében, amely új, ezredforduló utáni reneszánszával amúgy is valamiképp már régóta halhatatlanná vált. Még egy „részlet”. A „Direction Of The Heart” felvétele és befejezése már két évvel ezelőtt megtörtént. Reméljük, hogy a zenekar a magas alkotói lendületet a továbbiakban is megtartja. A Simple Minds az új albummal is a könnyed zenei retorika megtestesítője maradt, amellyel művészi ragyogása 2022-ben is határozott, hatalmas alkotói lépésekkel halad előre.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számok listája:
1. Vision Thing
2. First You Jump
3. Human Traffic
4. Who Killed Truth?
5. Solstice Kiss
6. Act Of Love
7. Natural
8. Planet Zero
9. The Walls Came Down
Felállás:
Jim Kerr – ének
Charlie Burchill – gitár, basszusgitár, billentyűk, dobprogramozás
Ged Grimes – basszusgitár, billentyűk, programozás (2., 5. szám)
Cherisse Osei – dobok az 1., 7. és 9. számon
Sarah Brown – kísérőének
Közreműködő zenészek:
Russell Mael – ének a 3. számon
Andy Wright – kísérőének
Gavin Goldberg – kísérőének
