Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Phillips, Anthony
Kiadó: Voiceprint
Megjelenés: 1979
Játékidő: 56:46
Értékelés: 4/5
A legendás brit proggerek, a Genesis eredeti gitárosa, miután szólóelőadóként két kiváló, pásztori ízekkel fűszerezett szimfonikus prog rock albummal is megvetette a lábát (ezeken főleg az akusztikus gitárja uralkodott), úgy döntött, hogy harmadik szólólemezén, a „Sides”-on szélesebb közönséget is megpróbál megszólítani. Az album hivatalosan a harmadik volt, technikailag viszont a negyedik, a „Private Parts and Pieces” után, amelyet korábban vettek fel, de Nagy-Britanniában ugyanabban a hónapban és évben jelent meg.
A „Sides” Ant első és egyben utolsó komolyabb kísérlete arra, hogy bekerüljön a rádiók műsorába, ezért ez a legkereskedelmibb irányultságú albuma. Ebben nagyon elszánt volt, így ismét meghívta a közreműködők kitűnő gárdáját, akik közül a prog rock rajongók körében a legnagyobb tiszteletet a dobos zseni Michael Giles és a kultikus alkalmi fuvolás/szaxofonos, Mel Collins élvezi, mindketten a King Crimson egykori tagjai.
A „Sides” sok tekintetben követi Ant jellegzetes képletét: pásztori hangulatú szimfonikus prog rock erős dallamvilággal és romantikus színezetű hangszereléssel, ugyanakkor figyelembe veszi a hetvenes évek végének bizonyos zenei trendjeit is, például a diszkót és a dallamos rockot. A lemez stílusbeli felosztása is ezt tükrözi: az első fele tömörebb, a kereskedelmi rádióknak jobban kedvező, gyakran már a poprock határát súrolő szerzeményeket tartalmaz, a második felében pedig azok a hosszabb és összetettebb, szimfonikus progresszív rock alkotások kapnak helyet, amelyekről Ant a legismertebb.
Egyébként a hetvenes évek végén ez afféle szinte mindent átható trend volt a befutott progresszív rock zenészek körében, akik a punk, a diszkó és az arénarock inváziója után többnyire valamiféle „identitásválság” közepén találták magukat. Antnek szerencséje volt: a kísérlet jól sült el, és az album még a legjobb munkái közé is beillik. Meg kell említeni a remek borítót is, amelyet Ant régi munkatársa, Peter Cross tervezett, és amely minden idők egyik legszellemesebb lemezborítója.
Az egyes szerzemények valóban széles skáláját kínálják a különféle zenei hatásoknak, amelyekkel a csendes, visszafogott gitáros megtermékenyítette a szimfonikus rock ősi hagyományát, amely még a Genesisnél töltött idejéig nyúlik vissza. A nyitó „Um & Aargh”, amelyben a ügyes, szellemes gitárfutamok egymásutánja mellett énekesként is bemutatkozik, a szimfonikus prog és a dallamos rock harmonikus keresztezésének tökéletes példája. Ant jól tudta, hogy a hangja az AOR balladákon és a pörgősebb, kereskedelmibb számokon nem érné el a kívánt hatást. Ezért az „I Want Your Love”-on és még két másik dalon Dan Owent, a kiváló énekest kérte fel közreműködőre, aki remekül teljesítette a feladatot. A „Lucy Will” tipikus Ant-féle pásztori ballada, tele csintalan romantikával és őszinte pátosszal, amelyben a kiváló akusztikus gitáros a ragadós finomság javíthatatlan építőjeként mutatkozik meg.
A diszkóritmusokkal és Collins tenorszaxofonjával megbolondított „Side Door” messze a legkereskedelmibb szám az albumon, és az egyetlen, amelyben slágerpotenciál van. A „Holy Deadlock” szeszélyes ballada szarkasztikus szöveggel és játékos szintetizátorhangokkal, nagyon hasonlít ahhoz, amit akkoriban Steve Hackett, Ant gitáros utódja a Genesisnél csinált. Az ultraromantikus „Souvenir”-ben Ant először mutatja meg igazán azt a felismerhető és legkedveltebb arcát – hiteles, óangol pásztori hangulat tizedik hatványra emelve, amely úgy hangzik, mintha az ókorból érkezett volna, hangulatában pedig még a korai Rainbow (Dio-korszak) egy elveszett balladájára is emlékeztet. Ant szimfonikus prog rock örökségének teljes fényében a „Sisters of Remindum” ragyog fel, amely tele van drámai zenekari hangszereléssel, Phillips védjegyének számító klasszicista gitártechnikája mellett, amelyre elsősorban a kivételes összeszedettség és pontosság jellemző. Itt a legendás dobos, Mike Giles összes rajongója is megkapja a magáét, hiszen első osztályú, jazzel fűszerezett átvezetéseket mutat be.
A „Bleak House” valóban úgy szól, mint valami elfeledett szám a Genesis korai napjaiból („Trespass”-korszak), amelyben leírhatatlan melankólia és titokzatosság keveredik. Ant szimfonikus hangszereléseinek rétegezése itt igazán irigylésre méltó szintű, és bizonyítja, mekkorát fejlődött ezen a területen, tekintve, hogy a hírnevét elsősorban kivételes gitárosként szerezte. A melankolikus hangulat fokozásához Dale Newman remek énekteljesítménye is jelentősen hozzájárul. Hasonló stílusú a „Magdalen” is, csak ez a szerzemény, amelyet Ant nyugodt éneke fog össze, egy hajszállal még összetettebb, és még drámaibb szimfonikus hangszerelést tartalmaz, amitől minden prog rock ínyenc megnyalja mind a tíz ujját.
A záró instrumentális „Nightmare” az album legambiciózusabb darabja, amely a jövő szintetizátorgenerációjának túlsúlya ellenére erősen emlékeztet valamire, ami a Gabriel-korszakos Genesis poros fiókjában maradt. Ant bravúros billentyűs szólókalandjai bizonyítják, hogy a Genesisnél töltött viszonylag rövid ideje ellenére sok mindent megtanult Tony Bankstől. Az album legtöbb eredeti CD-kiadásán bónuszszámként ott van a „Magdalen” instrumentális változata is, amely hangulatában szinte semmiben sem marad el a vokális verziótól.
A „Sides” meglepően jól sikerült kísérlet volt a szimfonikus prog rock és a hetvenes évek végi rocktrendek keresztezésére, a legendás Antnek azonban nem hozta meg a remélt kereskedelmi sikert. Ezért a jövőben ezt a fajta marketingmegfelelés-hajszolást szinte teljesen felhagyta, inkább folytatta a „Private Parts and Pieces” instrumentális albumsorozatát, és így biztosította be a Genesis régi híveinek töretlen hűségét.
Felállás
Anthony Phillips – gitár, billentyűs hangszerek, ének, vokál
Michael Giles – dobok
John G. Perry – basszusgitár
Dale Newman – ének, vokál
Dan Owen – ének, vokál
Ray Cooper – ütőhangszerek
Frank Ricotti – timpani
Morris Pert – kongák
Mel Collins – tenorszaxofon
John Hackett – fuvola
Produkció
Rupert Hine
Számlista
1. Um & Aargh
2. I Want Your Love
3. Lucy Will
4. Side Door
5. Holy Deadlock
6. Souvenir
7. Sisters of Remindum
8. Bleak House
9. Magdalen
10. Nightmare
11. Magdalen (Instrumental)
