Fényképek: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Roncade (Treviso) / New Age / Olaszország
A koncert dátuma: 2012. március 3.
Látogatók száma: 500
Jegyár: 20,00€ / 25,00€
Így van ez: egy nagyobb országban nagyobb azoknak a tábora is, akik felfedeznek és hallgatnak különféle zenei műfajokat. Minden előítéletünk ellenére, amit nyugati szomszédaink iránt táplálunk (és amelyekről őszintén szólva megint kiderült, hogy jogosak), ők ismét bebizonyították, hogy értik a mai zenei színteret, hiszen a New Age klub a svéd „sleaze” kettős fellépésére majdnem teljesen megtelt.
De kezdjük az elején. Megérkezéskor a húsz fős szlovén társaságot rögtön kellemetlen meglepetés érte: a rendes jegyár (25,00€) mellett még valami 10,00€-s díjat is ki kellett fizetnünk. Mindenkinek, az akkreditált újságíróknak is, nehogy félreértés legyen. Miért? Senki sem beszél olaszul…. . Ezt a „tíz eurót” az ember általában valami üdítő komlós italra költené a klub belsejében, amit viszont az adott helyen nem ajánlok, mert a komlóízű színes vízért 5,00€-t kérnek. A rossz esti kezdés mozaikjának harmadik, de nem utolsó kövét pedig az est előzenekara tette le, a nevéhez nagyon illő Superhorrorfuck.
A négyes egy basszusgitárosból és egy gitárosból áll, akik napközben valószínűleg a helyi Eurospinban dolgoznak, esténként viszont egy pszichotikus sminkes tömegmészárlást rendez rajtuk, valaki más pedig a kezükbe nyom két bekábelezett fadorongot, és hajrá a színpadra. Ott társaságot nekik még egy helyi transzvesztita is csinál mikrofonnal a kezében, akinek az arcán a smink minősége alapján nyilvánvalóan Parkinson-kór van, meg egy meglepően szolid dobos, akiről az az érzésünk, hogy a saját színvonalához képest kényszerből van a zenekarban. Ez a groteszk konglomerátum dallamosnak szánt hangokat varázsolt a fülünkbe, olyat, mint amikor egy kicsorbult láncfűrész végigcsúszik egy vízvezetékcsövön, énekben pedig egy csapat vén, crackkel betépett süket macska támogatja. Álomélmény tehát, csak a legerősebb idegzetűeknek ajánlom.
A fülcsatornáink egy félórás inkvizíciós megkínzása és a színpad előkészítése után végre színpadra léptek az est első svédjei, a Sister. A zenekar, amely rengeteget ad a megjelenésre és a zenére egyaránt, fenomenális adag kemény, koszos rock’n’rollal törte meg az este nyomasztó hangulatát, heavy metal ritmikával és punk ütőerővel keverve. Az együttes, amelynek egyetlen nagylemez van a tarsolyában, alig több mint fél óra alatt megmutatta, milyen is a modern glam-durranás: gyors, hangos és ütős. A Bullshit & Backstabbin’, az I Don’t Mind If You Die és az Unlucky Minority hasonló dalok veszélyes magasságba tolták a hőmérsékletet a klubban és a közönség soraiban, és ez egészen a főzenekar fellépésének végéig nem is csökkent. A fiatal svédek kiváló példái annak, milyen egy lendületes zenekar munkája: pár év megszakítás nélküli munka a szülőföldön, a fellépés és a színpadi megjelenés csiszolgatása, az album fokozatos megszületése, aztán a kiadás, és azonnal be a kisbuszba, turnézni Európa-szerte. A szükséges játékminőség mellett ez valószínűleg az egyetlen garantált recept legalább némi sikerhez; ezt kötöm minden hazai „up-and-coming” zenekar szívére is.
A Sister után a főzenekar, a sleaze veteránjai, a Hardcore Superstar következett. A banda, amely ott volt a műfaj svédországi kezdeteinél, 15 évnyi fennállás alatt profi formációvá érett, amely nagyon is tudja, mit csinál a színpadon, és ezt minden este megmutatja. A jó másfél órás műsor alatt a közönség a tenyeréből evett, akár az utolsó lemez, a „Split Your Lip” dalairól volt szó, akár a régebbi slágerekről a „Dreamin’ in a Cascet” albumról vagy a 2005-ös öncímű lemezről. A srácok nyomták, és tovább emelték a hőmérsékletet a teremben a műsor második harmadának végéig, amikor lenyugtatták a dolgokat, és a „Run To Your Mama” balladánál az angolban elég járatlan közönséget is bevonták. Oxigénből már komoly hiány volt a teremben, amikor a HS a „Bully” után először levonult a színpadról, de a közönség a „we want more” frázis többé-kevésbé sikerült variációival végül visszaparancsolta őket, és eljátszottak még három nagy slágert: a Moonshine-t, a Last call for alcohol-t (a kötelező betoldással: a Judas Priest You’ve Got Another Thing Comin’ riffjével) és az immár örökzöld We Don’t Celebrate Sundays-t, majd végleg elbúcsúztak Roncadétól.
A remek összbenyomást ezúttal is elrontották a klasszikus olasz „mutnje”, de azért mégis: a Sister és a Hardcore Superstar olyan csomag, amit a nagy oktánszámú hard ‘n’ heavy egyetlen rajongója sem hagyhatott ki, és a fent említett szép szlovén létszám fényében arra kérem a szervezőket, hogy legközelebb valami hasonló bandát (Crashdiet, Sister Sin…) hozzanak el hozzánk is.
E cikk szerzője a RockLine számára Gregor Šujica, aki egyben az első szlovén metal webzine, a Paranoid újságírója is.
Setlist
HARDCORE SUPERSTAR:
- Someone Special
- Sadistic Girls
- Guestlist
- Medicate Me
- Dreamin’ In A Casket
- Wild Boys
- Split Your Lip
- This Worm’s For Ennio
- Beg For It
- Run to Your Mama (Jocke & Vic, akusztikus verzió)
- Kick On The Upperclass
- Liberation
- My Good Reputation
- Bully
- —ráadás
- Still I’m Glad
- We Don’t Celebrate Sundays
- Last Call for Alcohol (betoldott részlet: You’ve Got Another Thing Comin’ – Judas Priest)
- Moonshine
Képgaléria
