Szerző: Rok Klemše
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: All Kart Halle / Kaufbeuren / Németország
A koncert dátuma: 2007. 12. 22.
Látogatók száma: 3500
Jegyár: 32,00€
Ha egy koncertet tényleg még egyszer látni akarsz, annak minden szempontból kiemelkedőnek kell lennie. Ilyen volt kétségkívül az idei Helloween–Gamma Ray-buli Belgrádban, a történelmi jelentőségű Hellish Rock turné részeként. Ezen lépett fel először közös színpadon két egymással összefonódó, egymásból kinőtt zenekar. A Gamma Ray a legendás kis üvöltő, Kai Hansen bandája, aki a Helloween két alapítójának egyike (a másik Michael „kadim kot Turek” Weikath). A Helloweennel Kai felvette a kultikus Walls of Jericho-t, amelyet végig is énekelt, valamint a még kultikusabb kulcsos saga, a The Keeper of the Seven Keys Part I & II mindkét részét, amelyeken az énekes feladatokat Michael Kiskére hagyta. A második rész turnéja után a zenei irányról vallott eltérő nézetek miatt távozott a Helloweenből. A legendás Tökfejekről pedig egyetlen mondat: több mint húszéves pályafutású csapat, amely az európai power metal trónjára ült fel, és ott ül a mai napig is… teljesen szilárdan és gondtalanul, mert még senkinek sem sikerült beérnie őket. Belgrádban a fiúk olyan látványos koncertet tettek le az asztalra, hogy egyszerűen újra látni kellett őket; a hozzánk legközelebbi állomás ezúttal a németországi Kaufbeuren kisváros volt. Az út a tengermelléki/belső-krajnai metalosok kiváló társaságában egy pillanat alatt eltelt (még mindig nem tudom, mik is vagytok ti, postojnaiak, he he), és már ott álltunk az All Kart csarnokban, ahol amúgy égett gumi szaga van, mert gokartpályáról van szó.
A turné német szakaszán a Helloweent és a Gamma Rayt az Axxis is elkísérte, az 1988 óta működő, hosszú pályafutású német hard rock/heavy metal banda. Épp most adták ki tizenkettedik stúdiólemezüket, a Doom of Destiny-t, és a címadó számmal kezdték a maguk 40 percét. A szépen megtelt csarnokot az Axxis alaposan bemelegítette, a németek a szövegeket is jól ismerték, a refréneket pedig közösen énekelték Bernhard Weissszel. Néhány számnál a román Magica énekesnője, Ana Mladinovici is csatlakozott a fiúkhoz a színpadon. Én amúgy úgy gondolom, hogy az Axxis sokkal jobban működik női vokál nélkül, mert azzal elég jellegtelen, nightwishes típusú pop/power metalnak hangzanak. Sokkal jobban szóltak a klasszikusok, mint a Little War, és főleg a Living in a World és a Kingdom of the Night slágerek. A német perfekcionisták a hangzást az optimumig csiszolták, tisztán hallatszottak Marc szólói és a jó ritmusszekció, Bernhard hangját viszont időnként kicsit följebb lehetett volna tolni, pedig több mint kiválóan teljesített… énekben, mert a színpadon egyébként a legostobább mozdulatokat nyomja, amiket valaha színpadon láttam: olyan, mintha épp most kapna el egy heves epilepsziás roham (magassági nyavalyatörés, he he), összekeverve egy modern „tánccal”. Feltételezem, hogy ezeket nem tükör előtt tanulta, de ha mégis… az ilyen embereknek külön intézmények vannak. Az Axxis szolidan lejátszotta a magáét, de sajnos kiemelkedő pillanatok nélkül; a setlistre több régebbi szám is felférhetett volna, Bernhard pedig az isten szerelmére, legközelebb inkább állj nyugodtan!
AXXIS:
1. Doom Of Destiny
2. Tales Of Glory Islands
3. Little War
4. Take My Hand
5. Bloodangel
6. Angel Of Death
7. Living In A World
8. Little Look Back
9. Kingdom Of The Night
A német pontosság ismét igaznak bizonyult: a Gamma Ray pontosan a meghirdetett időben köszöntött minket a Welcome-mal, és a csarnok a Heaven Can Wait klasszikus első taktusaira a levegőbe emelkedett. A zenekar a hazai közönség előtt végig fel volt tüzelve, Kai igazi tornászmutatványokat adott elő a színpadon, Henjo Richter gitáros az állandó „Dave Murray”-mosolyával és John Lennon-szemüvegével megint megnevettetett, ugyanakkor ámulatba ejtett a mindig pontos, precíz szólóival, amelyeket Kaival játszi könnyedséggel adogatnak egymásnak. A ritmusszekcióban ismét Joey DeMaio uralkodott… khm… Dirk „ljubavni tepih” Schlächter az ultra baszós bőrmellényében, és Dan Zimmerman dobos, aki a mikrofonnal, amelyet az egész koncert alatt csak néhány véletlenszerű „Dankeschön”-re használ, hatalmas nevetésre késztet. De a Gamma Ray nem csak vicces: mellékesen ámulatba ejt az egész csapat hihetetlen összhangjával és az energiával, amely java részt a nagydarab frontemberben, Kaiban lakozik. Bő egy és negyed óra alatt sorra vették a slágereket, mint a New World Order, a Valley of the Kings, a Rebellion in a Dreamland, a megint elnyújtott, közönségbevonós Heavy Metal Universe, és a megint kegyetlenül megcsonkított, csak részben eljátszott örök Helloween-klasszikus, a Ride the Sky. A belgrádi kiváló The Silence-et sajnos itt a meglehetősen átlagos Empress váltotta az új albumról, a Land of the Free II-ről, a Land of the Free-vel indult történetet pedig szerencsére a remek Somewhere Out in Space váltotta fel. Persze nem maradhatott ki az új lemez kötelező, gyilkos nyitánya, az Into the Storm sem, ami valóban igazi koncertvihar, a Gamma Ray pedig a gyönyörű Send Me a Sign-nal vonult pihenőre két órára. Még egyszer: Gamma Ray Szlovéniába!
GAMMA RAY:
1. Welcome (Intro)
2. Heaven Can Wait
3. New World Order
4. Valley Of The Kings
5. Fight
6. Empress
7. Rebellion In A Dreamland
8. Into The Storm
9. Heavy Metal Universe
10. Ride The Sky
11. Somewhere Out In Space
—ráadás—
12. Send Me A Sign
Megint csak csodálkozhattunk, milyen sebességgel pakolnak és készítenek elő mindent a roadie-k a Helloweennek, megint a közmondásos német „pünktlichkeit”, és a hangszórókból már zengett is Biff Byford (Saxon) hangja a Crack the Riddle intróban. Már első, gyors pillantásra is látszott, hogy a színpad a belgrádihoz képest jóval pazarabb. Belgrádban az új album borítójának figurája és a szerencsekerék csak a bannerön szerepelt, itt viszont a Helloween megengedett magának egy kétméteres alakot és egy igazi szerencsekereket, amit Dani Löble megpörgetett, és kezdődött a show, megint sokkolóan jó nyitánnyal, a tizenhárom perces epikus csemegével, a Halloweennel, amellyel a legendás német Tökfejek végigvezettek minket Halloween utcáin, ahonnan nincs kiút. „AAAAAAAA, it’s Halloweeen!!!” Andi Deris a koncert legelején újra bebizonyította, hogy kiváló énekes, sőt, szerintem Andi minden új kiadvánnyal jobb és jobb, amit a színpadon is több mint kielégítően megmutat. De a Helloweent nem csak a hangszeres és énekes tökéletesség határozza meg: merem állítani, hogy ez az a banda, amely a színpadon a legtöbb szikrát, hülyéskedést és tiszta „trademark Helloween” heccelődést engedi meg magának, amit főleg Andi és Markus él ki egymás közti játékában. Weiki meg továbbra is halálosan hűvös, de „crknit” vicces a hagyományos kézmozdulataival és a szájából soha ki nem hulló cigarettával. A Helloween persze nem hagyott levegőt venni, jött még egy romboló klasszikus, a nekem kedves Soul Survivor a remek Master of the Rings albumról. Egy újabb gyilkossal, a March of Time-mal a Helloween bebizonyította, hogy átkozottul jól tudnak setlistet összerakni és a rajongók szívére hatni, amit nehezen mondanék el egy másik zenekarról (igen, az Iron Maidenre célzok). A közönségnek érthetően megbolondult a feje a klasszikusoktól, nem úgy persze, mint a szenvedélyes szerbeknek, de a reakció teljesen kielégítő volt, a March of Time fenomenális refrénjére pedig magától futkosott a hideg a hátamon. Az idő megállíthatatlanul haladt előre, és a fiúk az őrült tempót az új albumról, a Gambling With the Devil-ről származó balladával, az As Long As I Fall-lal csillapították. A koncert valószínűleg legszebb pillanatát a csodálatos balladával, az A Tale That Wasn’t Right-tal éltük át, ami a felgyújtott mobiltelefonokkal és öngyújtókkal még varázslatosabbra sikerült. Aztán végre jött az a pillanat, amire én Belgrád óta vártam, ahol a kicsi színpad miatt nem kaptuk meg – az új Helloween-hülyéskedés. Dani ezúttal dobszólóval kezdett, amit a színpad oldalán felemelkedő színházi díszlet szakított félbe, ahol sötét szemüvegben, beöltözve megjelent Andi, Markus és Sacha (ZZ Top, he he), és lenyomták a Smoke on the Water-t, amit Andi héliumhangon énekelt. Két versszakot sikerült elénekelniük, aztán a színpadra masírozott Terminator Weiki, és azzal, hogy ilyen szart ő nem fog hallgatni, hidegvérrel lelőtte őket. Igen, a csarnok fetrengett a nevetéstől. Dani érthetően ezután egy látványos dobszólót engedett meg magának az új játékszerén, majd közösen lenyomták a összetéveszthetetlen eposzt, a King for a Thousand Years-t, amely a kulcsok sagáját zárja. Hogy az Eagle Fly Free közönségbevonós koncertromboló, azt nem kell hangsúlyozni, de nagyon jól vizsgázik az új szám, a The Bells of the Seven Hells is. A belgrádi We Burn helyett ezúttal az egeken járó If I Could Fly szólt teljes terjedelmében, a rendes műsort pedig tipikusan hülyéskedve zárták az őrült tudóssal, a Dr. Steinnel. Egy rövidebb szünet után a színpadra visszatért a kifinomult Andi szmokingban, kalapban és sétapálcával, és nem következhetett más, mint természetesen a Perfect Gentleman, amit Andi meghosszabbított, és felhasznált a zenekar bemutatására, megtréfálta Weikit, és emlékeztette, hogy hamarosan Németországban nem szabad majd a színpadon dohányozni. A medley keverék tényleg jó volt, mert a Helloween még az I Can-t, a Where the Rain Grows-t, a Power-t és a Keeper of the Seven Keys-t is felfűzte. Jött a második ráadás, és persze az a pillanat, amire mindenki várt, és tulajdonképpen a közös turné oka – a Gamma Ray és a Helloween teljes létszámban (Zimmerman kivételével), minden taggal a színpadon. A Future World és az I Want Out klasszikusok ebben a felállásban előadva valóban valami megismételhetetlent adtak, és az, hogy a színpadon négy gitárost, két basszusgitárost és két énekest látsz, olyasmi, ami örökre belevésődik az emlékezetedbe. Hogy tíz percig tátva marad a szád a döbbenettől, és minden szőrszálad az égnek áll, az egyértelmű, ugye? A koncert előtt szkeptikus voltam, hogy eléri-e a belgrádi fantasztikusságát, de még felül is múlta, Kaufbeurenben a Helloween és a Gamma Ray társaságában ott volt a „magic in the air”. Az év felejthetetlen koncertcsúcsa, amit a jövő évben is nehéz lesz überelni. „Super affen geil!”
HELLOWEEN:
1. Crack The Riddle (intro)
2. Halloween
3. Sole Survivor
4. March Of Time
5. As Long As I Fall
6. A Tale That Wasn’t Right
7. Drum solo
8. King For A 1000 Years
9. Eagle Fly Free
10. The Bells Of The 7 Hells
11. If I Could Fly
12. Dr. Stein
—ráadás 1.—
13 . Medley:
-Perfect Gentleman Pt.1
-I Can
-Where The Rain Grows
-Perfect Gentleman Pt.2
-Power
-Keeper Of The Seven Keys
—ráadás 2.—
14. Future World (a Gamma Ray-jel)
15. I Want Out (a Gamma Ray-jel)
fotók: Aleš Podbrežnik
szöveg: Rok Klemše
Setlista
AXXIS:
1. Doom Of Destiny
2. Tales Of Glory Islands
3. Little War
4. Take My Hand
5. Bloodangel
6. Angel Of Death
7. Living In A World
8. Little Look Back
9. Kingdom Of The Night
GAMMA RAY:
1. Welcome (Intro)
2. Heaven Can Wait
3. New World Order
4. Valley Of The Kings
5. Fight
6. Empress
7. Rebellion In A Dreamland
8. Into The Storm
9. Heavy Metal Universe
10. Ride The Sky
11. Somewhere Out In Space
—ráadás—
12. Send Me A Sign
HELLOWEEN:
1. Crack The Riddle (intro)
2. Halloween
3. Sole Survivor
4. March Of Time
5. As Long As I Fall
6. A Tale That Wasn’t Right
7. Drum solo
8. King For A 1000 Years
9. Eagle Fly Free
10. The Bells Of The 7 Hells
11. If I Could Fly
12. Dr. Stein
—ráadás 1.—
13 . Medley:
-Perfect Gentleman Pt.1
-I Can
-Where The Rain Grows
-Perfect Gentleman Pt.2
-Power
-Keeper Of The Seven Keys
—ráadás 2.—
14. Future World (a Gamma Ray-jel)
15. I Want Out (a Gamma Ray-jel)
Képgaléria
