Land Of The Free pt. II
Előadó: Gamma Ray
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2007
Értékelés: 2/5
Úúú, a rohadt életbe!! Sokkal mást nem tudok írni, mint a Majestic albumról! A Gamma Ray az új, „Land Of The Free pt. II” című lemezzel csak megerősíti, hogy a zenekar fejlődési útjai teljesen kimerültek. Ha a „Powerplant” (1999) volt a zenekar utolsó olyan albuma, amelyen még szikrázott a kreatív lendület és az alkotókedv, a „No Word Order!” (2001) még mentegethető volt azzal, hogy a Gamma Ray egy pillanatra ki akart szabadulni az előző két album technikásabb metaljából, és egyszerűbb, Judas Priest-féle metalsablonnak rendelte alá a lemezt, a „Majestic” (2005) és most az új album ezt már nem menti.
A bevezető ellenére elsősorban a zenekar rajongóit és a többi metalmániást kell megnyugtatnom, akik a klasszikus, dallamos hangzást keresitek ebben a műfajban: a „Land Of Thje Free pt II.” tetőtől talpig tipikus Gamma Ray heavy metal album, amelyet épp azért csináltak, hogy kielégítse a zenekar hallgatóinak elvárásait. A Gamma Ray tehát egy tapodtat sem tért el az új évezred irányelveitől. Az album, amely a címét és a történet folytatását az 1995-ös legendás lemezüktől kölcsönözte, technikailag persze sokkal magasabb minőségi szinten készült, de az idő elnyomta, és manapság már nem hat olyan frissen, ahogy a Gamma Ray hatott mondjuk tíz évvel ezelőtti albumaival.
Vannak tehát a Maiden-harmóniák, a középtájon tanyázó, jegesen homályos, utánozhatatlan ének, amely a zenéjük igazi felismerhetőségi védjegye, a lenyűgöző gitárszólópárbajok sokkolóan gyors egymásutánban, a tipikus német power metal módra darabolt riffek („picking”), számonként több ritmusváltás, és az egész újra gördülékenyen összerakva, „teli torokból” eljátszva, ultradallamosan összeszőve. Erőből játszva, kiváló produkció dirigálása alatt, természetesen a többszólamú vokális harmóniák ölelésével, megragadva az igazi pompát és az atmoszferikus bombasztot. Ebben a Gamma Ray egyszerűen tévedhetetlen. Nem hibáznak, punktum.
Az album azonban rámutat jó néhány „agyi lyukra”, vagyis arra, hogy megkopott a fantázia és a szellemesség a metalriff üzenetén belüli frissesség keresésében. Példák a kölcsönzésre? A Rising Again tipikus Maiden-féle The Trooper-vágtával, a To Mother Earth – megint csak túl nyilvánvaló, szerencsétlen hasonlóság a Hansen-féle, nyolcvanas évekbeli Helloweennel az előrefrefrénben, még egy „Priestezés” a Rain, a Hear Me Calling és a Leaving Hell dalokban, utóbbi „érdekes” előrefrén-verseivel, amelyek Mat Sinnert (Sinner) juttatják majd eszedbe, amint Phil Lynott orrhangját majmolja megszállottan.
A nyitó Into The Storm mindenesetre foggal-körömmel felfegyverzett Gamma Ray-metalodüsszeia, amely a himnikusság és a metalütőerő híres keverékével egy pillanat alatt elbűvöl és rabul ejt! A nyitány tehát „nagy”. A metaltámadás enyhítése az egyébként remek, közepes tempójú szerzeményben és az ambiens billentyűk az Empressben tipikus Gamma Ray, akik orosz cári udvarok dallamait kölcsönzik, amit egyébként előszeretettel csinálnak a német bandák (például az U.D.O.). Ez a dal sem hoz semmi újat, leszámítva az album dinamikájának és atmoszférájának remek fordulatát. A When The World tipikus Gamma Ray-metalhimnusz, tele a megkövetelt zúzással, kiváló választás a bakelitlemez B-oldalának nyitására, és mégis a 4 perc 11 másodpercnél olyasmibe botlunk, ami egyértelműen a „Picece Of Mind” (Iron Maiden) című albumról repült ide. Az Opportunity ütős ballada, amely a régi Gamma Ray-számok, például a Shine On szerepét tölti be – optimálisan felöltöztetve, a drámai hangulat és a csábító dallam egyedülálló összefonódásával – Kai Hansen hangjára született, de vigyázat (!!!)!!! Három és fél perc után felbukkan egy tökéletes „ripp off” a Maiden-klasszikus The Rhime Of The Ancient Mariner című számból (kövesd a basszusvonalat és Hansen énekdallamát), még mielőtt beindulna a riff. Borzalmas szemtelenség! Ha ez nem lenne, minden további nélkül az album csúcsának kiálthatnánk ki, de sajnos… És a finálé? Emlékszel még a Heading For Tomorrow számra? A No Insurrection, mint az új album motivikusan legváltozatosabb záró Gamma Ray-dala, megint egy ilyen elnyújtott induló, és a Gamma Ray-rajongónak az album határozott csúcsa.
Akárhogy forgatom, az új Gamma Ray-album tipikus termék a zenekar rajongóinak ízlésére szabva, ami elég a túléléshez! A Gamma Ray már réges-rég elmondott mindent. Egy azért van. A „Land Of The Free pt II.” megint sokkal, de sokkal többet nyújt, mint energiájában kiégett elődje, a „Majestic” (2005). A végkövetkeztetés? Nagyon jó új album, de semmi új a nap alatt!
Felállás
Kai Hansen – ének, gitár
Henjo Richter – gitár, billentyűk
Dirk Schlächter – basszusgitár
Dan Zimmermann – dob
Produkció
Spirit Of Freedom
Számlista
1. Into The Storm
2. From The Ashes
3. Rising Again
4. To Mother Earth
5. Rain
6. Leaving Hell
7. Empress
8. When The World
9. Opportunity
10. Real World
11. Hear Me Calling
12. Insurrection
Az album hossza: 65:16