Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Juvančič, Katarina & Lapanja, Dejan
Kiadó: Samozaložba
Megjelenés: 2012
Játékidő: 39:10
Értékelés: 4.5/5
Katarina Juvančič és Dejan Lapanja szlovén énekes-dalszerző duó, a stúdión belül és kívül is társak, jóban-rosszban. A „Selivke” ennek a párosnak az első közös produkciója. Érdemes egy hosszabb bevezetőt szentelni a két zenész eddigi útjának és hírnevének. Katarina Juvančič a szlovén népzene vívmányainak megingathatatlan harcosaként és védelmezőjeként ismert, akárcsak mindazoké az új hajtásoké, amelyek mai zenei alkotótevékenységükkel életben tartják ezt a hagyományt a szlovén térben; emellett énekes-dalszerzőként és költőként is sikeresen érvényesül. Dejan Lapanja gitáros, multiinstrumentalista és producer, 2008-ban kiadta „Ni časa za preroke” című önálló stúdió-bemutatkozóját, „szolgált” az Ulixes anyazenekarban, majd az Olivijában és a Projekt mestóban, dobosként részt vett a Bast improvizációs kollektívában, a tolmini etno-progresszív Salamandra Salamandra (szlovénul: foltos szalamandra) formációban, a Goran Utan Bandben, a 19. Novemberben – ez költő- és zenésztársa, Klemen Teran zenekara –, és együtt dolgozott Andrej Šifrerrel, Zoran Predinnel, a Fool Cool Jazz Orchestrával, Vlado Kreslinnel, Vlatko Stefanovskival, Vasko Atanasovskival, Gal Gjurinnal és a Laibachhal. Vagyis finom érzékű zenészről van szó, akinek a szolgálatait és tehetségét a szlovén zenei közeg igencsak nagyra becsüli.
Hogy ez az énekes-dalszerző duó nem tegnap kezdte, azt bizonyítja, hogy részt vettek a Val 202 rádió minden évi, „imamo dobro glasbo” címmel futó válogatáslemezének dalválasztásában. Az Uej Uej (Magdalenca), a tolmini népdal újraaranzsált változata a Val 202 2010-es válogatásán szerepel. A duó mostanáig számtalan koncertet adott itthon és külföldön (Lent fesztivál, Sarajevo, Ruše, Festival akustične glasbe Žalec, Pisana Loka fesztivál), és díjat nyert az egyetlen szlovén énekes-dalszerző fesztiválon, a Kantfesten (Ruše).
A „Selivke” korántsem ártatlan alkotás. Katarina Juvančič költőnő rendkívül gazdag üzenetű (személyes) hangja Dejannal kombinálva elkapta az alkotói kémia pontos pillanatát, amely a szerzői önállóság zenei kifejezésében az ötletek optimális megvalósítását hozza. Elsősorban persze a szlovén népzene dallamvilágára épül a zene, de ez ügyesen átszövődik a legkülönbözőbb műfaji hatásokkal, amihez hozzájárulnak a sok közreműködő zenész további hangszereit bevonó aranzsmanok, mindenekelőtt pedig az album mesteri ötletgazdagsága, Dejan Lapanja zseniális megoldásaival, akit a saját énjének zenei kutatói kihívása hajt előre.
Hogy ez a lemez különleges színfolt a zenei életben, azt még azelőtt jelzi, hogy megérezné az ember a tartalom kifejező mondanivalójának minden finomságát, maga a csomagolás kidolgozottsága, amelyből nagy szeretet, hitelesség, gondosság és őszinteség árad mindenhez, amibe Katarina és Dejan belefog. A csomagolást gazdagító fantasztikus illusztrációk a rég elmúlt idők nosztalgiáját idézik. A menedék melegét és biztonságát hívják elő, amikor felébred benned a tűzben pattogó parázsló tuskók szaga és hangja, miközben a nagyanyád házának szobájából nézel ki az ablakon, kint pedig süvít a jeges szél és hull a hó. Az illusztrációk a szlovén népmesék, mondák, állatmesék kiadásaiban megszokott képeskönyv-rajzokra emlékeztetnek. A „Selivke” 10 dalt foglal magában, nők vallomásait, akiket különféle életpróbák sodortak sodrukba, mind a mai időkből, mind a múltból, több mint 100 évvel ezelőttre visszamenőleg.
Minden dalt a füzetben egy szöveg kísér, amely felfedi a költemény hátterét, ezért ebben az írásban csak részben foglalkozunk vele, hadd szóljon hát teljes erővel a te fantáziád. A lényeg az, hogy az előadásban a költészet rendkívül hitelesen, átélten hat, és az igazmondásával azonnal magával ragad. Katarina Juvančič az az énekesnő- és zenésztípus, aki a költészetét rendkívül érzéki, intim, átélt megzenésítésben adja át, érzékenységével és pontszerűen izgató kifinomultságával azonnal a bőröd alá kúszik. Az általa választott dallamvilág hagyományosan melankolikus.
Azt, hogy hogyan éli át a nőt valaki a maga hiteles meztelenségében, egyetlen férfifej és -ész sem tudja megfejteni. Nincs olyan tudós. Ezért ennek a lemeznek a hallgatása közben a nőiséggel kerülsz kapcsolatba, annak intim megmutatkozásában, a lehető legmélyebben. Ajtók nyílnak majd meg előtted, sok-sok ajtó. Sok válasz sok kérdésre. De teljesen fenntartások nélkül kell hallgatnod, mert könnyen megeshet, hogy rájössz: ennyi nőiséget a maga hiteles valóságában még soha nem ízleltél és/vagy tapintottál az életben. Ennél mélyebbre alig lehet menni. Szép lenne, ha a lemez hallgatása közben ébredő érzésekről női elme és női szív szólalna meg, de a kritikus szerepe most is az én – férfi – vállamat nyomja. Férfiak? Ismét apellálok rátok. Ha hasznos útmutatást akartok itt és most arról, mik a nők és mire van valójában szükségük, akkor ez a lemez az igazi kis oktató bibliátok, sőt szexuológiai kézikönyv. Hasznosan változtathat felejthetetlen romantikus trubadúrokká, hogy felébresszétek a még oly kegyetlen női szívet, és kicsalogassátok belőle a nőiség legtisztább, befogadó princípiumát, amely a mai, alaposan összekevert szerepekben a nőket is eltávolítja a lényegüktől, hogy visszataláljanak a nőiségükhöz, és ne akarják túlzottan hordani a nadrágot ott, ahol annak nincs helye, benned pedig felébressze a férfiasságot.
10 dal, alapformájában a szlovén terület etno-dallamvilágának hagyományát követve, gazdag hegedűs kiegészítésekkel, amelyek színpadiasan cigányosan szólnak az nyitó Češnjev cvet „halálmenetében”, a tisztaságról szóló vallomásban az Epitaf za lahkoživkóban, vagy az Uej Uej (Magdalenca) metálosított riffelésében, amely „a nők lángolásáról az inkvizíció máglyáinak tetején” tanúskodik, és amely az aranzsmanban igazi kifejezésbeli átalakuláson ment át a Val 202 „Imamo dobro glasbo” válogatásán található változathoz képest, vagy a kürt bevonása a Spominčicában. Képszerű és mozgalmas, amennyire csak lehet. Talán a lemez dalai közül a leginkább az uralkodó klikk tanulságára írt Mene nema gyújt (egy kitörölt, egyedülálló anya története). Pszichedelikából ebben sincs hiány, olyannyira, hogy Damir Avdić egy-egy elvadult, banálisan, de frontálisan megalkuvást nem tűrő pillanatára emlékeztet, csak éppen női ének vezeti. A Balada o Rozki in vrtnem palčku blues-felhangja, dühödt rockos riffeléssel és kitárulkozó Hammond-kalandozásokkal megtámogatva mesterien kelti életre a nemi erőszak epilógusáról szóló versszakok üzenetét. A Lilija, vrtnica, glicinija a nyitó Hammond-motívum miatt úgy bontakozik ki, mint a legendás rockos Procol Harum valami ősi vallomása, egyébként pedig igazi siratóének és a meg nem romlott szív vágyakozásának valamiféle keringője, amely a legközelebbi személy elvesztésekor születik.
Tíz dal, élénk sokszínűséggel. Tíz lezárt történet, amely minden felvonásában hitelesen és teljesen kidolgozottan áll, ahogy az a költészet és a zene erősen ható szimbiózisának igazi pillanatához illik.
Katarina Juvančič és Dejan Lapanja ezzel a lemezzel újabb nagyszerű, a szerzői önállóság mércéje szerint is ragyogó zenei alkotással gazdagítja a szlovén énekes-dalszerzői színteret, olyan műremekkel, amelyet a szlovéniai énekes-dalszerzői mozgalom – amely egyébként hagyományosan erős – mai szintje azonnal a művészi csúcsteljesítmények közé sorol. A „Selivke” különleges album, különleges vallomás, egyedülálló és megismételhetetlen. Tele az igazmondás érzelmeivel. Egyedülálló energiájú, egyedülálló színpadiasságú és hangulatú lemez. Megőrzi a szlovén énekes-dalszerzőség mindig gazdag hagyományát és vallomásainak erejét. Hagyd, hogy elcsábítson, mert az új zenei kalandból, amelyet a lemez kínál, lelkileg és érzelmileg gazdagabban és érettebben szállsz ki. Személyiségedben megújulva. Ez a lemez az üzenetgazdagság rendkívüli rugalmasságával még sokáig meg fog érinteni.
Felállás
Katarina Juvančič – ének, kísérő ének, „shruti box” (5., 7. dal), koncertina (6. dal), kalimba (5. dal)
Dejan Lapanja – gitár, speciális hangeffektek
VENDÉGZENÉSZEK:
Bogdana Herman – ének (9. dal)
Tonč Feinig – Hammond-orgona (2,8,9. dal), Wurlitzer (2,3. dal)
Jože Bogolin – marimba (3,10. dal), vibrafon (9. dal)
Sabina Magajne – kürt (3,8,10. dal)
Tilen Artač – cselló (3,7,9. dal)
Klemen Krajc – nagybőgő (1,2,8.9. dal), basszusgitár (8. dal)
„Kombinat” női kórus – ének (1. dal)
Tomaž Rožanec – harmonika (1. dal)
Vesna Zornik – ének (9. dal)
Irena Tomažin – ének (8,9. dal)
Gašper Peršl – dob (1,8,9. dal)
Produkció
Katarina Juvančič & Dejan Lapanja
Számlista
1. Češnjev cvet (3:28)
2. Volčje oči (3:53)
3. Uspavanka za Fride (4:19
4. Epitaf za lahkoživko (2:58)
5. Uej Uej (Magdalenca) (3:23)
6. Mene nema (3:45)
7. Pismo v Kanado (3;59)
8. Balada o Rozki in vrtnem palčku (6:20)
9. Lilija, vrtnica, glicinija (3:25)
10. Spominčica (4:35)
