Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Sayce, Philip
Kiadó: Warner Bros. Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 39:48
Értékelés: 4/5
Philip Sayce, az új bluesgeneráció csodagyereke (a kanadai Torontóból származik) már igen korán befutott a nemzetközi színtéren. Az 1990-es évek második felében, húszévesen fedezte fel Jeff Healey, és meghívta a zenekarába. A hír a csodafiúról gyorsan terjedt, így 2003 végén Sayce Mellissa Etheridge-hez szegődött, nála az évtized végéig maradt, aztán úgy döntött, szólókarrierre vált. 2005 és 2015 között öt igazi önálló stúdióalbumot tett le az asztalra, valamint egy vegyes lemezt saját szerzeményekkel és olyan klasszikus előadók feldolgozásaival, akik úttörő módon hatottak a zenei formálódására.
Sayce koncerten hasonlóan működik, mint kicsit idősebb kanadai kollégája, Pat Travers (bár ha pontosak akarunk lenni, Sayce tulajdonképpen walesi) – ütős power blues trió formátumban! A „Scorched Earth Vol. 1” az első a beharangozott koncertkiadványok sorozatában. Mindössze hét szám van rajta, de negyven percnyi zene, ami teljesen elég. A felvételek Sayce 2016. április 14-i fellépéséről származnak a torontói Silver Dollar klubból, vagyis abból a városból, ahol Sayce állandó lakhelye van.
Hihetetlen, mi mindent ki tud hozni magából egy Stratocaster. Azonnal érezni, hogy Sayce elkötelezett híve a Stratocasternek. Ha összehasonlítod a Stratocastert egy Gibson Les Paullal, a féligakusztikus és a teljesen tiszta hangzásnál a különbség jól hallható. A Stratocaster hangja jóval „puhább”. A hangszer és a húrok ilyen reakciókészsége a apróságokon múlik, főleg a kitartott hangok felnagyításán és a gitározás finommechanikai kézművességének filigrán elmélyítésén, különösen, ha végig tremolóval és hosszú „pull off” futamokkal artikulálod az egészet. Ha addig nem, a Standing Around Crying című powerblues-balladában teljes mértékben átéled majd. A Stratocaster tehát optimális terepet ad Sayce-nek a szenvedély és az érzések átadásához. Az album is így nyit. Rögtön a nyitó Steamroller és Powerful Thing a nyers érzékiség hihetetlen izzásával pillanatok alatt felépíti a dinamikus koncertelőadás meggyőző díszletét. A zenekar lassan, fokozatosan hangolja fel a hangulatot, és az egészet már az elején megfűszerezi egy elnyújtott jammel. Ezek a „jam pillanatok” egyébként gyakoriak, ami egy ilyen műfajú koncertalbumnál logikus, sőt elvárt és kifejezetten kívánatos, ugyanakkor ehhez a spontaneitás eleme is kapcsolódik, amellyel Sayce játéka amúgy is tele van. Sayce kifejezésének intenzitása valószínűleg az Out of My Mind című számban jön át a legszebben (az „Influence” című, 2014-es album – a RockLine-kritikát ITT olvashatod), ahol Sayce megmutatja sokrétű csiszoltságát, és elsüt néhány szédítően gyors szólómenetet, amelyeket finoman kiegyensúlyoz az ösztönös játék; ehhez a végig rendkívül impulzív dobok és basszusgitár is egyenrangúan hozzáteszik a magukét (ez a szám amúgy egyfajta főhajtás Jimi Hendrix személye és munkássága előtt).
A powerblues trió – élén Sayce-szel – által létrehozott hangtömeg izzó feszültségét a közepén a refrénben nagyon dallamos, muzikális Beautiful oldja fel. Főleg a refrénben van benne némi popkozmetika, sőt utalás azokra az úttörő időkre, amelyekben például a Hall & Oates „élt és virágzott”. Itt Sayce egyébként többnyire érdes énekhangja, amellyel „megfesti” a dalokat, soulosan csábítóvá szelídül. A szám afféle kitérő az album egyébként megszokott „nyomatásától”, ami viszont nem jelenti azt, hogy másutt hiányozna belőle az elsőrangú rockdinamit.
A lényeg Sayce fókusza, valamint az őselemi hangzás rudimentális tisztaságának fenntartására irányuló féktelen, vele született ösztöne. Produkciós szempontból a hang gyakorlatilag teljesen „szűretlen” (megőrzi a teljes nyersességet), így 100%-ban hitelesen koncertszerűen szól. A gitár hihetetlenül nyers, ennek megfelelően az album időnként rendkívül energikusan, sőt kitörésszerűen zeng. Az A Mystic előadása a zenész karizmáját az abszolút előadói féktelenség, kicsattanó megzabolázatlanság fényében idézi meg, amikor a megszállott, őrült fickó a spontaneitás határán játszik, és sajátos kifejezési egésszé olvasztja a hatszálú csoda uralásának bravúros mesterfogásait a hihetetlenül átélt énekes érzékiséggel. Vele a bluesos történetbe vonzó „macho” pózt is visz, az éles vonású férfiét, illetve a „desperado” agyafúrt fickójáét.
Előttünk áll tehát egy féktelen powerblues-rock gulyás első része, elektromos bluesfúria, teljes fordulatszámú, magas oktánszámú jam-kinetika, amelyet Sayce egyedi zsenialitása irányít. Ez a maga nyers, hamisítatlan, ösztönös érzékiségében nagyon őszintén elvezet a fantasztikus zenész világába. A koncertkiadvány-sorozat második részére való várakozás tehát már el is kezdődött.
Felállás
Philip Sayce – ének, gitár
Joel Gottschalk – basszusgitár
Kiel Feher – dob
Számlista
01. Steamroller / Powerful Thing
02. Blues Ain’t Nothing But A Good Woman On My Mind
03. Standing Around Crying / Aberystwyth
04. Beautiful
05. A Mystic
06. Out Of My Mind
07. Alchemy
