Kiadó: Nuclear Blast Records
Megjelenés dátuma: 2022. 3. 4.
Produkció: Sabaton
Az album hossza: 45.21 perc
Stílus: Power Metal
Értékelés: 8.0/10
Hmm… a Sabatonról már rengeteget elmondtak, főleg az elmúlt tizenöt évben. Felejthetetlenek azok a találkozások, amikor a mi zenei portálunk még a pályafutásuk legelején találkozott a bandával. Akkoriban még senki sem vette komolyan őket, aztán lassan elkezdték ellopni a show-t azoktól a befutott zenekaroktól, amelyek magukkal vitték őket turnéra. Ha a Therion 2007. 1. 31-én még jól megúszta a ljubljanai Cvetličarnában, annál rosszabbul járt a Hammerfall 2009 áprilisában Mariborban, illetve Zágrábban. 2012-ben a Sabaton már a tolmini Metal Camp utolsó kiadásának záró estéjén volt a fő fellépő – a fesztivál később Metaldays néven nőtte ki magát. Ma a Sabaton egy óriási power metal gépezet. Játszi könnyedséggel töltenek meg több ezres csarnokokat, és a világ legjelentősebb fesztiváljainak headlinerei közé tartoznak. Valójában zenei szempontból nem hoztak a tömegek elé semmi olyan különlegeset, amit a múltból ne ismernénk. Viszont rendkívül alaposan áttanulmányozták az ikonográfiát, és kimondottan sikeresen házasították össze a saját metaljukkal.
Ha nincs kedved tanulni, főleg történelmet, pontosabban háborúk és hadviselés történetét, elég, ha hallgatod és követed a Sabatont. Persze a történelmet az angolszászok rendezése szerint írták, de nem megyünk bele a részletekbe, hogy miért van ez így. Főleg most, 2022-ben, amikor továbbra is a háború borzalmainak vagyunk tanúi a bolygón, legyen szó Jemenről, Szíriáról vagy Ukrajnáról. A Sabaton viszont szívesen mesél a háborús hőstettekről, sőt az idők során igazi szakértőkké váltak. Ezért az albumaik ebből a szempontból sem kevésbé vonzóak, mint zeneileg. mégis. Hogy elvezessenek a hadviselés művészetéhez. A csapat edzett, és a „The War To End All Wars”, immár a tizedik album, semmi jelét nem mutatja a lankadásnak attól az intézménytől, amely tökéletes piaci rést talált azzal, hogy az epikusan pompázatos heavy metal rohamokat háborús hőstörténetekkel és egyéb puskaporos kalandokkal vegyíti.
Mivel az összes adatot megtalálod a neten, ebben az eszmefuttatásban ezúttal is inkább a Sabaton új albumának zenei karakterére koncentrálunk. A lemezen kiemelkedik a Dreadnought, amelyben a zenekar a német és a brit királyi haditengerészet közötti jütlandi csatát énekli meg 1916 májusának végén. Remek, mini epikus szvit, kifejezetten melodramatikus alkat. A gyors rohamok közül a Stormtroopers (pusztító menetelés keresztül-kasul a német különleges alakulatokról az első világháborúból) mellett kiemelkedik például a Lady Of The Dark. Ez Milunka Savić történetét meséli el, az első világháború legbátrabb női harcosáét, aki Sándor király oldalán harcolt. Ebben a dalban a drámai refrén mellett egy ötletes gitárszóló is kiemelkedik a középső nyolcütemes részben. Egyszóval: Sabaton, ahogy Sabaton. Himnuszok sorban, egymás után. A Soldier of Heaven ritmusmintákkal nyit, és ha ebben a felállásban folytatódna, akár az Eurovíziós Dalfesztiválra is elvihetné a Sabatont. A refrént, amelyet a zenekartól már biztosan hallottunk valahol, arra szánták, hogy a koncerteken az egész csarnok katapultrugón ugráljon rá. Ezzel szemben a menetelős albumkaraktert nagyon ügyesen „töri meg” a balladisztikus Christmas Truce, amelyben a zenekari hangszerelések kerülnek előtérbe. A nyitó Sarajevo (a történet az első világháború kirobbanásának okáról szól – a hivatalosról, a bankárokat hagyjuk egy pillanatra) első körben sötét hangulatot épít közepes tempóban, majd jön a vad, már említett Stormtroopers. A Sabaton azonban itt is mindenre gondolt. Ha az album nyitánya az első világháború kezdetére utal, a záró Versailles a fegyverszünethez kapcsolódik, amely véget vetett az első világháborúnak. Teátrális lezárás, filmes finálé stílusában. Az album egészében azt mutatja, hogy a Sabaton ezúttal is rendkívüli elszántsággal dolgozott, és szorgalmasan csiszolta a hangszereléseket.
Még ha a zenekar a „Carolus Rex”-szel némileg el is érte művészi csúcspontját, ez nem jelenti azt, hogy később ne írt volna egy csomó „mérgezően epikus himnuszt”, amivel a Sabaton folyamatosan fenntartja saját zenei anyagának magabiztos szilárdságát. És bár a banda már nem lep meg, a stúdióban mindent ügyesen elintéz, amikor ellenállhatatlan csomagolást kell szállítani, amely a teátralitást a metal harapósságával ötvözi. A Sabaton folyamatosan a csatatéri történet hangulatát igyekszik megragadni, és kiegészítő hangszerelési trükkökkel hozza közelebb a hallgatóhoz; nagyon ügyessé váltak a középső hangszeres részek megdrámázásában is, ahol hatásos atmoszférikus lendületeket érnek el. A lényeget természetesen még mindig a himnikus refrénekkel oldják meg, amelyekből ezúttal sem hiányzik, és ahol semmit sem lehet elképzelni Joakim egyedi hangja nélkül. Az új album és elődje, a „The Great War” (2019) valahol ebben a ligában elég egyenrangú. Minőségi, jó, szolid, de nem kiemelkedő. A „The War To End All Wars” összességében mégis egy fakanálnyival erősebb termék. Több a sikeres hatás a drámai színház megteremtésében, és a finommechanikai fogások is jobban összpontosulnak az egyes részeken. Az új albummal, a „The War To End All Wars”-szal a Sabaton tehát a jövőben is játszi könnyedséggel megtartja az elmúlt tizenöt év egyik legkedveltebb metalzenekarának pedigréjét.
Srácok, ami a történetmesélést illeti, továbbra is adósai vagytok a szlovén híveiteknek. Várjuk ugyanis azt a történetet, amelyből a mondás ered: „Rana ura Slovenskih fantov grob.” A Soča-fronton és a fiatal Rommel manőverein a Breginjski kotban!
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
01. Sarajevo
02. Stormtroopers
03. Dreadnought
04. The Unkillable Soldier
05. Soldier Of Heaven
06. Hellfighters
07. Race To The Sea
08. Lady Of The Dark
09. The Valley Of Death
10. Christmas Truce
11. Versailles
Felállás:
Joakim Brodén – ének, billentyűk
Pär Sundström – basszusgitár, vokál
Chris Rörland – gitár, vokál
Tommy Johannson – gitár, vokál
Hannes Van Dahl – dobok, vokál
Vendégzenész:
Bethan Dixon Bate – narráció az 1. és 2. dalon
