Előadó: Kronika
Kiadó: Samozaložba
Megjelenés: 2012
Játékidő: 40:21
Értékelés: 4/5
Se nem fekete, se nem magas, hanem frankolovói, és kész! A Kronika ósdi rockkeveréket tol, mondjuk koszos rock ‘n’ rollt, amely időnként a valódi punk arrogancia felé kacsingat, de a bluesszal is összekacsint. A hatéves banda úgy szól, hogy ha a dalai a boldogult nyolcvanas években láttak volna napvilágot, nyilvánvalóan klasszikusokként vonultak volna be a köztudatba, és generációk emlékeznének rájuk. Főleg azok, akik a tinédzserkorukat a volt szövetségi államban töltötték.
Hogyan képes a Kronika hangulata a gondtalanság aranykora után sóvárgásra késztetni, amikor a régi yu rock zenekarok, az Električni orgazam, az Azra, a Partibrejkers, a Majke és társaik keresztül-kasul bejárták a Balkánt? A kérdésre a „V napačnem letu” sokatmondó albumcíme ad választ.
Valójában a „V napačnem letu” született, de éppen ezért olyan édes. A nosztalgikusan rusztikus, hitelesen élő, felháborodott, fenékbe rúgós zaj, amelyet a banda generál, az a zenei megközelítés azon eleme, amely teljes mértékben meggyőz. Az album elejétől a végéig. A Kronika nem újra feltalálja a spanyolviaszt a stúdióbemutatkozójával. A felmelegített régi levesek kényes csapdáját éppen a valódi, féktelen, lázadó gondtalan arroganciával, a csúfondáros humorral, de az időnkénti drámai színpadiassággal is megoldják, ahol nem hiányzik a szívfájdalom sem.
Mondhatjuk, hogy a Kronika egy fedél alá hozza az olyan ó-iskolás punk rock bandák legjobb elemeit, mint a Hic Et Nunc és a Res Nullius, ehhez pedig hozzáad egy adag szikrázó rock ‘n’ roll egyszerűséget, amely még a Big Foot Mama bemutatkozó lemezén sem gyúlt be ennyire tüzesen. A kemény riffelős szorítást az album során két gitár tartja fenn, köztük pedig Žan Kovačevič énekes vehemens, kivételesen hallgatnivaló vokális tombolása vágtat. A hangja időnként egy leheletnyit betépetten orrhangú, ám át tud hasítani és nagyon is epés is tud lenni, amikor az egyes dalok természete ezt kívánja.
A revitalizmus mindig nagyon szép, ha hitelesen gyújt. Ebből pedig rengeteg van a „V napačnem letu” albumon. A dalok nem roggyannak meg. Koherenciát hordoznak, amelyet a kimeríthetetlen rockpotencia-tuskó karaktere testesít meg, és nem nehéz észrevenni azt sem, hogy a számokat gyakorlatilag az első nekifutásra eljátszották. Amíg a banda ilyen meggyőző zenei pillanatokat ráz ki magából, mint a Hodim, addig a szlovén, igazi punkos mocsokkal átitatott rock ‘n’ roll jövőjét tényleg nem kell félteni. Ki kell emelni azt is, hogy a banda olyan gitárszólókkal fűszerezte a dalokat, amelyek nem hatnak fellengzősnek, hanem megőrzik az igazi, egyszerű rockeres tartást: óvatosan elegyített hangokat, amelyeket gyakran a „Slash-es pull off-ok” ó-iskolás díszítései ízesítenek.
A „power blues” belopózik a veszedelmesen billegő Bluzba, ahol a Kronika ismét bebizonyítja, hogy csúcsos, éles rock ‘n’ roll kristály, amely derekasan megvág, ha óvatlanul bánsz vele. A beleélősen meggyőző, üvöltő vokális interpretáció mellett a Kronika főleg ebben a számban mutatja meg, hogy nagyon ügyesen használja ki a rendelkezésre álló teret a két gitárral, amelyek szaftos, rockosan borzas párbeszédet generálnak a vezető gitárfrázisok és a fölöttük elhelyezett gitárdíszítések összefonódásából.
Az album egyik legszebb rock ‘n’ roll gonoszsága a Rojen v napačnem letu, ahol a banda éppen a megfelelő adagot tartja a csípős dallamból (versszak), a fokozatosan felfokozott fejlődésből punk ska zörgésbe, amely a refrén dallamában atmoszférikus csúcsponttá csúcsosodik. Dühöngés a határon túl! A Nirvana után az ének szándékosan üresen, betépetten van összemixelve, ami ebben a dalban különleges hangulatot teremt az albumon. Valamivel több dallamot hoz a Dost mam, ahol az egyik gitár sztereó chorus effekteken fut át, a dal kimeríthetetlen lázadó magját pedig a versszakok erős üzenetei tartják fenn.
A Kronika egyenrangú desperados a dolenjskai Stara šula kollektívájához tartozókkal. Mindkét banda idén hozta világra a stúdióbemutatkozóját, és mindkettő ezzel rakta le az alapkövet a felismerhető rock n’ roll karizma továbbépítéséhez. Mindkét zenekar hiteles nyelvezettel és meggyőző stúdiótermékekkel fegyverkezett fel, mindkettő szép fejlődési potenciállal néz a jövőbe. Ugyanakkor egyértelmű, hogy mindkét banda zenéjét kötelező „élőben” hallgatni, mert a hitelesség nem hiányzik belőle.
A „V napačnem letu” őszintén odabaszó, ó-iskolásan szóló rock ‘n’ roll album, őszintén megterhelve zajjal és a lázadás lendületével, és mint ilyen, mélyreható rockkarakter jellemzi, amilyen a nyolcvanas években a Kolpától délre uralkodó zenekarok punk ‘n’ roll hagyományára adott szlovén válasz lehetett volna.
Felállás
Žan Kovačevič – ének
Rok Pinter – gitár
Lovro Lah – gitár
Vid Verdev – basszusgitár
Davorin Ulipi – dob
Produkció
Danijel Tomšič
Dallista
1. V leru
2. Razvajeno dete
3. Mladi, lepi in zadeti
4. Hodim
5. Bluz
6. Rojen v napačnem letu
7. Nirvana
8. Dost mam
9. V žilo
10. Na granici
