Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2021. 5. 14.
Producer: Alessandro Del Vecchio
Az album hossza: 44.39 perc
Stílus: Hard Rock
Értékelés: 8.5/10
Robin McAuley, a nagy tiszteletnek örvendő skót hard rock énekes nemrég a Michael Schenker Fest és a Black Swan projektjeiben hívta fel újra magára a figyelmet. Közismert, hogy a múltban Schenkerrel a McAuley Schenker Group neve alatt több remek albumot is rögzített. Most 22 év után „a szakadék szélére állt”, és kiadta második önálló stúdióalbumát „Standing On The Edge” címmel.
McAuley zenei kalandjai persze szélesebbek annál, mint amit ennek a recenziós eszmefuttatásnak a bevezető bekezdése sejtet – remélem, minél rövidebb lesz. Innen nézve nem meglepő néhány kellemes csemege az új lemezen, például hogy közreműködik McAuley egykori Grand Prix-s cimborája, a billentyűs Phil Lanzon, aki immár 35 éve játszik a rockikon Uriah Heepben. Lanzon társszerzője a Like A Ghost című dalnak. A Hammond hangját egyszerűen nem lehet elhallgatni, sem figyelmen kívül hagyni. Lanzon vendégzenészként nincs feltüntetve, és nehéz elhinni, hogy Del Vecchio ilyen jól eltalálta volna a Hammond-futamokat, bár ez nem kizárt. Bár tehát a Frontiers Music Srl. házi producere, Alessandro Del Vecchio nélkül megint semmi sem történt volna, érdemes megemlíteni még néhány érdekességet az album alapanyagáról. A Supposed To Do Now társszerzője Howard Leese gitáros (Bad Company, Heart), aki ebben a dalban a gitárszólót is eljátszotta. A Do You Remember és a Chosen Few című dalokhoz a svéd zenei légiós, Tommy Denander adta a szerzői közreműködését. A munka oroszlánrésze azonban Del Vecchióra és az olasz zenészek „csapatára” hárult. Del Vecchio vállalt minden lényeges feladatot – a producertől az hangszereléseken át az előadásig –, hogy ez a McAuley-album egyáltalán napvilágot láthasson.
Azt pedig már felesleges hangsúlyozni, hogy Del Vecchio minden hájjal megkent, és hihetetlenül alkalmazkodó, amikor a nápolyi kiadótól megrendelést kap valamire. Valójában elképesztő másoló. Főleg annak tudatában, hogy folyamatosan egy sor (egyidejűleg zajló) projekt nehezedik a vállára, amelyeknél egyszerre producerkedik, hangszerel, komponál, ráadásul a Hardline-nal is együtt dolgozik. Több mint nyilvánvaló, hogy a Frontiers Music Srl. egy szempillantás alatt csődbe menne Del Vecchio nélkül. Mégis hihetetlen, hogy Del Vecchio végig fantasztikus formát tart, és szinte minden, ami a keze alól kikerül, kiváló minőségű. Ez igaz erre a McAuley-albumra is. Bár ezúttal nincs ott McAuley első lemezes társa, Frankie Sullivan, aki később még a Survivorba is behívta McAuleyt, igaz, már nem tudtak együtt újabb albumot felvenni, Del Vecchio fenomenális. Fenomenális abban, hogy a „Standing On the Edge” minőségben semmiben sem marad el McAuley bemutatkozó lemeze, a „Bussiness As Usual” (1999) mögött, amelyen az imént említett Sullivan érdemben közreműködött. Csak éppen a kettő teljesen más időkben született. Del Vecchio olykor meggyőzően lehel a dalokba valamit a nyolcvanas évek AOR-os nyugati parti hangulatából (a derűs, optimista Wanna Take A Ride). Néhány fordulat még McAuley MSG-korszakának elemeivel is rokon. Ilyen a Supposed To Do Now, amelyben a szerzői szálakat Howard Leese „keverte össze”.
McAuley énekhangja a „fiú” szerény 68 évesen is csiszolt és éberen lesben álló. Az énekes megőrzi minden jellegzetes karizmáját és áthatóságát, ami fiatalabb korában is jellemezte az előadásmódját – akkor, amikor még sokkal-sokkal fiatalabb volt. McAuley egy szemernyit sem vesztett az egykori lendületből és fényből. Ezt természetesen megerősíti a tavalyi Black Swan-debütalbum is, valamint mindkét közreműködése a Michael Schenker Fest égisze alatt nemrég felvett és megjelent lemezeken. A dalok mindenesetre rendkívül rugalmasak, mozgalmasak és színesek. Mindössze tíz van belőlük, és észszerűen szólnak hozzánk: nem pazarolnak sem helyet, sem időt. Az album zenéje háromnegyed órán át szól kellemesen. Legyen szó nyugodt, balladás pillanatokról (Run Away, Late December) vagy felpörgetett és (akár extrém módon) kiélezett dalról (Running Out Of Time), kiváló játékból nincs hiány. Del Vecchio és a többi olasz zenész kihozta McAuley-nak ezt az albumot, nagy kézügyességgel és ötletességgel.
Kiváló hard rock album, amelyen McAuley énekes karizmája szikrázik és tündöklik ragyogó fényben, és optimálisan őrzi azt az előadói erőt, amellyel ez a zenész mindig is elkényeztetett és megörvendeztetett minket. A „Standing on the Edge” átkozottul jó hard rock lemez, amely egy pillanatra sem szűnik meg lenyűgözni. Mellélövés egyszerűen nincs, és McAuley igazán büszke lehet rá.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Thy Will Be Done
2. Standing On The Edge
3. Late December
4. Do You Remember
5. Say Goodbye
6. Chosen Few
7. Run Away
8. Supposed To Do Now
9. Wanna Take A Ride
10. Like A Ghost
11. Running Out Of Time
Felállás:
Robin McAuley – ének
Andrea Seveso – gitár
Alessandro Del Vecchio – basszusgitár, billentyűs hangszerek, vokál
Nicholas Papapicco – dobok
Howard Leese – gitár a 8. dalban
