Előadó: Cale, J.J. & Clapton, Eric
Kiadó: Reprise Records
Megjelenés: 2006
Eric Clapton, becenevén Slowhand, némelyek szerint egyenesen Isten. Eric Clapton, aki olyan legendás formációkban hagyott nyomot, mint a The Yardbirds, John Mayall Bluesbreakers-e, a Cream és a Blind Faith, emellett évtizedek óta sikeres szólista is, akinek zenei útját számtalan függőség, elvonókúra és személyes tragédia szőtte át. Nélküle Bob Marleyról valószínűleg jóval később hallottunk volna, Eric Clapton szólópályája viszont J.J. Cale nélkül talán észrevétlen maradt volna. J.J. Cale sosem volt kifejezetten sikeres zenész, de ő írta az ‘After Midnight’-ot, Eric Clapton első szólóslágerét. Ő írta a ‘Cocaine’-t is, amely megpecsételte Clapton szólósikereit. Mellesleg ő írta a ‘Call Me The Breeze’-t is, amelyet a Lynyrd Skynyrd dolgozott fel sikerrel.
Nos, Clapton karrierje az utóbbi években a rossz és az átlagos között ingadozik – és be kell vallani, hogy az átlagos státuszt olyan remek munkák biztosítják neki, mint az ‘Unplugged’, a bluesos ihletésű ‘From The Cradle’, a legendás B.B. Kinggel készült ‘Riding With The King’ vagy a Robert Johnsonnak szentelt ‘Me and Mr. Johnson’. És persze nem szabad szó nélkül hagyni a rég összeveszett Cream újjáéledését sem, akik egy sor koncerttel bebizonyították, miért róluk neveztek el elsőként egy fogalmat: szupergroup. De vissza a lényeghez – Eric Clapton az új szólólemezéhez producerként J.J. Cale-t akarta, a dolog azonban csapatlemezzé alakult, ami… hát, tulajdonképpen J.J. Cale lemeze (a 14 szám közül kerek 11-et ő írt) Eric Claptonnak.
Cale és Clapton hihetetlenül összehangolt, egymásba szövődő, eggyé olvadó páros, olyannyira, hogy néha nehéz megmondani, ki énekel vagy ki játszik éppen. Két kiváló gitáros és rutinos énekes, akik rock, blues, pop és helyenként jazz ritmusában ringatóznak. Az egymásba fonódó gitárok remek hangzását sajnos időnként elnyomja a zongora, az orgona ritkán dobja meg őket… hol minimalista, filigránul kijátszott blues-témákat hallunk, hol viszont a dolog már kifejezetten kicsit hatásvadász, popos hangzású. Clapton elhozta a producerét, aki hibátlanul végezte a dolgát – a rádióállomások gyakorlatilag bármelyik számból slágert csinálhatnak, és a kevésbé igényes hallgatók is hirtelen a legnagyobb rajongók és a leglelkesebb hallgatók lesznek. Én személy szerint hiányolok egy kis koszt, nyersességet, durvaságot, kiszámíthatatlanságot. A rock, a blues, a rhythm & blues egyszerűen ilyen, és nem szabadna ennyire kisimítottnak, udvariasnak és barátságosnak lennie. Tetszik, nem tetszik!
Két kipróbált, edzett vén motoros, akik már így is mindent bebizonyítottak, nem eshetnének bele a kommersz csapdáiba, hanem olyan lemezt kellene csinálniuk, amely harminc év múlva is frissen és érdekesen szól majd. Ehelyett egy minőségi, de túlságosan kiszámítható és „biztonsági játékos” zenei termékkel találjuk szemben magunkat, amelyet idővel aligha hallgatunk majd olyan örömmel, mint ahogy az ‘After Midnight’-ot ma is.
Lehetett, sőt kellett volna jobbnak lennie! Vagyis a lehető legjobbnak, de ez így csak valahol az arany középút, ami Claptonnak az utóbbi években láthatóan több mint megfelel. Sajnos…
Felállás
Eric Clapton – gitár, ének
J.J.Cale – gitár, ének
VENDÉGZENÉSZEK:
Dennis Caplinger
Derek Trucks
Doyle Bramhall II
James Cruce
Abe Laboriel Jr.
Jimmy Karstein
John Mayer
Albert Lee
Marty Grebb
Pino Palladino
Simon Climie
Steve Madaio
Walt Richmond
Billy Preston
Gary Gilmore
David Teegarden
Jerry Peterson
Bruce Fowler
Produkció
J.J. Cale & Eric Clapton
Számok listája
1. Danger
2. Heads In Georgia
3. Missing Person
4. When The War Is Over
5. Sporting Life Blues
6. Dead End Road
7. It’s Easy
8. Hard To Thrill
9. Anyway The Wind Blows
10. Three Little Girls
11. Don’t Cry Sister Cry
12. Last Will And Testament
13. Who Am I Telling You
14. Ride The River
