Előadó: Toxic Heart
Kiadó: Saját kiadás
Megjelenés: 2009
Játékidő: 36:22
Értékelés: 1.5/5
Hopp-hopp, egy, kettő, három, négy, és gáz! Négy srác bedugva az áramba, egyik kézben whiskey, a másikban gitár, a harmadik kézben, ha nőne neki, egy dögös „csaj” meg a buli! Minden fiatal fiú legalább álmában eljátszik a gondolattal, hogy rocksztár lenne. Sokaknak nincs ilyen szerencséjük. Nincs pénz, körülvesznek a balfékek, akik rábeszélnek, hogy sokkal jobb nyakkendőt hordani és vasárnapi ebéd mellett Miatyánkot mormolni. Rengeteg tehetség viszi máshová az energiáit, és úgy siklik el mellettünk, mint amikor marokra fogsz egy adag homokot, ami aztán kifolyik az ujjaid között…. Aztán vannak a másik szerencsések, akik tehetségesek, és még „a vályúnál” is vannak, őket manapság egyre nehezebb észrevenni. És vannak, akik rocksztárok akarnának lenni, de tehetségük nincs hozzá. Viszont ott ülnek a forrásnál, ami lehetővé teszi, hogy magukra öltsék ezt a maszkot. Ők a legveszélyesebbek.
A „Ride Your Life” olyan zenét kínál, ami fantáziátlan, kifejezéstelen, unalmas, tompa, kiszámítható és már agyonrágott. A produkció lapos, kétdimenziós, és semmiben sem lélegzik. A gitárok szinte semmit nem lőnek ki magukból. Szerencsére a ritmusszekció (helyenként!) aktívabb, és némi turbulenciát visz az egyébként statikus hangképbe. Az ének túl gyenge, túl vékony, a dallamokon belül megtörik, és a refrénekben nem képes atmoszferikus csúcsokig emelni a dalokat. A kísérővokálok nem tudnak a drámai színház kontrasztjaihoz hasonlót teremteni – tipikus példa a refrénben „meghaló” dalra a Love Is For Fools. A versszak riffje még ígéretes, pedig valami „már halott” Running Wild egyhúros pengetését kölcsönzi, de a refrénben felhígul egy gyenge és rosszul illeszkedő főmelódiával. A Makin’ Me Bad teljesen levágott, lapos ritmusszekciót visel, a dal refrénje viszont legalább ígéretes. A nyitó Ticket a gyenge produkció „zsúfoltságában” talán kielégíti a Green Day-rajongókat, az igazi hard rockert viszont, aki tudja, mit csinálnak a hard rock bandák Nyugat-Európában és Észak-Amerikában (sőt, Ausztráliában!), nem. A dobok dobozszerű hangzása megakadályozza a dinamika kibontakozását az olyan potenciállal bíró dalokban, mint a Like The Way I Feel vagy a One Night Stand. És a New Generation, ami csodák csodájára még mollban is megnyílik? A refrénje sok mindenben „ripp off” a Queen Breakthrough című dalából.
Jókedvű srácok, akiknek semmi sem hiányzik, ezerszer lerágott fogásokat adnak elő a nyolcvanas évek hard rockjának köréből, de ezek a „fogások” egyetlen árva testszőrt sem képesek felállítani. Sajnos ezért az erősen dohos produkció a felelős. Főleg a gitárhang, ami befejezetlennek, archaikusnak, kifejezésben érdektelennek, szellemtelennek és tövig klisésnek hat. Úgy kapaszkodik a közhelyekbe, mint részeg a kerítésbe, mintha gondosan bevizsgált menedék lenne a potenciális „faférgek” ellen. A Big Time-nak égető szüksége lenne erősebb vokálokra a refrénben, a versszak és a refrén közti átmenetben pedig a dal mélységét mindenképp ki kellett volna szélesíteni például egy „tehénkolomp” bevonásával, és így tovább… Úgy tűnik, a fiúk mindennel hamar beérik. A Baby-t egy kicsit lassabban kellett volna eljátszani, hogy érződjön az az erotikus kozmetika, amit maga a dal felépítése megkövetel – főleg a főgitárfrázis „bluesos” díszítése nem érvényesül.
Talán az egész nem is lenne annyira rossz, ha 25 évvel ezelőtt született volna, bár akkor is kérdéses lenne. Egy ilyen „mezítlábas”, lendület nélküli produkcióval az AC/DC sem lett volna elégedett 1983-ban. Egyszerűen nincs benne parázs, nincs tűz, nincs energikus „boost”, nincs áramlás. Még a klisés szólók sem különülnek el világosan a riffek „fogásától”. Ez az album egészére igaz.
A „Ride Your Life” egy ráerőltetett album benyomását kelti, amely a „gondtalanság” jelvénye mögé bújik: hogy a „lajfot lazán kell venni”, aztán bulizni, „spinellt” sodorni, meg egy liter Danielst kinyitni. „Öreg, minek nyomod magad ennyire az életben? Nézd, nekünk szuper. Süt a nap, a liter le fog menni, a havernak ott a fű a zsebében, a csajok már bekattannak…. Bassza meg a tanárokat, bassza meg a vén fasszopókat, akiknek dolgozniuk kell, hogy mi rockolhassunk. Öreg, nem fogod fel, hogy az élet is lehet állat?!” Komolyan gondolják a srácok, vagy ez egy „egyéjszakás” projekt, amit két év múlva másik néven engednek újra az éterbe? Az ördög tudja. És nem. Ezúttal nem vigasztaljuk magunkat azzal, hogy Szlovéniának ez jó, mert a szlovén „hard rock” címkés albumok úgyis mind ilyenek. Ez ma már nem kifogás.
Felállás
Axl – ének
Mike – gitár
Rider – basszusgitár
Mogy – dob
Produkció
Tomaž Maras & Miha Pipenbaher
Számlista
1. Ticket
2. New Generation
3. Love Is For Fools
4. The One
5. Ride Like Life
6. Eyes Of A Broken Man
7. Big Time
8. Baby
9. Makin’ Me Bad
10. One Night Stand
11. Like The Way I Feel
