Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Return To Forever
Kiadó: ECM Records
Megjelenés: 1972
Értékelés: 4.5/5
A Return To Forever, minden idők egyik legtekintélyesebb és legnagyobb hatású jazz fusion formációjának története a legendás billentyűs és zenei újító, Chick Corea irányította megismételhetetlen alkotói bravúrok története. Corea először azzal futott be, hogy nem sokkal önálló zenei pályája kezdete után segített a legendás jazztrombitásnak és örök kísérletezőnek, Miles Davisnek az „In A Silent Way” (1969) és a „Bitches Brew” (1970) remekműveken, ahol az egyik kulcsszerepet játszotta a jazz fusion kialakulásában. Nem sokkal Davis legnagyobb hatású kísérőegyüttesének felbomlása után pedig – hasonlóan a többi neves zenésztársához (közülük mindenképp ki kell emelni Joe Zawinult, Wayne Shortert és John McLaughlint) – Dave Holland basszusgitárossal és Barry Altschul dobossal megalapította saját avantgárd jazz projektjét, a Circle-t. Ez az avant jazz kísérlet azonban rövid életre volt ítélve. 1972-ben, miután áttért a vitatott szcientológiára, Chick vágyat érzett rá, hogy a lehető legkönnyebben „kommunikálhasson a közönséggel”. Ez azt jelentette, hogy a jazznek a közönség számára befogadhatóbb formáját akarta létrehozni. Ezért felhagyott az avantgárd irányvonalakkal, és új kísérőzenekarával, a Return To Forevervel visszatért a fusionhöz. Ebből hamarosan egy új jazz fusion csapat neve lett, amely kinőtte a szólóprojekt eredeti kereteit, és a McLaughlin Mahavishnu Orchestra, valamint a Zawinul és Shorter Weather Report mellett a 70-es évek jazz fusionjének szent háromságába tartozott.
A Return To Forever első inkarnációjában Chick mellett ott volt a fiatal basszusgitáros, Stanley Clarke (Corea mellett az összes RTF-felállás egyetlen állandó tagja), a kivételes tehetség, aki akkor még a jazzlegendákhoz vezető útját egyengette, Joe Farrell szaxofonos és fuvolista, Flora Purim énekesnő és férje, Airto Moreira dobon és ütőhangszereken (a Weather Report debütalbumán való közreműködés után csatlakozott a csapathoz). Ez a felállás (Farrell kivételével) Stan Getz „Captain Marvel” albumán is játszott, amely ugyanabban az évben jelent meg. Bár Chick elektromos zongorahasználata az RTF fennállásának kezdetétől a hangzás központi pillére volt, Clarke és Farrell is fontos szerepet játszott. Különösen Clarke, aki az album első felében elektromos basszust, a másodikban nagybőgőt játszott, igazi zenei gyémántnak bizonyult, és nem meglepő, hogy ő volt az egyetlen zenész, akiben a szeszélyes Corea az RTF teljes fennállása alatt maradéktalanul megbízott (és akit idővel ügyesen be is vont a szcientológia palástja alá, bár Clarke az évek során megszabadult e káros befolyástól, ami a csapat feloszlásának egyik fő oka is volt).
Az azonos című debütalbumon hangzásukat még erősen áthatotta a latin elem (egyes részeket akár latin jazznek is lehetne nevezni), amiért főként Flora könnyed éneke felelt – ez adja az albumnak a némi kereskedelmi befogadhatóságot –, valamint Moreira ütőhangszer-használata. Ezt a kereskedelmileg tetszetős elemet később, amikor kiiktatták az éneket és a fúvósokat, és bevezették az elektromos gitárt (ez volt a legjobb korszakuk), a csapat fennállásának végéig szinte teljesen elhagyta, de az út elején még nélkülözhetetlen építőköve volt Chick RTF-hangzásról alkotott víziójának. Bár az album a jazz fusion megszokott hagyományával ellentétben a kevésbé elvetemült közönségnek is egész jól hallgatható, nem hiányoztak róla a kiterjedt hangszeres szakaszok összetett elektromos zongoraaranzsmákkal, a basszuson és a billentyűkön előadott bravúros szólók, valamint a hosszabb improvizációk.
Az album önálló néven jelent meg, látszólag Chick szólólemezeként, de a zenekara neve lett az album címe, ezért a Return To Forever diszkográfiájának kezdetének számít. Az album összes szerzeményét (a záródarab improvizációját leszámítva) Corea maestro szerezte, aki nem állhatta meg, hogy a szövegekbe ne szőjön bele némi szcientológiai meggyőződést is (amely szerencsére alig érezhető) barátja, Neville Potter közreműködésével. A nyitó latin jazz fusion csemege, a „Return To Forever” a csapat egyik klasszikusa. Jellemzője az instrumentális és vokális részek elegáns váltakozása, és az ezzel járó energikus és nyugodtabb pillanatok. Az elektromos zongora és a basszus finom összefonódásait kiváló fuvolabetét és Flora időnkénti kísérővokáljai egészítik ki. Mindezt összetett ritmikai minták támasztják alá, amelyek csábító latin zamatot adnak a szerzeménynek. A nyugodtabb szakaszok után, ahol Chick elektromos zongorája és Flora éneke dominál, jönnek a pillanatok, amikor energikusan bekapcsol az egész zenekar. Corea és Farrell is vesz magának időt egy-egy szólóra. Clarke dallamos és energikus basszusjátéka kiválóan köti össze a különböző részeket, miközben Moreira dobjai légiességet és rendkívüli változatosságot adnak a számnak. Flora vokáljai a végén tovább erősítik a titokzatosság általános hangulatát.
A „Crystal Silence” című instrumentális számban, amely az album legálmodozóbb dala, Corea és Farrell viszi a főszerepet. Chick nyugodt, elegáns elektromos zongorafutamait Farrell szaxofonja kíséri alkalmankénti szólóbetétekkel. A háttérben kellemesen mozgalmas ütőhangszerek hangja is hallható, tovább erősítve az álmodozó hangulatot. A „What Game Shall We Play Today?” erős dallamos komponensével és Flora kellemes énekével kereskedelmi szempontból messze az album legbefogadhatóbb dala. Itt Farrell szaxofonról fuvolára vált, és szépen bizonyítja, hogy azon sem volt kisebb mester. A dallamos pillanatok mellett, Flora csábító vokáljaival és a mindenütt jelen lévő latin ritmusokkal, nem hiányoznak a Chick és Farrell közötti remek szólóbetétek sem.
Zárásként még egy több mint 23 perces remekmű következik, a „Sometime Ago/La Fiesta”, amely három egymástól teljesen különböző zenei szakaszt foglal magába. A nyitányban először a Chick és Stanley által vezetett kiterjedt improvizáció nyűgöz le. Míg Chick néhány kiváló billentyűs szólót ad elő, Clarke zakatoló játéka egészíti ki alkalmankénti basszusszóló-betörésekkel, valamint Moreira ütőhangszereinek remek és sokoldalú használata. E kiváló improvizáció után jön a dallamos és könnyed „Sometime Ago” szakasz, Flora énekével és Farrell fuvolaszólójával. Ez a rész ismét erős, szinte már táncos latin elemet tartalmaz. Utána a kiváló harmadik, záró szakasz következik, a „La Fiesta”, amely Chick pályájának egyik jazzstandardje. A „La Fiesta” spanyolul ünnepet jelent, és ez a rész valóban az ünnepi hangulat minden elemét tartalmazza, ami az összetett flamenco ritmusokban is megmutatkozik. Itt minden hangszeres kap időt a saját szólójára, miközben Flora férjéhez csatlakozik az ütőhangszereken. Farrell pedig itt szaxofonról átül fuvolára. A zenészek közötti hangszeres interakció végig hihetetlen perfekcionizmust sugároz, ami az RTF egyik védjegyévé vált.
A „Return To Forever” – bár teljes mértékben megérdemelné – nem lett igazán ismert, hiszen megjelenésekor csak az európai piacon látott napvilágot (az Egyesült Államokban csak 1975-ben jelent meg). Chicknek nem sikerült vele szélesebb tömegeket elérnie, de létrehozott egy remekművet, amely gond nélkül kiáll minden időpróbát. Az album ma is az elektromos jazz fusion klasszikusának számít, amely hallgatás közben egyesíti Miles Davis és a korai Santana rajongóit, bár távolról sem tartozik a csapat csúcsai közé, mint például a „Hymn Of The Seventh Galaxy” (1973) vagy a „Romantic Warrior” (1976). Chick a társaival ugyanebben a felállásban többé-kevésbé hasonló zenei irányvonalat folytat a következő RTF-albumon, a „Light As Feather (1972)”-en is, aztán – néhány progresszív rockalkotás hatására is – eljön az ideje a kulcsfontosságú hangzásbeli változásnak: az elektromos gitár bevezetésének, és ezzel a jazz rock fusion aranykora néhány stúdiócsúcsának megszületésének.
Felállás
Chick Corea – elektromos zongora
Stanley Clarke – elektromos basszusgitár, nagybőgő
Flora Purim – ének, ütőhangszerek
Joe Farrell – fuvola, szaxofon
Airto Moreira – dob
Producer
Manfred Eicher
Számok listája
1. Return to Forever (12:06)
2. Crystal Silence (6:59)
3. What Games Shall We Play Today? (4:30)
4. Sometime Ago/La Fiesta (23:13)
Az album hossza: 45:58
