Helyszín: Križanke/Ljubljana
A koncert dátuma: 2008. 06. 22.
Látogatók száma: 2000
Jegyár: 20 és 25 €
A horvát popbanda, a Jinx tavaly sikeresen visszatért a zenei életbe a Na zapadu című albummal. Horvátországban nagyon elismert az együttes, rengeteg rajongója van, én viszont nem tudtam, mire számíthatok a križankei fellépésüktől. Lehet, hogy szinte üres lesz a helyszín? Kiderült, hogy az efféle félelmek alaptalanok voltak.
Tény, hogy a koncert előtt a Jinxet alig ismertem. Csak a legutóbbi album címadó dalát hallottam, de már az is elég volt ahhoz, hogy meggyőzzön: ez egy olyan zenekar, amelyet érdemes látni és hallani. Világos volt, hogy nem holmi ostoba, sztereotip popról van szó, amilyet szinte minden nagyobb rádióadón hallunk, hanem a Jinxnél sokkal több az intelligencia, a függetlenség és a saját ötlet.
Ahogy mondtam, fogalmam sem volt, mekkora közönségre számítsak. Azt hittem, inkább alternatív popformációról van szó, és megeshet, hogy a Križanke üres lesz. Úgy tűnik, a popkultúrában való járatlanságom összezavart, és téves következtetésekre vezetett. A koncert kezdete előtt jócskán korábban már tömegek gyülekeztek Plečnik remekműve előtt. Még az Indexek koncertjein sem volt ekkora tömeg! Szóval a hangulat adott volt: zsúfolásig megtelt a gondosan felöltözött, parádézó ljubljanai krémmel (kivéve engem), akiket hard rock koncerteken nem látni.
Kis késéssel lépett színpadra a Leeloojmais, a szlovén előzenekar. Velük most a volt énekesnő, Lara Love lépett fel, nem Kristina, aki nemrég leváltotta őt. A zenekar szolid popot játszik, kissé túlcukrozott női vokállal és kiválóan képzett hangszeresekkel; leginkább az menti meg őket, hogy van szaxofonosuk, ami némileg megkülönbözteti őket a hasonló női énekhangú többi szlovén formációtól. Larának az elején egy számomra ismeretlen nevű rapper is besegített. A Leeloojamais magabiztosan játszott, de nem ragadtak magukkal.
Amikor a horvát Jinx színpadra lépett, a minőségbeli különbség azonnal nyilvánvaló volt. A horvátok úgy játszanak, ahogy kell, megvan bennük az a saját energia, ami a szlovénekből hiányzott. Az énekesnő hangjával önmagában az egész Leelojamais-t zsebre vágták. Lara Love fiatalabb a Jinx énekesnőjénél, de a horvát hölgy sokkal érzékibb. Nem testi bájakra gondolok, hanem arra, hogy a hangjával elképesztő érzéseket tud kiváltani a közönségből. Már a hangszíne is annyira kifejező, hogy nehéz közömbösen maradni. Persze az énekesnő állt a figyelem középpontjában, de a többiekről sem szabad megfeledkezni. Látszott, hogy a gitáros is remekül szórakozik, aki az éneklésben is kivette a részét. A témái ugyanolyan tiszták és csiszoltak voltak, mint a legjobb rockgitárosoké, és minden kétséget kizáróan állíthatom, hogy meggyőzött. A billentyűs is bizonyította a tehetségét: néha régimódi orgonamotívumokat játszott, amilyeneket talán a hatvanas évek elején hallhattunk, máskor viszont teljesen modern hangzásúak voltak a billentyűi. Ahogy a horvátoknál már szinte megszokott, a ritmusszekció kiváló, és ez tartja kézben a zenét. Látszólag egyszerű, mégis nagyon hatásos. A Leeloojamaishoz hasonlóan a Jinxnek is voltak fúvósai, de rögtön hárman, ami tovább fokozta a zene dinamikáját és bővítette a szólisztikus lehetőségeket. A fő énekesnő mellett egy nagyon jó kísérő vokalistát is hallhattunk.
A Jinx nem csak popot játszik. Ahhoz túl jók. Nem hagyják, hogy egyetlen műfaj korlátok közé szorítsa őket. A popba latin zenét, folkot, bluest, pszichedéliát, rockot, diszkót, funkot és még sok mindent kevernek. Amikor az énekesnő nem sokkal a vége előtt zöld ruhába öltözött át, visszatért és eléneklte a „Na zapadu” című dalt is, amelyben country dallamok hatása is érezhető. Röviden: mindent tudnak játszani, és meg is teszik. Azt játsszák, amihez kedvük van.
A Jinx tehát meggyőzte a zsúfolásig megtelt Križankét, és két ráadást is adott. Korábban alig ismertem őket, a fellépés után viszont lenyűgözött a játékuk. A profizmusukkal és a rendkívüli átélésükkel erős benyomást tettek rám. A pop is lehet még mindig jó, és a Jinxnél jobbat nehéz találni.
Szöveg és fotók: Rok Podgrajšek
Képgaléria
