Return of the Reaper
Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Grave Digger
Kiadó: Napalm Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 43:32
Értékelés: 4.5/5
Ha négy évvel ezelőtt nem jött be a klánok és a örök skót megalkuvást nem ismerő hozzáállás felélesztése, a német power metal hosszú életű veteránjainak, a Grave Diggernek most összejött a visszatérés a kaszással. Ha untat az értékelések olvasása, rögtön elmondom a lényeget: a Grave Digger új albuma, a „Return of the Reaper”, vagyis magyarosan szólva az 1993-as kultikus klasszikus, a „The Reaper” második része, minden tekintetben hiteles, és ezért annak igazi, jogos örököse.
A Grave Digger a valóban „lyukacsos” „The Clans Will Raise Again” (2010) után összezárta a sorokat, és világossá vált, hogy az új gitáros, Axel Ritt végre kamatoztatta tehetségét abban, hogy fenntartsa a Grave Digger-zene jellegzetes vonásait, amit az előző, több mint korrekt stúdióalbum, a „Clash of the Gods” (2012) is megerősített. Ami viszont most a „Return of the Ripper” (sic) formájában elénk kerül, az pontosan az, amit a Grave Diggertől elvárunk, és amit a kilencvenes évek második felében vártunk is tőlük, amikor minden új lemezzel feljebb srófolták a teuton power metalhoz fűződő, messziről felismerhető megközelítésüket, és remek albumokkal örvendeztettek meg minket a „The Reaper”-től egészen valahol 2001-ig, a „The Grave Digger” megjelenéséig – ezt hiteles kacsintgatásnak nevezhetjük a zenekar alkotói aranykora felé!
A „Return of the Reaper” nem csupán a zenekar 1993-as kultikus klasszikusának emlékét eleveníti fel hatékonyan, hanem a lehető legszebb módon mutatja meg az öregedő metal mai érettségét. Az új album képzeletgazdagon megszőtt gitárfrázisokban igazolja az ötletbeli megújulást, ezek alatt pedig Stefan Arnold dobos dupla lábdobjának könyörtelen, halálos kopácsoló gépezete dübörög, ragadozóbban, mint már régen. A Grave Digger minden rendelkezésre álló állásból tüzel, mintha a zenekar főnöke, a kellemesen megőszült rozsomák, Chris Boltendahl még csak 19 éves volna, és repesne a vágytól, hogy bizonyítson. A kamaszkori ártatlanság naivitása viszont (szerencsére) messze-messze mögötte van. A klasszikus heavy metal egyik legfelismerhetőbb „hörgő” hangja, a német power metal teuton kincsestárának egyik képviselője érett korában is jól megolajozva tartja hangszálait, és úgy üvölt, mintha beindított láncfűrész akadt volna a torkába!
A „Return of the Reaper” borotvaéles, ami nagyon fontos, ha azt mérlegeljük, mennyire hiteles a „The Reaper” klasszikus halálosan fogazott metalgépezete kémiai kötéseinek feltámasztása. Persze a Grave Digger az évek során megőrizte a zeneiség és a már-már szállóigévé vált power metal-pompa keverékének érzékét (ezt az új albumon a záró power metal balladai minisuite, a Nothing to Believe zárja le a legszebben), ugyanakkor féktelen szenvedéllyel zúznak, ami utoljára a „The Grave Digger” (2001) albumon volt ilyen igazán érezhető. A „legrövidebbet” ismét Stefan Arnold húzta, aki az új lemezen is a zenekar legnagyobb robotosa! Gyakorlatilag végig le sem száll a dupla lábdobról (próbáld ki például a Satan’s Host című számban)! A lemezek tehát a legnagyobb sebességi fokozatban (és előadásban) gurulnak le. Reméljük, Boltendahl kíméletes lesz Arnolddal a turnén, hiszen a férfi már nem 18 éves, ami azt jelenti, hogy érett korában nem nehéz meniszkuszsérülést szerezni a túlzott gimnasztikai akrobatikától. Arnold a dobok mögött megveszett szörnyeteg marad, és Boltendahl felismerhető, megvadult hörgése, valamint Axel Ritt teuton lendületű gitárfrázisai mellett a Grave Digger-recept metalos lenyomatainak egyik leghíresebb védjegye. Ritka a lemezen az a pillanat, amikor egy szám nem követeli meg a dupla lábdob rohamát, például a középtempós, atmoszférikusan vészjósló metalinduló, a Dia De Los Muertos, ahol viszont a dobos bölcsen tölti ki a rendelkezésre álló teret azzal, hogy retró hangzású sminket, vagyis „tehéncsengőt” ad hozzá. Hasonlóan alakul a kiváló Tatooed Rider is, amely a bevezetőben (futólag) hasonlóan nyílik meg, mint a Judas Priest-klasszikus, a Turbo Lover intrója. Az édes végzet ölelésében pedig biztosan gondtalanul lubickolsz majd egy újabb rendkívül sötét, hangulatában végtelenül baljós szám, a Season of the Witch közben.
A Grave Digger már régóta nagyon jól tudja, hogy jobban jár, ha restaurál egy-egy régi gitárriffet a kincsestárából, mintsem hogy bármi újjal próbálkozna, mert az művészi lincseléshez vezetne. A felhasznált gitárfrázisok szép csokra az feldolgozásokban kiválóan működik, mind a zenekar kultikus munkáival való asszociációk, mind a csapat hangzásbeli mondanivalójának aktualitása szempontjából. A halál mindig is Boltendahl kedvenc témája volt, és ez az új albumon sincs másképp. Okkultizmus, a misztika hívása, feketeség, posztapokaliptikus kilátások, összeesküvések és a történeteinek főhőse végső pusztulása! Mindez megjelenik prédikátori „feldolgozásában” az új lemezen is.
A „Return of the Reaper” tehát kiváló új stúdióalbuma a Grave Diggernek, amely mindenben hitelesen tartja a valódi kapcsolatot az felejthetetlen „The Reaper” (1993) albummal, ugyanakkor lenyűgöz a kivételes ötletbeli megújulással és a túlélőket nem hagyó, extrém feltöltöttséggel. Ez nagyon biztató egy olyan zenekar esetében, amely az aktájában gyakorlatilag már elmondta a lényeget, és nem sok újat tud hozzátenni. Ezért az új kiadványokhoz fűzött elvárások már jó ideje nem álltak magasan. Éppen ezért a legédesebb az a meglepetés, amely pozitív. A „Return of the Reaper” tehát olyan album, amely kivételes elkötelezettséggel készült, mindenben igazolja a címét, és végre bizonyítja, hogy Axel Ritt elérte a megfelelő csatlakozást a zenekarral, amely így a legkedvezőbb szelet fogta be ősi vitorláiba, a német power metal bibliájának végső megnyilatkozásába. Ez a Grave Digger kezében már hosszú évek óta nem hatott ennyire képszerűen, hitelesen és tömören, mint éppen az új stúdióalbumon!
Felállás
Chris Boltendahl – ének, vokál
Axel Ritt – gitár, vokál
H.P. Katzenburg – billentyűs hangszerek
Jens Becker – basszusgitár
Stefan Arnold – dobok
Produkció
Chris Boltendahl & Grave Digger
Számlista
01. Return Of The Reaper
02. Hell Funeral
03. War God
04. Tattooed Rider
05. Resurrection Day
06. Season Of The Witch
07. Road Rage Killer
08. Dia De Los Muertos
09. Satan’s Host
10. Grave Desecrator
11. Death Smiles At All Of Us
12. Nothing To Believe