Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Axxis
Kiadó: Phonotraxxx Publishing
Megjelenés: 2017
Játékidő: 48:01
Értékelés: 3.5/5
Az Axxis német hard rock veterán, 1988 óta működik. Felejthetetlen az 1989-es fellépésük a ljubljanai Hala Tivoliban, ahol a Black Sabbath előtt nyitották meg a koncertestét; az adatok szerint ez 1989. szeptember 27-én lehetett. E sorok szerzője akkoriban orrig a jazzben ült, így kihagyta azt a korszakos koncertet, amit ma végtelenül sajnál.
Térjünk hát a lényegre. Az Axxis akkoriban a kereskedelmi siker szárnyain repült, amelyet a „Kingdom of the Night” című debütálásuk jelölt ki, és amely a mai napig a német rockzene történetének (minden idők) legjobban fogyó hard rock debütalbumának számít. Ennek a sikernek az árnyékában kellett kitartaniuk az Axxisnak a zenei trendekkel dacoló évek során. A zenekar változott, új tagok jöttek és mentek, de két név állandó maradt: az egyedi hangú énekes, Bernhard Weiss és a billentyűs Harry Öllers. Miért ez a felvezetés, amikor az Axxis még pár éve is stílusváltáson átesve olyan albumokat adott ki, amelyek a power metal klisék általánosságába fulladtak?
Az Axxisnak egyszerűen valahogy túl kellett élnie a színtéren, és ez a stíluseltérés, amelyet a „Doom Of Destiny” (2007) és az „Utopia” (2009) képviselt, garancia volt a túlélésre. Nos, úgy tűnik, az idők változnak, és Bernhardot meg a társaságot egyre jobban hatalmába keríti a nosztalgia. A gyökerekkel való kacérkodást, vagyis a stílusbeli „hátramenetet” három éve a „Kingdom of the Night II” jelezte. Ez a kiadvány egy „fehér”, azaz balladás lemezből és egy fekete lemezből állt, ahol a torzított motorok alaposabban felbőgnek.
A „Retrolution” megerősíti ezt a fordulatot. Stílusilag ismét értelmezhetőbben összevethető anyag született, még ha nyersen hangzik is, hogy az Axxis valahol a Scorpions és a Bonfire között áll, nem pedig bármi olyasmi, aminek power metal illata van. Hogy az Axxis hatékonyan zárhassa le ezt a fordulatot, gitárost kellett cserélnie. Mark Wriedtet, aki láthatóan nem találta fel magát az új légkörben a „Kingdom of the Night II” felvételein, a „Retrolution” kedvéért Stefan „Stürmer” Weber váltotta. A „Stürmer” kiváló erősítése a zenekarnak, nagy érdemekkel szólózik, a számokon belüli gitárfrázisokat pedig izzó, ötletes megoldásokkal építi fel. A gitárjával mindig „jókor van jó helyen”. Így az Axxis ismét közelebb szól a kereskedelmileg sikeres korszak karrierjéhez, és ha a „Kingdom Of the Night II” a kultikus debütalbum folytatása volt, a „Retrolution” evolúciós szempontból logikus fejlődési utódja a „Kingdom of the Night II” albumnak. Az Axxis így újabban a régi német hard rock formációk, például a Jaded Heart, a Frontline, a Mad Max és a Casanova hangzásbeli rokonságának fényét kapja, miközben megtartja a dalok alapértelmezett felépítését, amely a power metal elemeivel érintkezik. A ritmikai szerkezeteket természetesen időnként dupla lábdobbal is megpatkolják, a riffek pedig power metalos karaktert kapnak. Az ilyen pillanatokban a dallamos fülbemászóság fejlődése miatt néhol az Edguy (a kevésbé ragyogó oldaláról), sőt a Gamma Ray karrierjének egyes pontjai felé is elhúznak. Összegezve: az Axxis az átalakulás közben megőrizte saját zenei identitásának sajátosságát, és beleáztatta a divatos produkciós trükkökbe.
Ez a sikeres átalakulás és a gyökerekhez való visszatérés albuma. Modern hangzású hard rock lemez rendkívül fülbemászó zenei értékekkel, power metal elemekkel, amelyek ezúttal bőven lapulnak, de még érzékelhetők. Weiss hangja továbbra is jó erőben és friss, a dalok pedig sikeresen bontakoztatják ki a pompa és a bombasztikus teatralitás pillanatait. A produkció tipikusan német maradt, határozottan előretolt gitárokkal a hangkép előterében. Éles és csiszolt. Erényesen felépített dalok albuma, hangszerelési baklövések nélkül, ugyanakkor a „túlcsócsált” üzenet hálátlanul érezhető felhangjával és egy mára zavaró, teljesen hülye elemmel, amely a Heavy Metal Brother című számban tűnik fel. Egyébként viszont szép, hitelesen álló lemez, olyan dalokkal, amelyek az új koncerteken remekül kapcsolódnak majd a zenekar karrierje elején készült kultikus klasszikusokhoz. Az átalakulás tehát teljesen sikerült, és ez volt a mai Axxis alapvető célja is.
Felállás
Bernhard Weiß – ének
Harry Oellers – billentyűk
Stefan Weber – gitár
Rob Schomaker – basszusgitár
Dirk Brand – dob
Produkció
Bernhard Weiss
Dallista
01. Burn! Burn! Burn!
02. All my friends are liars
03. Dream Chaser
04. Burn down your house
05. Rock the night
06. The world is mine
07. Do it better
08. Queen of the wind
09. Seven Devils
10. This is my day
11. Somebody died at the party
12. Heavy Metal Brother
13. Welcome to my nightmare (Bonustrack)
14. Demons dare to stay
