Előadó: Vai, Steve
Kiadó: Columbia Records
Megjelenés: 2005
Értékelés: 3/5
A gitármester végre felébredt egy újabb, igazi stúdióalbummal, hat év után az elsővel. Nézzük meg közelebbről, miért is foglalja össze a lemez lényegében mindazt, amit Vai az eddigi kiadványaival a nyilvánosság elé tárt.
A nyitó Building The Church lenyűgöző metalriffet hoz, amely rögtön az „Alive In Ultra World” (2001) The Giant Balls Of Goldját idézi. Az ütős instrumentális szám nem veszíti el a fonalat és a kompaktságát, pedig tele van a tipikus Vai-féle szólókirándulásokkal, amelyek csak megerősítik, hogy gitárosként abszolút csúcsformában van. Ehhez áll legközelebb a lemezen a középtempós Midway Creatues, amelyet szépen formál egy expresszív, masszív riff, és átjárnak Vai többszólamú gitárharmóniái. A Dying For Your Love ismét jelzi, hogy Vai még mindig nagyon szívesen merít Frank Zappa örökségéből. A szám tökéletes pszichedelikus kikapcsolás, az énekdallamok semmilyen sablont nem követnek, Vai a disszonancia határán énekel. Szerencséje, hogy a hangja felismerhető, a hangszíne különleges, ráadásul ebben a dalban úgy szól, mintha valamelyik másik galaxisból érkezne: hűvösen, de egyben jéghidegen, hogy ne mondjam, hátborzongatóan. Hasonlóan csendesíti le a hangulatot közvetlenül a lemez vége előtt az I’m Your Secrets, amely nagyon hasonlít a már említett Dying For Your Love-ra, főleg az énekdallamok terén. A lemez hűvös „feeljéhez” különösen hozzájárul a kiválasztott motívumok túlzottan szintetikus kifestése. Személy szerint úgy gondolom, Vai úr egyszer élhetne a klasszikus orgonahang adta lehetőségekkel is. A Dying For Your Love-ban azonban a gitáros varázsló nyilvánvalóan a leghorrorabb félelmeinket akarja közel hozni a hallgatóhoz. Vai nem őrült, viszont skizofrén, igazi szkizoid elme, túl sok kérdéssel és túl sok válasszal, mindig a zseni és az őrült határán. Egy igazi művész elméje.
A Glorious egy „rally šus” kitűnő, adrenalinos riffel, amely futólag a „Passion And Warfare” (1990) című lemezt idézi, de teljesen más produkcióval és „feellel”. Utána egy könnyedebb, lassabb felépítésű szám, a K M-Pee-Du-We következik. A dal nem különösebb, felépítésében azokra a dallamokra emlékeztet, amelyeket Vai már az „Alien Love Secrets” (1995) idején használt, például a Tender Surrender című számban. A Firewall tipikus kiruccanás a „Fire Garden” (1996) lemez felé. Az album funky groove-ot hordoz, nagyon ízléses fúvós betétekkel. Vai ebben egy gitárostól valóban kiválóan énekel. A motívumok kidolgozása ebben a számban is többé-kevésbé nyilvánvalóan Frank Zappa örökségét követi. A Freak Show Excess olyan csemege, amelyre az igazi Vai-rajongók valószínűleg vártak. A szám kitűnő jam session. Vai mellé itt az egész zenekar csatlakozik: Billy Sheehan basszusgitáron, dobon Jeremy Colson, aki Vainál kétségkívül megtalálta a neki való helyet, és Tony MacAlpine (billentyűk, gitár),.. A szám összetett, mégis „háromnegyedre-négynegyedre” lejátszott, vagyis hosszas kerülgetés nélkül. A hangulatok szédítően váltakoznak, akárcsak a motívumok. Kiszámíthatatlan, de minden helyzetnek mindig megfelel. Egy dal olyan tempóval, hogy szó szerint öl. A gyönyörű, érzékeny Lotus Feet lecsendesíti a hangulatot. Vai ebben kifinomult, és finom érzékkel vezeti végig a dalt a melankolikus hangulaton. A gitár mellett lenyűgöző társaságot nyújtanak a zenekari szerepet betöltő hangszerelések, a hangkép tökéletesen kitöltött, ami megadja a számnak a szükséges dinamikát és szellemességet. Vai átadja magát a „feelnek”, ugyanakkor ebben a dalban rendkívül komoly, és szólózás közben semmiképp sem elhamarkodott, vagyis nem szór össze-vissza hangokat! A Yai Yai, a Ya-Yo Gakk és a Bad Horsie („Alien Love Secrets”, 1995) kétségtelen unokatestvére, Vai rendkívüli humorérzékét bizonyítja, és lenyűgözi a hallgatót azokkal a hangokkal, amelyeket Vai a csodás technikai kütyüiből kicsal. Kivételes, nevetésre ingerlő színfolt a lemezen. Az album egy újabb kiváló jamelős leckével, az Under It All-lal zárul. A pszichedelikus zenekari palettái tágítják a látóhatárt a dalban, amelybe remekül illeszkednek a masszív riffek, a szuperszonikus szólódíszek földönkívüli hangjai, és köztük maga a mester szerez magának helyet ismét pszichedelikus énekdallamaival és énekmódjával. A szám tulajdonképpen a legszebb fényben személyesíti meg Vait mint művészt. A lehető legszebb módon egyesít mindent, ami Vai. Igazi kis epikus szonáta, amelyben a különböző motívumok könnyedén sorakoznak egymás után, és amelyben Vai mérhetetlenül élvezi a saját zenei szabadságát.
Vai a zenei pályafutása évei alatt sajátos zenei nyelvet fejlesztett ki, és abban senki sem ér a nyomába. Csúcsa a „Fire Garden” (1996) volt, amellyel láthatóan evolúciós úton a végére vitte a saját nyelvét. Ma Vai már nem kínál semmi rendkívül újat vagy különlegeset, hanem a nyelvének mesteri uralásával tovább örvendezteti főleg a leglelkesebb rajongóit. Így Vai valahogy kezd ismétlődővé válni, annak ellenére, hogy gazdag a kaméleonszerű zenei szerepek választéka, amelyeket egyébként olyan bravúrosan kezel. De amíg a rajongókat nem zavarja az ismétlődés (általában épp ellenkezőleg, szeretik a fennálló állapot fenntartását), addig a „Gitarre über alles” nevű sikertörténete továbbra is teljes ellenőrzése alatt marad.
Felállás
Steve Vai – gitár, ének
Billy Sheehan – basszusgitár
Jeremy Colson – dob
Produkció
Steve Vai
Számlista
1. Building The Church (4:58)
2. Dying For Your Love (4:51)
3. Glorious (4:35)
4. K’m-Pee-Du-Wee (3:59)
5. Firewall (4:19)
6. Freak Show Excess (6:52)
7. Lotus Feet (6:44)
8. Yai Yai (2:37)
9. Midway Creatures (3:42)
10. I’m Your Secrets (4:26)
11. Under It All (8:08)
Az album hossza: 55:15
