Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Kino
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2018
Játékidő: 55:51
Értékelés: 4/5
Az angol neoprogresszív Kino az / a jól fogadott, „Picture” (2005) című debütalbumát – amelyet még ugyanabban az évben követett a „Cutting Room Floor” válogatáslemez – követően megszűnt, hiszen akkoriban az egészet rövid életű projektnek szánták, nem pedig hosszú távra tervezett zenekarnak. A Kino tagjai ugyanis elismert, megbecsült formációk zenei mesterei, akik eredetileg csak egyszeri együttműködésre álltak össze, így igazi meglepetés volt, amikor 2017-ben újra összeálltak, és felvették második stúdióalbumukat „Radio Voltaire” címmel.
A felállás a „Radio Voltaire”-en nagyjából ugyanaz maradt: John Mitchell (Arena, It Bites, Lonely Robot, The Urbane, Frost*, ex-Blind Ego) gitáron és főénekben, Pete Trewavas (Marillion, Transatlantic, Edison’s Children) basszusgitáron, John Beck (It Bites) pedig billentyűkön. A dobok mögött Chris Maitlandet (ex-Porcupine Tree, ex-Blackfield, Guilt Machine) és rövid életű utódját, Bob Daltont (It Bites) Craig Blundell (Steven Wilson, ex-Pendragon, Frost*) váltotta. Ő Marco Minnemann mellett manapság a progresszív rock világának egyik legkeresettebb dobosa.
A „Radio Voltaire” a debütalbumnál is változatosabb teljesítmény, és a brit iskola dallamos neoprogresszív rockjának rajongóinak többségét, de főleg az It Bites és a Lonely Robot híveit megnyeri majd, hiszen Mitchell gitáros és vokális hozzájárulásával kétségkívül az album „központi figurája”. A gitármunkái a többi hangszerhez képest előtérben vannak, miközben ismét nagyon ügyesen kamatoztatja Peter Gabriellel (ex-Genesis) rokon hangszínét, ami már a nyitó, címadó dalban is világosan megmutatkozik. Ezzel újra bizonyítja, hogy jelenleg az egyik legjobb olyan zenész, aki egyszerre énekel kiválóan és játszik mesterien gitáron. Nem csoda, hogy a Jethro Tull egykori gitárosa, Martin Barre is meghívta pár évvel ezelőtt a szólóbandájába, ahol korunk egyik legkeresettebb énekes-gitárosa a turnén az énekesi feladatokat látta el.
Mindazok, akik már türelmetlenül várják az új It Bites-albumot, a „Radio Voltaire”-rel legalább némi elégtételt kapnak, még ha a legtöbb Kino-szerzemény zenéje és hangulata érezhetően sötétebb, nosztalgikusabb és melankolikusabb is, mint a fent említett progpop-vidámságoké. Hogy Mitchell aktívan követi az újdonságokat, és minél modernebb hangzásra törekszik, jól hallatszik az olyan dalokon, mint a drámai „The Dead Club”, amely alternatívrock- és progmetal-fogásokat is felvonultat. Az olyan darabokat, mint az „Idlewild”, Mitchell bús gitárszólói és még búsabb éneke mellett kivételes művészi mélység jellemzi, miközben Beck folyamatosan váltogat a zongorára épülő szimfonikus hangszerelések és a karakteresebb, szintetizátoros neoprog megoldások között. Az „I Don’t Know Why” kiváló példája az úgynevezett progpopnak, olyan refrénnel, amelyből más időkben, egy másik dimenzióban egészen biztosan sláger lett volna. A „Radio Voltaire”-en nincsenek gyenge pillanatok, rendkívül egységes anyag, csak az album vége felé kezd kissé nyikorogni, amikor érezni, hogy lassan fogytán vannak az érdekes ötletek, és az egész kicsit túlságosan elhúzódik.
A „Radio Voltaire” a Kino győzedelmes visszatérése a neoprogrock színtérre, és a debütalbumhoz képest jelentős előrelépés, bár különösebben újító megoldásokat – ahogy várható volt – nem kínál. Ettől függetlenül 2018 egyik legjobb progrock albumáról van szó, amely a könnyen befogadható, dallamos jellegének köszönhetően számos új hívet is megnyerhet magának, olyanokat is, akik egyébként nem tartoznak a kísérleti zene megszokott rajongói közé. Minden dalon érezni a remek produkció mellett, hogy a világklasszis zenészek kiváló összhangot alakítottak ki egymás között, ezért igazán kár lenne, ha a következő Kino-albumra ismét tizenkét évet kellene várni, még akkor is, ha Mitchell és társai számos más zenei projekttel maximálisan le vannak foglalva.
Felállás
John Mitchell – gitár, ének
Pete Trewavas – basszusgitár, kísérőének
John Beck – billentyűk
Craig Blundell – dob
Produkció
John Mitchell
Számlista
1. Radio Voltaire
2. The Dead Club
3. Idlewild
4. I Don’t Know Why
5. I Won’t Break So Easily Any More
6. Temple Tudor
7. Out of Time
8. Warmth of the Sun
9. Grey Shapes on Concrete Fields
10. Keep the Faith
11. The Silent Fighter Pilot
