Kiadó: EMI Records
Producer: James Guthrie
Megjelenés dátuma: 1984. szeptember 7.
Az album hossza: 48.36 perc
Műfaj: Heavy Metal
Figyelem! Vészjelzés! Riadó! Egy másik galaxisból, egy másik világból érkezik, menetel egy új faj, egy új domináns életforma, új kezdet, új világ, isten hozott az armageddonban! A borítóval, amely különösen a már rég teljesen megőrült bolygó minden őszinte és vélt „slágerhajhászának” szája íze szerint való, a Queensrÿche eljutott az első igazi stúdióalbumához, a „The Warning”-hoz, és valóban új világot kezdett teremteni!
A „The Warning” nagyrészt megtartja az egy évvel korábban megjelent „Queensrÿche” EP irányvonalát. A „Queensrÿche” EP a zenekar népszerűsítése szempontjából igen jól szerepelt, így a fiúknak nem kellett az első stúdióalbumra felrakniuk az EP négy nagy dalából egyet sem, hiszen iránta még mindig kielégítő volt a kereslet. A „The Warning” a klasszikus heavy metal megközelítés magas színvonalú újabb bemutatója. Közvetlenül építkezik a Judas Priest, az Iron Maiden és a brit new wave úttörő munkájára, és ezzel arra figyelmeztet, hogy karnyújtásnyira még felfedezetlen zenei horizontok várnak, ahová a heavy metal fejlődhet, és új alakokban, új küldetésekkel formálódhat át.
A fiúk a prédikáció közben is a miszticizmusba és az emberi képzelet burjánzó okkultizmusainak dús gazdagságába burkolóznak. Az albumon találunk néhány dalt, amely szorosabban kötődik ahhoz, amit a „Queensrÿche” EP kínál. Ilyen az ütős, himnikus ballada, a No Sanctuary, amely felépítésében talán a legközelebb áll az EP The Lady Wore Black című dalához, a zenekari feldolgozások pedig izgalmat visznek a számba, és még tovább fokozzák a drámai hangulatot. Aztán ott van az album robbanékony címadó dala, amely egy pillanat alatt alaposan begyújtja a lemezt, és a rendkívül homályos En Force. Az N M 156 kétségkívül az album egyik csúcspontja: tökéletesen mutatja a zenekar született érzékét a dallam és az agresszió összeötvözéséhez. A Queensrÿche az 1980-as évek elején az amerikai heavy metal hullám többi képviselőjéhez képest a legközelebb állt az európai és a japán fülekhez, mert a kortársak közül mindig ők kínálták a legtöbb dallamosságot, a legtisztább produkciót, és soraikban ott volt természetesen a hangvarázsló Geoff Tate is. A pompa és a himnikusság, amelyet például a Take Hold Of The Flame megragad, közvetlen példa arra, hogyan olvad össze tökéletesen a mérgező és szellemes riff a dalt díszítő, nagy dallamnak alárendelve, és ez a szám óriási sláger lett Japánban.
Már az EP anyaga is jelezte, hogy Geoff Tate nem „normális” énekes! Hogy nem hétköznapi énekes. A „The Warning” tehát megerősíti, hogy a heavy metal sokféle változatának egyik legkiválóbb, legfelismerhetőbb és legimpozánsabb hangjával van dolgunk. Hangszínének artikulációja, a hangulati állapotok életre keltése átélt és érzéki megközelítéssel, a finomság és a legmagasabb fekvések teljes, kavargó feszültsége közötti kanyargás, amelyet ma is nehéz felülmúlni, egyszerűen elállítja a lélegzetünket. Tate az 1980-as évek Queensryche-albumain az „operett-szerű” megközelítésével kivívta magának minden idők egyik legnagyobb és legelismertebb heavy metal énekesének, hogy ne mondjam, a rockzene egyik legnagyobbjának a státuszát. A zenekar későbbi zenei kísérletei pedig megmutatták, hogy a hangja kiváló megoldás lehet az AOR rock vagy a pop rock műfajában is. Közvetlen bizonyíték arra, mit tud megidézni Tate hangja, a 9 perces mini eposz, a Roads To Madness. Ez a záró dal minőségben kiemelkedik az albumról.
Az album lelke az öt tag összehangolt, kreatív együttműködésének eredménye, ideális munkakémiával. Az album bátor újítása, amely még tovább pezsdíti a lemezt, a háttért kitöltő zenekari hangszerelések bevonása, amelyek fokozzák az intenzitás és a dráma érzetét, emelik a hangulatot, és igazi színpadias hatást visznek a „The Warning”-ra.
A Queensrÿche a szerzésben, különösen a refrének és előrefrének alapmotívumai közötti átmeneti részek kialakításában, a markánsan felépített középső hangszeres szakaszokban, amelyek semmit sem vesznek el az album folyékonyságából, sőt még tovább emelik a dinamikát és a magas szintű atmoszférát (milyen agyafúrt!), valamint néhány egymásra épülő motívumsor révén jelezte, hogy tágabban is fejlődhet, a klasszikus heavy metal által kijelölt mezőkön túl. A szakaszok megválasztása és az egyes dalok magas szintű dallamos kibontakozása ily módon átitatódik a Queensrÿche sajátosságaival, és a zenekar a „The Warning”-on is teljes mértékben átvitte a felismerhetőségét és egyediségét, amely az „Queensrÿche” EP csírái után még nyilvánvalóbban ragyogott fel. Néhány teljesen ártatlan elem, amelyek miatt a későbbi progresszív metal újításaiért „felelőssé” teszik őket, futólag felcsillan az album olyan alkotásaiban, mint a Before The Storm (főleg a középső hangszeres rész), a Child Of Fire és a már említett Roads To Madness, amely mind közül a legtöbb kiindulópontot adja a zenekar további fejlődéséhez. Ne feledjük, hogy ezeknek az elemeknek a korai megjelenése laza kapcsolatban áll a Fates Warning egyidejű fejlődésével és a „Nights On Brocken” című bemutatkozó albumukkal, azzal a különbséggel, hogy ők igen gyorsan átmenekültek az összetett széttöredezettség vizeire, a dallam rovására, a dallam pedig valami, amiről a Queensrÿche soha nem mondott le, és a „kövesd a dallamot” apostolsága az egyik alapelv, amelynek a Queensrÿche hűségesen megfelelt az 1980-as években. Ezért ez az egyik legeurópaibb zenekar Európán kívül. Mindkét zenekar, a Fates Warning és a Queensrÿche is nagy hatással volt annak a fejlődésére, amit a kritikusok később „progresszív metalnak” neveztek, ami főleg a Queensryche esetében műfaji szempontból rendkívül helytelen megjelölés, hiszen az összes stúdióalbumuk hangzási és stílusbeli rétegzettségében meglehetősen távol áll egymástól.
A „The Warning” a Queensrÿche klasszikus heavy metal korszakának lezárását jelenti. A következő album, a „Rage For Order” már nagy lépéssel, intelligensen építette tovább a zenekar kifejezésmódját, rengeteg új zenei arculatot és kihívást kínált, miközben a Queensrÿche semmit sem homályosított el egyedi sajátosságából és a dallamformálás saját kifejezésmódjára jellemző, felismerhető tökéletességéből!
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.0 / 10
Dallista:
1. Warning
2. En Force
3. Deliverance
4. No Sanctuary
5. N M 156
6. Take Hold Of The Flame
7. Before The Storm
8. Child Of Fire
9. Roads To Madness
AZ ÚJRAKIADÁS BónuszdaloK (2003):
10. Prophecy
11. The Lady Wore Black (live)
12. Take Hold Of The Flame (live)
Felállás:
Geoff Tate – ének
Chris DeGarmo – gitár
Michael Wilton – gitár
Eddie Jackson – basszusgitár
Scott Rockenfield – dob
Vendég:
Michael Kamen – zenekari hangszerelés
