Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1986. 06. 27.
Producer: Neil Kernon
Játékidő: 45.59 perc
Műfaj: Heavy Metal / Art Metal
A „The Warning” (1984) követője, a „Rage for Order” alaposan leszámolt azzal a klasszikus hozzáállással, amelyen a Queensryche felnőtt. Az 1980-as évek második fele kezdődött, a hair glam metal rock volt menetben… Érdekes egyébként, hogy a bandát a saját headliner turnéjára az önbizalomtól kicsattanó, kirúzsozott hair rockerek, a Ratt hívták meg. Az Egyesült Államokban a Queensryche ekkoriban az AC/DC előtt nyitotta a koncerteket, és továbbra is sikeresen jelent meg a szélesebb nyilvánosság előtt. Na de menjünk szépen sorjában.
A metalosoknak a nyolcvanas évek második felében alaposan megjött az étvágyuk a billentyűsökre, főleg a gitáros „szintetizátorokon” keresztüli billentyűzés vált népszerűvé. Mivel az újhullámos metalosok soha nem szenteltek túl nagy figyelmet a billentyűknek, két lehetőségük volt. Vagy felvesznek egy feladatra alkalmas billentyűst, ahogy azt például Ozzy Osbourne megengedhette magának, vagy maguk próbálkoznak a billentyűk nyomkodásával. Ami az utóbbit illeti, a Judas Priest („Turbo”, 1986) és a Saxon („Destiny”, 1986) ilyen kísérletei teljesen megbuktak, az Iron Maidennek viszont sikerült felülkerekednie a kihíváson, és megszületett a karrier albuma („Somewhere In Time”, 1986), egy Iron Maidenhez képest átlagon felüli IQ-jú lemez. A Queensryche nem tudott ellenállni a kísértésnek. Először is glamour külsőt öltöttek: begöndörített, felfújt tincsek, bíborszínű cicomás bőr, csizma, smink és púder – ez magától értetődő, de inkább a Duran Duran „Wild Boys”-korszakához állt közelebb, mint a W.A.S.P.-hoz. Sőt.
A billentyűk az új produkcióban gyakran szinte egyenrangúak a gitárokkal. A „Rage For Order” produkciós szempontból csiszolt lemez. Tiszta, átlátható hangzása van! A hangszerek világosan elkülönülnek egymástól, a gitárhang vékonyabb, precízebb, ugyanakkor élesen megfeszített és elég kihegyezett ahhoz, hogy az egészet továbbra is erősen a kezében tartsa. Ugyanennek az éremnek a másik oldalán viszont sok üres tér maradt, amit a dobok ágyúszerű produkciója tölt ki: az új hangzásban hatalmas térfogatot foglalnak el. A dobok hangja egyszerre megnőtt, a dörrenés helyenként egy őrjöngő huligánbanda csörömpölésére emlékeztet egy elvesztett focimeccs után (Walk In The Shadows). Ezzel a mennydörgéssel kontrasztban töltik ki a hangzás mélységét, a zene pedig élénkebb és persze dinamikusabb lesz. Sőt, ez a dobprodukció pillanatokra egyenesen szemtelenül fémesen csattog, hogy ne mondjam, ebben a hangzásban talán még az „indusztriál” (?) kedvelői is találhatnak maguknak csemegét.
A „Rage For Order” esetében minden figyelem a refrénekre irányul, amelyek mind a dallamoknak vannak alárendelve, és amelyekkel a Queensryche ismét bebizonyítja, hogy született szerzője és komponistája a rövid, kompakt, azonnal a fülbe égő daloknak. Ha a hangzást még tovább finomították volna, veszélyesen közel kerülhettek volna az olyan bandákhoz, mint a Styx, a Kansas vagy a Journey. Oké, ezek csak utalások, „ha”-kérdések!
A Queensryche a szigorú, elemi metalarchoz most az új albummal gazdag adag kísérletezést adott hozzá. Az eredmény nagyjából art rock lemez. De a Queensryche megőrizte markáns alakját és hangját, miközben alaposan kinyújtotta őket! Ne feledjük. Ez a bátor evolúciós lépés vetette meg az alapját a verhetetlen „Operation: Mindcrime” (1988) megszületésének. A „Rage For Order” sokkal nagyobb mértékben használja ki Tate vokáljának rendkívüli potenciálját a dallamok terén, éppen a gitárhang fölötti nagyobb kontroll miatt, amely vékonyabb, és közelebb került a billentyűk hangzásához. Tate dallamaiból most még több van, a sötét atmoszféra érzése viszont jelentősen elveszett, ami a „meztelen” metalgitáros „The Warning”-ra és a „Queensryche” EP-re jellemző volt!
Az ember egy ilyen precízebb, csiszoltabb, új produkciót sosem dicsérne ennyire, ha nem lenne mögötte újra olyan anyag, amely csupa szuperlatívuszra érdemes. Hadd mondjam el, hogy a hangzás kezelésének változásai mellett a srácok kissé „leegyszerűsítették” a munkát. A Wilton/DeGarmo páros már nem olyan tinédzserien virgonc és bizonyítási vágyó. Mindkettejük szólózása kontrolláltabb. Láthatóan nagyon gyorsan megérettek ebben a tekintetben, és gondosabban megválasztott hangokból álló dallamokat kezdtek a zenébe építeni. A Queensryche-ot mindig a „nagy intellektusú” bandák közé sorolták. A hangzás art irányú kifinomítása zöld utat nyitott az akusztikus hangszereknek, a billentyűknek és a szellemes programozott mintavételezésnek (a Neue Regel ebben messze kiemelkedik az albumon). A közepes tempójú és lassabb dalok aránya a szokásosnál nagyobb, ami viszont még jobban kiemeli a melankólia és a dráma érzetét, amelyet Tate domináns fekvésű éneklési módja visz a zenébe. A dráma első osztályú a London, az I Dream In Infrared, a This Killing Words című dalokban, és általában az intenzív záró I Will Rememberben, amely bizonyítja a banda erejét az átütően érzéki balladák írásában!
A közvetlen Walk In The Shadows hatékonyan rázza ki magából a refrént, amely mérgesen a bőr alá mászik. Ütős kaliberű szerzemény, amely minőségben kiemelkedik a banda karrierjének keresztmetszetéből. A refrén AOR-os „multi-harmóniái” bravúrosan felnagyítják a melankólia árnyalatát!
A lemez sokszínűségét a The Whisper rockritmusa fűszerezi, mintha csak Rod Stewart Baby Jane-jéből lopták volna – abból az örökzöld pop rock slágerből! Persze a Queensryche megfelelően fel van tekerve. A Gonna Get Close To You, amely Lisa Dalbello eredeti száma, és a Queensryche kezében csak úgy pezseg a sokféle hangulattól, a maga nemében gyönyörű art rock példát hoz. Összehasonlíthatatlan alkotás. Kissé gonosz, kúszó, hátborzongató atmoszféra, Tate szinte szándékosan „elhangolt”, David Bowie-s hangulatban, programozott dobminták, a ritmusok és alritmusok igazi körhintája. Az „összehasonlíthatatlanságnak” ezt a területét a Queensryche többször is mesterien érinti.
A The Killing Words, a mostanra már megszokott ütős ballada, amelyet a Queenryche bármelyik albumán szinte előre be tudunk jósolni, valamint a Screaming In Digital a lemez azon pillanatai, amelyek szerkezetükben a legtöbb rokonságot mutatják a „The Warning”-gal.
A Surgical Strike és a Neue Regel viszont egyértelműen jelzi azt, ami csak két év múlva fog bekövetkezni. A darabok, amelyek mindkét szerzemény mozaikképét összeállítják, a ritmusváltásokon, a passzázsokon, a gitárdíszítéseken és a mintavételezések beépítésén keresztül a legközvetlenebbül mutatják meg, melyik lépést teszi majd határozottan a banda a további fejlődése során. Hogy a zenekar közben megőrizte a fenevad fogsorának fogformuláját, amely még mindig veszélyesen élesre van fenve, azt a Chemical Youth (We Are Rebellion) bizonyítja metalos kitöréssel, amelyet mégis kísérletezően teljesen lecsillapít a záró hangszeres rész, ahol a ritmusok ismét szaggatottan törnek meg a tremolós gitárok drámai felvijjogása alól.
A „Rage For Order” különleges album, olyan, amely lassan nő, de amikor a magadévá teszed, gazdagon megjutalmaz. És olyan lemez, amilyet csak a Queensryche tud letenni az asztalra. A kísérletek mindegyikének integrálásával a Queensryche magasabb minőségi szintre lépett, és éppen a „Rage for Order”-rel, vagyis a klasszikus heavy metal közhelyektől való egyértelmű eltávolodással sikerült pályafutása során először világosan felismerhetően kifejezni minden védjegyét. A „Rage For Order” olyan album, amely zeneileg valami teljesen újat főzött ki, és nagyon sokáig jutalmazza a hallgatót. A Queensryche akkoriban gond nélkül készíthetett volna egy „The Warning”-típusú albumot, és még inkább lehorgonyozhatott volna az akkor népszerű heavy metalban, de ne feledjük. Ez egy agyas banda, amelynek az új kipróbálása és felfedezése elengedhetetlen a fejlődéséhez és a létezéséhez. A „Rage For Order” rendkívül fontos album. Ez ugyanis az „Operation: Mindcrime” előfutára. Stílusában már közelebb áll az utódjához, a Queensryche pedig itt vetette be először komolyan a progresszív izomzatának feszítő- és hajlítóizmait, aminek eredménye egy remek art (metal) rock lemez lett, amellyel a srácok tízespontos érettségit tettek!
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.5 / 10
Számok listája:
1. Walk In The Shadows
2. I Dream In Infrared
3. Whisper
4. Gonna Get Close To You
5. Killing Words
6. Surgical Strike
7. Neue Regal
8. Chemical Youth (We Are Rebellion)
9. London
10. Screaming In Digital
11. I Will Remember
BónuszszámoK AZ ÚJRAKIADÁSON (2003):
12. Gonna Get Close To You
13. Killing Words (live)
14. I Dream In Infrared
15. Walk In The Shadows (live)
Felállás:
Geoff Tate – ének
Chris DeGarmo – gitár
Michael Wilton – gitár
Eddie Jackson – basszusgitár
Scott Rockenfield – dob
VENDÉGZENÉSZ
Neil Kernon – billentyűk
