Queensryche a régi repülőtéren

0 11

Szerző: Jernej Vene

Helyszín: Terminal 1/Riem/Muenchen
A koncert dátuma: 1995. 02. 28.
Látogatók száma: 2000

A müncheni Terminal 1 csarnokban, a régi riemi repülőtér területén lépett fel a seattle-i Queensryche. A teltházas közönség előtt olyan zenészek álltak színpadra, akik kétórás koncertjük alatt megmutatták, hogy sokkal többek egyszerű rockereknél. A fellépés ugyanis minden szempontból igényes volt: a hihetetlen energia mellett az egész ceremóniát művészi módon, kizárólag a saját stílusukban tálalták. A Queensryche Seattle-ből indult, de már tizenhárom éve működik, és ez idő alatt saját irányt építettek a modern heavy metalon belül, ami viszont nem merül ki ennyiben. A zenéjük sajátossága, hogy kifejezésmódjukba a fenséges, sőt kozmikus asszociációkkal való kacérkodás is beleszövődik, ehhez illeszkedik a koncertjeik zenei és technikai felépítése is, az előadás maga pedig magas színvonalú és professzionális. A furcsa hang ellenére, amelyet a technikusok csak a harmadik számnál tudtak rendbe tenni, minden más homogén, ütős és minőségi egészet alkotott. Az öttagú társaság – az énekes, szaxofonos és igazi színpadi színész Geoff Tate, a virtuóz gitáros páros, Michael Wilton és Chris De Garmo, valamint Eddie Jackson basszusgitáros és Scott Rockenfield dobos – tegnap este lejátszotta a Queensryche gazdag életművének legismertebb dalait. A tavalyi Promised Land lemezről, amelyre a legnagyobb hangsúlyt fektették, az I Am I, a Bridge, a Damaged, az Out Of Mind, a Promised Land és még néhány gyöngyszem szólalt meg ezen a kiváló albumon. Valamivel kevesebb figyelmet kapott az Empire lemez, de azért arról is hallottuk az Empire-t, a Jet City Womant, az Another Rainy Night Without You-t és még néhány számot. A koncert hátralévő része az Operation Mindcrime dalai közt telt, ami egy kivételes konceptalbum. Az egész előadás lényegében egyetlen nagy színdarab volt, hiszen Tate a szövegek jó részét különleges színpadi jelenetekkel támasztja alá. A hang- és fényeffektek tökéletesen működtek, így a kétórás műsorban nem tudok hibát találni. A végére természetesen a két balladát tartogatták: a Silent Lucidity és a Real World hangzott el.

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik